A női szakralitás kialakulása

A vallástörténészek úgy gondolják, hogy amikor a mezőgazdaság előtérbe került a vadászattal szemben, akkor az emberek vallási hiedelmei is gyökeresen átalakultak. Az agresszív férfitársadalom átalakult és meghatározó szerephez jutottak a nők.

 

http://forum.hammihan.com/

 

Amikor az életnek a lényegét akarjuk megragadni, akkor a nő kerül előtérbe. Miért? Mert a nő a megtermékenyíthető és ő hozza világra az új életet, a gyermeket.

Ezt állították minden spirituális társadalomban párhuzamba a természettel és annak változásaival. A természet mindig női princípium, mert befogadó, megtermékenyíthető és megtermékenyülő, sőt megtermékenyítendő. Ezt fejezi ki például Egyiptom ősi elnevezése is: a Kemet szó.

 

Ilyesformán a nő rendelkezik a teremtés egyik titkával, az asszony az élet eredetének birtokosa. Ő kihagyhatatlan ebből a misztériumból.

Gondoljunk csak bele, a természet is nőnemű: Anyatermészet.

Élettéradó bolygónk szelleme is nőnemű: Anyaföld vagy Földanya.

 

http://intellectus-site.com/

 

A különféle eredetmítoszokban az emberek mindig a Földből születnek. Ami általában arra vonatkozik, hogy a fizikai-anyagi testüket a Földanyának köszönhetik. (pl.: por, sár)

Még a „porból lettél és porrá leszel” meglehetősen fenyegető és eltorzított eszme is utal a Föld szerepkörére, miközben az isteni ideára, a lélekre, a belső fényre kellene a hangsúlyt helyeznünk.

Ilyen értelemben csak részigazság, hogy a Föld hoz minket a világra, miként részigazság, hogy az anya hozza a világra a gyermekét, hiszen előtte a Földet is és az anyát is meg kell termékenyítenie valamilyen maszkulin-férfias-atyai erőnek.  Az élőlények nem maguktól alakulnak ki, hanem teremtve lettek. Itt anyagtalan, égi erőre gondoljunk!

Ebből a szempontból sokkal jobb hasonlat a Föld mint dajka, amely a méhében hordozza az isteni termékenyítő erőket, és testet kölcsönöz a számukra, hogy azok átmeneti létformákban fejezhessék ki önmagukat, amely anyagi formaruhákat (héjakat vagy burkokat) utána visszakér és visszakap a Földanya.

 

Mindezekből talán már érzékelhető, hogy a nemzés, a nő és a szakralitás misztériumai miért fonódnak oly szorosan egymáshoz. Minden – beleértve egy csókot, egy ölelést, egy szerelmes aktust – végeredményben egy szakrális cselekedet, egyfajta rítus, amely során az ember a kozmosz mintáit másolja/másolhatná le.

 

 

Ahogyan a Hold fázisokat vált, úgy alakul át minduntalan a nő is. Ezt már a tudomány is nagyon helyesen felismerte. De még nem minden szintjét.

A nőiség vallási-mágikus értékét a születés-halál-újjászületés misztériuma világítja meg a legjobban.

Mindnyájunkban van egy női rész, amely ezt a ciklikusságot érzi. Ha máshol nem, akkor az aurájában, a zsigereibe és a sejtjeibe kódolva őrzi az emlékét.

A mindenkori ember egyik fő tanulnivalója, hogy képessé váljon ezeket a megújító és lebontó folyamatokat irányítani és egyensúlyba igazítani. Gondoljunk csak az egészséges és az egészségtelen életvitelre, a kiegyensúlyozott és szélsőséges érzelemvilágra, vagy a letisztult, békés és a zaklatott gondolatvilágra.

 

Újabb tanulnivalónk, ami túlmegy az előzőeken, a meghalás és a feltámadás misztériuma.

Amennyiben a vallásokat is fejlődő entitásoknak tekintjük, akkor előbb az istenségek, isteni képességű lények halálát követő feltámadással találkozunk, mint Ozirisz vagy Jézus Krisztus esetében. Majd később ez a kiváltság valamilyen úton-módon „demokratizálódik”, tehát egyes misztériumokon keresztül átadódik a vallás hívei számára. A valóságtól elrugaszkodó vallási irányzatokban ez a feltámadás tagadásától a kizárólagosan csak egy adott vallási kör feltámadásán keresztül a mindenki fel fog támadni egyszer végkimenetelekig igen változatos képet mutat.

Miként abban is találunk markáns különbséget, hogy ki milyen áron és hogyan – csak lélekben és szellemben, avagy testben – fog-e feltámadni egyszer majd. (Lásd: utolsó idők kérdésköre)

 

A napvallás például kozmikus vallás a tekintetben is, hogy az emberi létet és a kozmikus ciklusokat kölcsönhatásba hozza egymással és kölcsönös megfeleltetésekbe állítja.

 

Az ember, a Föld és a kozmosz például abban közös, hogy mind befogadó lény. Tudniillik, a Teremtő magját, teremtő gondolatát fogadja be, vagyis a lelket. Természetesen előbb volt a lélek, mint bármilyen anyagi megnyilvánulás, de a hasonlat a fentről lefelé áradó megtermékenyítő erőket próbálja csak modellezni.

 

Amennyiben a Világegyetem, a Föld és az emberiség egyaránt élő entitás, akkor szükségszerűen változik: épül és pusztul. Ergo szükség van a megújulásra.

A nő szakralitását éppen a megújulásra és megújításra való képessége adja. Ezért fontos, hogy megértsük és támogassuk a női természetet!

 

Még egy megjegyzés ide kívánkozik. Nem szabad összetéveszteni a megújulásra, átalakulásra és pusztulásra képes alkotóelemeinket a halhatatlan részeinkkel.

 

Miközben a test megszületik, átalakul és erőit visszaadja a Földnek, amelyből vétetett, addig a lélek és a szellem lényegileg más természetű. Az önvaló elpusztíthatatlan és nem hat rá semmilyen fizikai erő, isteni természetét illetően nincs kitéve a változásoknak, nem veszíti el az isteni lényegét, minőségét és azonosságát. Ilyen értelemben az isteni lélek halhatatlan.

 

 

Ha azonosulni tudsz ezzel a gondolkodásmóddal, ha egyetértesz ezzel az életszemlélettel, ha hasonló gondolkodású emberekkel szeretnél tanulni, akkor figyelmedbe ajánlom programjainkat.

 

Részt vehetsz programjainkon:

Önfejlesztő Műhelyeinken (beszélgetős előadásainkon)Hétvégi töltődéseinket (és Istentiszteleteinket)Bel- és Külföldi zarándoklatainkona Naptemplomunkban és a Pálos kolostorokban tartott IstentiszteleteinkenSzer-napjainkon (szent ünnepnapjainkon)Főnix programunkonÉbresztő Táborunkon

 

Csatlakozz hozzánk minden elkötelezettség nélkül! Járd velünk együtt önmagunk felszabadításának útját, melynek segítségével egységet teremthetsz önmagadban és a környezetedben, s hozzájárulhatsz a világ rendjének helyre állításához.

 

Bővebb információ:

napvallas@gmail.com

szernap@gmail.com

 

Száraz György

Boldog napot!


Forrás:boldognapot.hu
Tovább a cikkre »