A polgári Kassa letűnt világa

A Budavári Könyvünnep egyik legvonzóbb eseményének ígérkezett a Lola könyve bemutatója, jóllehet a szerző, Ötvös Anna kassai történész már bemutatta munkáját Budapesten, de az a sok-sok hölgy, aki kíváncsi Márai feleségének történetére, ötvenszer is meg tudna tölteni egy termet.

Takács Bence, a könyvünnep másik házigazdája (Csűrös Csilla mellett) vezette a beszélgetést, amely természetesen a könyv ötletének születésével kezdődött.
Ötvös Anna elmondta, hogy Márai Az egy polgár vallomásai című művét olvasva támadt fel benne a kíváncsiság, hogy jobban megismerje Lolát, az író által általában csak L. betűvel jelölt társat.

A tekintélyes Grosschmid család Sándor fia ugyanazokon a társadalmi, társasági színtereken fordult meg, mint Matzner Lola, s ez a „kassaiság” volt hosszú házasságuk titka. Egész életükben, bárhová kerültek, Kassát játszottak.

A műsorvezető kérdésére, hogy miben állt a kassaiság, megtudhattuk, hogy a polgári értékek tiszteletében. Szorgalmas munka, hitelesség, becsület, a pénzt, vagyont, amit szereztek, nem herdálták, viszont bőkezűen adtak alapítványoknak, segélyegyleteknek – vallásra és nemzetiségre tekintet nélkül.

Hírdetés

Ennél a pontnál Ötvös Anna elég részletesen rávilágított a nemzetiségi (német, magyar, szlovák) és a vallási (katolikus, evangélikus, zsidó) arányokra és azok korszakonkénti változásaira, amelyek még a Trianon előtti időkben is felfedezhetők.

A beszélgetés egyik érdekes pontja volt, hogyan találta meg Ötvös Anna Lola totóalbumát. Tudott a létezéséről, mert bár alig éltek kortársak, Lola húga, Kertész Zsuzsa sem volt már az élők sorában, de egykori bridzspartnere még igen. Ő hívta fel az író, történész figyelmét Kertészék volt sofőrjére, akinek a pincéjében ráakadtak az albumra. Ötvös Anna megvette, majd a Petőfi Irodalmi Múzeum, valamint az 1880 és 1920 közötti korabeli sajtó segítségével azonosíthatták a képek szereplőit.

Sajnos, a beszélgetést nem illusztrálhatta fotókkal, ugyanis a zuhogó eső miatt az eredeti program helyszínein változtatni kellett, s így nem volt lehetőség a vetítésre. Azért más meglepetést tartogatott számunkra a szerző: Márai édesapja emlékkönyvének hasonmás kiadását. Dr. Grosschmid Géza (az író édesapja) még 16 éves diákként kapott egy emlékkönyvet, amit később, 1934-ben bekövetkezett halála után Kató lánya, dr. Jáky Gyuláné őrzött meg. (A Jáky család tagjai közül számosan eljöttek a könyvbemutatóra.)

Az emlékkönyvet 1888 és 1893, tehát 16 és 21 éves kora között használta Grosschmid Géza, és összesen 24 személy írt bele a rokonok és barátok közül. Ez is a régi Kassa életének egy darabja.


Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »