A Pozsonyi csata

A Pozsonyi csata

 „…decretum..Ugros eliminandos esse..” = elrendeljük, hogy a magyarok kiirtassanak…

Hagyományőrző íjászok lőnek a 907-es pozsonyi csata emlékére rendezett Nyílzáporon az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkban 2015. június 6-án.

MTI Fotó: Kelemen Zoltán Gergely

Közeledik a pozsonyi csata évfordulója (907. július 3–6.). 

907-ben egyesült európai haderő gyűlt össze a bécsi medencében (Bécs akkor még nem létezett semmilyen formában). A hadjáratot német–római vezetéssel szervezték meg és az akkori német király rendelete szerint azzal a céllal, hogy  „… decretum..Ugros eliminandos esse..” azaz „elrendeljük, hogy a magyarok kiírtassanak”. Ezt a nemes célt extra adag erő koncentrálásával akarták megvalósítani mai szóval élve „biztosra mentek”. Az akkori Európa viszonyai között szinte elképzelhetetlen százezer fő körüli létszámban gyűlt össze a csapásmérő erő. Még a jóval későbbi keresztes hadjáratok idejére sem tudtak ilyen létszámú hadsereget megszervezni.

907. június derekán megindult a támadás, amely három oszlopban nyomult előre a Duna vonalán. A déli parton a „gyengébb”, kb. 40 ezres szárny; a Dunán, hajókon egy kb. 10-12 ezres inváziós csoport+hadtáp, míg az északi parton egy jó 45 ezres főerő az elit.

Árpád, a törzsszövetség fejedelme az egész Európára kiterjedő felderítő hálózata miatt jó előre tudott a készülő pusztító háborúról. A törzsszövetség egyesült főerejét – 40 ezer lovas – négy részre osztotta. Az egyenként 10 ezer fős lovas egység neve tümen, azaz magyarul tömény régi sztyeppei hadszervezési szokás. Az elsőt Ő maga vezette, a többit pedig fiaira bízta: Tarhos (43), Üllő (41), Jutas (35). Emellett természetesen az egész hadműveletet irányította. Az ellenség átkelésének és ezzel egyesülésének megakadályozására elsőként az inváziós flotta sorsa pecsételődött meg: gyújtólövedékekkel tűzijáték és vízi parádé keretében szenvedett technikában 100 százalékos, élőerőben kb. 95 százalékos veszteséget a hajóhad.

Másnap az elsáncolt déli szárny kapott koncentrált többirányú lovasrohamokat, amelyek hatására maradéktalanul elpusztult (negyvenezer ember). A csata utáni éjjel Árpád elrendelte az átkelést teljes csendben. Tehát átkelés a Dunán kb. 35 ezer lovassal az ellenséges sereg „orra előtt”, éjszaka, teljes csöndben! (A fantáziátokra bízom, ez mit jelenthetett mind egyéni mind közösségi teljesítményben kétnapnyi öldöklő csata után.)

Az átkelés annyira sikerült, hogy hajnalban az ellenség a felkelő napból záporozó több tízezres nyílfelhőre ébredt, majd túlereje ellenére ismét két nap öldöklő ütközet ellenére szó szerint halomra pusztult a Pozsony körüli síkságon. A néhányezer fős túlélő csoport menekülés közben próbált rendeződni, de a magyar könnyűlovasság üldözésben is hatékony volt: Ennsburg váráig meglepően kevesen jutottak el. A vár alatti síkon felvonuló magyar haderőre rátört a királyi őrség és tartalék, de a színlelt visszavonulással magyar részről a német üldözők csőbe futottak, mert a környező erdőkből kitörő magyar lovasság a megforduló főerőkkel őket is legázolta. A német király olyan gyorsan menekült, hogy minden értékét (még a trónszékét is!) hátrahagyta, seregvezéreiből pedig a flottavezetőn kívül mindenki meghalt (grófok, püspökök tucatjai).

A csata következménye, hogy a magyar határ az Enns folyó lett (Ober Enns – innen a meséink „Óperenciás tengere”) valamint az, hogy idegen sereg 130 évig nem mert Magyarország ellen jönni, de még felé se fordulni. (Szent István idején először, de akkor ugyanígy jártak, csak a Vértes hegységben). Árpád fejedelem két fiát vesztette a csatában, ő maga is halálos sebet kapott,  és pár hét múlva meghalt a hazáért.

A 907-es pozsonyi csata hivatalos tananyag az Egyesült Államok összhaderőnemi katonai akadémiáján, ismertebb nevén a West Point-on. Tehát minden amerikai hivatásos tiszt évtizedek óta vizsgázik belőle.

Vita van arról, hogy hol is van Atilla és Árpád sírja. Nem ez a lényeg, hanem a tetteik! Ők a hazáért éltek, mai utódaik sajnos a hazából. A magyar oktatásban a dicső csatákat nem tanítják, kizárólag a néhány vesztes csata a tananyag. Ez azért lehet, hogy nehogy már felemelje a magyar a fejét, és büszke legyen a múltjára! Lehajtott fejjel vegye tudomásul az egyre romló sorsát, a mutyikat, az egyik botránytól a másik botrányig való tántorgást. Nálunk a dicsőséges Pozsonyi csata nem is tananyag! Árpád apánk és serege amennyiben akkor nem győzik le a Nyugatot, vajon itt lennénk még?

A Pozsonyi csatát meg kell ismertetni a magyar általános iskolákban, és tudnia kell róla minden magyarnak! Emeld fel a fejed büszke nép! Nemrégiben megszüntette az Echo Tv a VilágPanoráma című nagy nézettségnek örvendő műsort, és Szaniszló Ferencet elbocsátották. Egy színvonalas műsorral kevesebb – mondhatnánk, már ha lennének színvonalas, lelket építő műsorok! A közmédiának mondott valami nem teljesíti a kötelességét. A Duna Televízió értékközvetítő szerepe jócskán leértékelődött.

Egy régebbi VilágPanoráma vendége volt Cey-Bert Róbert kelet-kutató. A beszélgetésben szóba kerül például az is, mennyire kártékony a finnugor származási elmélet, de a fő téma a 2013-as felvételen a Pozsonyi csata:

Cey-Bert Róbert: A pozsonyi csata – Hadiparancs: „Irtsátok ki a magyarokat!” című könyve 2013-ban jelent meg a Püski Kiadónál.

Békéscsaba, 2016. július

Alapinformáció: josekejo.blogsport.hu/Facebook

Összeállította: Forgó Irén

Honlapra igazította: Tóth Zoltán

Emlékeztető: „Bár a történelem ítélőszéke nélkülözhetetlen intézmény az emberiség életében, mégis baj az, ha egy-egy országban, egy-egy nemzet kebelében túlságosan gyakran kell ennél az ítélőszéknél jogorvoslatot keresni, mert ez annak tanúsága, hogy az a nemzet nem képes igazi szelekcióra, nem ismeri fel a jellemeket és a tehetségeket, és kimagasló fiaival életükben (és sajnos halálukban is! – F. I.) igazságtalanul bánik.(Gróf Klebelsberg Kuno politikai hitvallása)


Forrás:sokkaljobb.hu
Tovább a cikkre »