A propaganda nagymestere volt I. Izabella

A propaganda nagymestere volt I. Izabella

565 éve, 1451. április 22-én született I. (Katolikus) Izabella, Kasztília királynője, aki férjével, Aragóniai Ferdinánddal perszonálunióban egyesítette Spanyolországot. A királyi pár unokája, V. Károly alatt már a spanyol volt a világ leghatalmasabb és leggazdagabb nemzete, amelynek gyarmatbirodalmában “soha nem nyugodott le a nap”. A királyi pár a Katolikus melléknevet VI. Sándor pápától kapta a reconquista befejezéséért, az Ibériai-félsziget teljes visszafoglalásáért a móroktól.

Izabella apja II. János kasztíliai király, anyja Portugál Izabella volt. 1454-ben féltestvére, IV. Henrik került a trónra, aki Izabellát és annak öccsét, Alfonzt “fényes fogságban” neveltette, mert saját lánya, Johanna számára akarta a trónt biztosítani. A Henrik uralmával elégedetlen főnemesek 1460-ban fellázadtak és Alfonzt akarták a trónra ültetni. A herceg 14 évesen meghalt (de az is lehet, hogy megmérgezték), a lázadók jelöltje a trónra ekkor lett Izabella. A viszálynak 1468-ban egyezség vetett véget, amely szerint Izabella lett a trónörökös, feltéve, hogy férjét Henrik választhatja meg.

Izabella beleunva Henrik hatalmi játszmáiba 1469-ben királyi hozzájárulás nélkül, de pápai engedéllyel kötött házasságot Aragóniai Ferdinánddal. IV. Henrik halála után örökösödési háború tört ki, mert a nemesség egy része a portugálok támogatását is élvező Johanna mellé állt. A harcok 1474-ben Izabella győzelmével értek véget. A két spanyol királyság perszonálunióban egyesült, Izabella és Ferdinánd pedig felvették a Spanyolország királya és királynője címet.

Izabella, akinek útja meglehetősen göröngyös volt a trónig, hatalma biztosítása érdekében a mai értelemben vett propaganda nagymestere lett. Nemcsak ifjúságának történetét íratta át saját szája íze szerint, de igyekezett arról is meggyőzni a nyilvánosságot, hogy nő létére alkalmas az uralkodásra, miközben önmagát a szorgalmas és szerelmes feleség képében is feltüntette. Az uralkodópár hatalmának megszilárdítása érdekében támogatta a városokat, amelyek ellensúlyt képeztek a nemességgel szemben, s létrehozta az inkvizíciót, amelyet a mórok és a zsidók ellen használt fegyverül. Támogatták az egyház reformját, a világi klérus és a szerzetesrendek megújítását, a korona jogait azonban még a pápa által sem engedték korlátozni.

1492-ben a spanyol seregek visszafoglalták az utolsó mór erősséget, Granadát, ezzel véget ért a hét évszázados mohamedán uralom Hispániában. (A móroknak ekkor még vallásszabadságot ígértek, de már 1502-ben a keresztény vallás felvételére, vagy távozásra kötelezték őket.) Az ostrom még szinte be sem fejeződött, amikor a hitbuzgó pár már ki is adta rendelkezését a spanyolországi zsidók kiűzéséről, a lépés hosszú távon súlyos csapást jelentett a gazdaságra.

Ugyancsak 1492-ben indult útnak Izabella támogatásával Kolumbusz, aki az Indiába vezető utat nyugat felé kereste, de Amerikát fedezte fel. Két évvel később a portugálok és a spanyolok a tordesillasi szerződésben felosztották egymást közt az Európán kívül felfedezett és felfedezendő területeket. Az 1504. november 26-án elhunyt Izabellát öt gyermeke közül három lánya élte túl, örököse Őrült Johanna lett, aki I. Habsburg (Szép) Fülöphöz ment feleségül, az ő fiuk volt I. Károly spanyol király, V. Károly néven német-római császár.


Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »