Ha a mennyeknek országában tánc is van, akkor Ádám Lajos valóban hazatért, s a legjobb helyen van – mondta Nt. Kovács Tímár Ildikó rimaszombati református lelkipásztor Ádám Lajos temetésén. A gyászistentiszteleten a hozzátartozók mellett tisztelői, tanítványai, a református egyház és a Csemadok tagjai is részt vettek.
„Amikor megkaptam a hírt, hogy elhunyt, egy ének és egy ige jutott azonnal eszembe” – mondta a lelkipásztor. A Prédikátorok könyve 3. fejezetéből, a Mindennek megvan a maga ideje című részből olvasta az írott igét. „Megvan az ideje a gyásznak, és megvan az ideje a táncnak” – hangzik. Hozzáfűzte, az idézett részben 26 élethelyzet tárul elénk, amelyek bekövetkeznek egy ember életében.
(Fotó: Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma)
„Addig élünk ezen a Földön, amíg Istenünk úgy nem látja, hogy a mi életünk befejezett élet. Nincs hatalmunkban mindezt befolyásolni. Életünk kezdete és vége Isten kezében van. S az az idő, amely a születésünk és a halálunk között van, azért adatott számunkra, hogy helyesen éljünk vele, hogy kihasználjuk az alkalmas és alkalmatlan időket, hogy Isten dicsőségére és egymás javára éljünk” – mondta a lelkipásztor.
Felidézte, Ádám Lajos mégis vidám, jókedvű ember volt, aki értette a humort, szerette az életet, ugyanakkor ragaszkodott egyházához, az Úristenhez is. Hallatszott, ha jelen volt az istentiszteleteken, hiszen pontos és szép énekhangja kicsengett a gyülekezeti éneklésből. Sokszor bement az irodába, csak úgy, beszélgetni. „Leginkább a táncról szólt, s arról az örömről, amit a tánc jelent neki. S az időről is beszélt, az életről, amit a parketten töltött. A hosszú évtizedekről, amikor szíve szerint formálta a fiatalok jellemét és viselkedését. Utóbbi időben szomorúan beszélt arról is, hogy már nem hívják, pedig ő még úgy érezte, hogy bírna. Ő még nem érezte, hogy lassan múlóban van az ideje a táncnak” – jegyezte meg Kovács Tímár Ildikó.
„Bízom abban, hogy ő már ott van a mennyei honban, s megéli annak a bizonyos éneknek az üzenetét, mely itt hangzik azóta is a fülemben, amióta tudom, hogy elment: Akkor majd táncolva örül Isten népe, az ifjak is a vénekkel együtt. / Gyászukat ünnepre fordítom, népemet megvigasztalom, / És örömöt szerzek nékik, rabságból szabadságot, bánatból megdicsőült drága életet, /Ujjongó szívet adok, egy utat, boldogságot, igen, mert szeretem őket!”
A Csemadok-tagok a következőképpen emlékeztek meg róla és családjáról: A tánc szeretetét édesanyjának is köszönhette, aki amellett, hogy zongorázott, nagyon szépen táncolt, s a kis Lajost tanította a táncok alapjaira. A család egyébként is nagyon muzikális volt: az egyik bátyja hegedült, nővére zongorázott, Lajos pedig gitározott, s ők ketten soha nem hiányozhattak egyetlen ünnepi rendezvény műsorából sem. Édesapja kérésére teológiára jelentkezett, ahová ugyan felvették, de végül mégsem kezdte el a tanulmányait, mondván, hogy „ki látott már táncos papot?!” Több, mint ötven év alatt közel 30 000 fiatalt vezetett be a társastáncok világába, készítette fel az első bálra és ismertette meg őket az illemszabályokkal.
Ádám Lajos 1939. augusztus 14-én született Naprágyban Matolcsy Irén és Ádám Lajos református lelkipásztor negyedik gyermekeként. Az alapiskolát Pelsőcön fejezte be, majd Tornalján a tizenegyéves középiskolában tanult, ahol 1957-ben érettségizett. Ugyancsak Tornalján a mezőgazdasági technikumban folytatta tanulmányait. A katonai szolgálat ideje után a rimaszombati Református Püspöki Hivatalban dolgozott, majd pedig a Jednota cégnél is alkalmazásban volt. Ekkor kezdett intenzívebben a tánccal foglalkozni, s ekkor vezette a Gömör Néptáncegyüttest, lelkesen vett részt a néphagyományok gyűjtésében is. Távúton elvégezte a pozsonyi Zeneművészeti Főiskolán a társastánc szakot, mellette koreográfusnak is tanult. Majd tanítani kezdett, s hamarosan önálló tánctanár lett. Neki köszönhető az is, hogy az utódegyüttes, az Új Gömör Néptánccsoport több év kihagyás után újra megalakult és azóta is sikeresen működik.
Munkáját kitüntetésekkel és oklevelekkel is elismerték. 2005-ben köszönőlevelet kapott a Gömör-Kishonti Művelődési Központtól. 2014-ben Galántán megkapta a Csemadok Életműdíját és ugyancsak 2014-ben Rimaszombat Város-díját.
(Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma)
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
