A pálinka az pálinka

VEZÉRCIKK – Lökjön ide egy deci gyümölcspárlatot, de szilva legyen, oroszhegyi! – örüljünk, hogy nem így kell a székelyföldi falusi kiskocsmákban kérni egy kupica oroszhegyi szilvapálinkát, bár ahogy a magyarországi szeszipari lobbi tavalyi nyilatkozatait elnézzük, lehet, hogy most épp ötletet adtunk arra, hogy ne csak írásban, hanem szóban is betiltsák a PÁLINKA szót, és kikössék, hogy Erdélyben a vasárnapi családi ebéden is csak pălincát szabad inni a húsleves előtt.

Hogy mi jár a fejükben, amikor perrel fenyegetik meg azokat a határon túli magyar pálinkafőzőket, akik pálinkalovagrendbe tömörülnek, inkább nem is szeretnénk tudni. Mint ahogy azt sem, hogy mi jár a fejükben, amikor arra hivatkoznak, hogy „a pálinka nem Trianon-termék, hanem uniós eredetvédettséget élvező, Magyarországon, magyar gyümölcsökből készülő áru”. (És itt most mellékes az az egyébként nem elhanyagolható aspektus, hogy az oltalom a mai Magyarország területe mellett négy osztrák tartományra is kiterjed.)

Ez a kijelentés azt juttatja eszünkbe, amit oly sokszor hallottunk, hogy ha román kenyeret eszünk, beszéljünk románul. Vagy az átkosban bevett szabályt, hogy nyomtatásban a földrajzi neveket csak románul lehetett használni. (A fiatalabbak kedvéért valahogy így nézett ki egy mondat: Oradea a Crișul Repede partján fekszik.)

Hát valahogy így vagyunk ma a pálinkával. Lehet rajta székely zászló, népviseletbe öltözött legény és leány, attól az még pălincă marad. És mi a magyarázat? Az, hogy hiába jelentik számunkra ugyanazt, mint az uniós szabály is mondja, a két szó legalább két betűben eltér egymástól, így különböző terméket jelöl. Ezzel inkább nem is szállnánk vitába, biztos ugyanazok találták ki, akik az uborka görbületét méricskélik, vagy ki akarták tiltani a szódabikarbónát a miccsből.

De hogy Magyarországon sem fogják fel, hogy alapvető nyelvi jogainkat tiporják sárba – amikért egyébként nap mint nap megküzdünk a román hatóságokkal –, már több a soknál. Hisz itt most nem az a helyzet, hogy a brüsszeli eurokratáknak kellene elmagyarázni, hogy a két szó ugyanaz, hanem a magyar hatóságoknak kellene kérvényezniük az oltalom kiterjesztését a határon túli magyar vidékekre. Például Erdélyre, ahol a legtöbb román is úgy főzi a pálinkát (igen, a pálinkát), mint a győri vagy a békési.

A szeszipari lobbinak pedig ezt – tetszik, nem tetszik – le kellene nyelnie, s a vélt konkurencia címkéjének a cenzúrázása helyett a saját kis főzdéjével kellene foglalkoznia. Mert nem lehet teljes a magyar pálinkapaletta a szilágysági, az oroszhegyi vagy a futásfalvi szilvapálinka nélkül. Nem nedü, nem gyümölcspárlat, hanem PÁLINKA.

Mi többek között ezeket ajánlanánk koccintásra a feleknek az erdélyiek által oly régóta szorgalmazott egyeztetésen is. Mert reméljük, hogy lesz, mire koccintani.


Forrás:kronika.ro
Tovább a cikkre »