A pénztárcájuk bánja, ha nem doppingolnak

A nagy port kavart orosz doppingbotrányon nyilván lehet csodálkozni, de az biztos, hogy nem ez volt az utolsó ilyen eset. Ennek legfőbb oka, hogy az élsportot igen komolyan befolyásolják az üzleti érdekek, ahol nem számít más, csak a profit.

Másfél éve kezdődött minden. Ekkor indított eljárást ugyanis a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség (WADA) az atlétikát érintő szisztematikus oroszországi doppingprogram miatt. Persze ahhoz, hogy a szervezet elkezdjen vizsgálódni, kellett egy kezdőlökés, amit az ARD német televíziócsatorna által készített műsor adott meg – hívja fel a figyelmet a Figyelő.

A WADA mindent részletesen feltárt: tavaly novemberi jelentésükben arról írtak, hogy az időközben felfüggesztett moszkvai WADA-laborban százszámra semmisítették meg a mintákat és cserélték ki a pozitív teszteket negatívra. Ráadásul a folyamatra az orosz titkosszolgálat, a FSZB is „rásegített”, azzal, hogy megfélemlített embereket annak érdekében, hogy ne derüljön ki, mi történik a laboron belül, sőt a sportminisztériumnak is tudnia kellett a történtekről.

A Nemzetközi Atlétikai Szövetség határozatlan időre eltiltotta az orosz atlétákat a nemzetközi versenyektől, majd a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB), később pedig a Nemzetközi Sportdöntőbíróság is úgy határozott, nem indulhatnak az orosz atléták a riói olimpián. A WADA azonban továbbment, és kiderült, a két évvel ezelőtti szocsi olimpián is illegális teljesítményfokozó szerek segítségével értek el fantasztikus eredményeket az orosz sportolók. Akkor ők nyerték az éremtáblázatot, így már érthető, miért.

A történteken nem érdemes nagyon meglepődni. Egyrészt azért, mert 2013-ban és 2014-ben 400 oroszt kapcsoltak le doppinghasználat miatt, akik mögött komoly „állami apparátus” állt. Másrészt mert a sporttörténelemben jócskán akadt már példa az állami szintű illegális teljesítményfokozásra.

Ki ne emlékezne a NDK-s sportolónők esetére, amely ugyan sok esetben vicc tárgyát képezte, pedig a keletnémeteknél a serdülőkorúakat komoly egészségkárosodást okozó szerekkel nyomták tele.

Mint a Figyelő jelzi,

„Az egykori kommunista országok egy részében ráadásul sokak szerint azóta sem teljesen tiszta a sport. Azokban az államokban, ahol a politikai vezetésnek továbbra is szüksége van hatalma megerősítéséhez az ilyen jellegű sikerekre, könnyedén lehetnek az oroszországihoz hasonló rendszerek, még ha nem is ilyen szervezetten.”

Hozzáteszik, nyugaton csak az indítékok mások, a sport ott is ugyanúgy üzleti alapon működik. Márpedig az arany-, ezüst- és bronzérmeket súlyos milliókban mérik, így anyagilag igencsak megéri a jó szereplés a világeseményeken. Példaként említik a Tour de France-sztár Lance Amstrong esetét. A sportoló 1999 és 2005 között zsinórban hétszer nyerte meg a világ leghíresebb kerékpáros versenyét, igaz aktív évei alatt aktívan is doppingolt.

Az pedig szintén fontos szempont, hogy a doppingszerek előállítása csakugyan hatalmas biznisz, az illegális laborok óriási pénzeket kérnek a sportolóktól a nem megengedett teljesítményfokozókért. A doppingszerek gyártása kisebb iparággá fejlődött az elmúlt évtizedekben. Valahol az állam felügyeli a rendszert, máshol a szabad piac elve alapján megy az üzlet.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »