A nemzet sokszor mellőzött, de mindig hű fia

A nemzet sokszor mellőzött, de mindig hű fia

A XIX. század eleji önálló nemzeti élet kibontakozása terén elévülhetetlen érdemei voltak Bugát Pál orvosnak, egyetemi tanárnak, az MTA rendes tagjának. Elsősorban a tudományokban jeleskedett: a gyakorlati és elméleti orvostan kiváló képviselője volt. Emellett foglalkozott nyelvműveléssel és nyelvrokonság-kutatással is, lapot indított, társulatokat alapított. A nemzet igazi napszámosa volt, erős felvidéki kötődésekkel.

1793. április 12-én született Gyöngyösön egy szegény szabómester gyermekeként. A pesti egyetemen avatták orvosdoktorrá. 1819-ben segédorvos a sebészeti tanfolyam klinikáján. Közben a szemészmesteri oklevelet is megszerezte. Az ígéretesen induló pályán azonban csakhamar csalódnia kellett Bugátnak. Kiváló képességei ellenére mellőzték őt, nem kapta meg sem az országos szemsebészeti állást, sem a megüresedett tanszékre nem nyert kinevezést. Helyette a tehetségtelenebb szakemberek érvényesültek, mert ők előkelőbb származásuk okán magasabb helyekről kaptak támogatást.

Eme csalódások után Bugát tehát vidékre került:

A főorvos felvidéki emlékeit dr. Kiss László orvostörténész dolgozta fel részletesebben. (Kiss L., 1996. 36–39. l.)

1824-ben Bugátot mégis kinevezték a pesti egyetem elméleti orvostani tanszékére, ahol sokoldalú tevékenységet fejtett ki. Amint Réti Endre könyvében olvassuk:

„Bugát szívén viselte a magyar nyelv fejlesztésének ügyét, s hozzálátott az orvosi műszavak összeállításához. Rövidesen az első, magyar fordításban megjelenő bonctan is kikerült tolla alól. A könyv címe: Az egészséges emberi test bonctudományának alapvonásai, s már ez is mutatja, hogy a magyar tudományos nyelv néhány évtized leforgása alatt mennyivel előbbre jutott.” (Réti E., 1959. 67–68. l.)

Hírdetés

A nyelvészkedő orvosdoktor a magyar szavak megalkotásában szorosan együttműködött a kor jeles íróival, Bajzával, Vörösmartyval és Kisfaludy Károllyal is. S noha nyelvészkedő kísérletei olykor erőtlennek, megalapozatlannak tűntek, megújuló anyanyelvünk sokat köszönhet törekvéseinek.

A magyar orvosi műnyelv fejlesztése terén azáltal is érdemeket szerzett, hogy orvosi műszótárt szerkesztett, tankönyveket írt vagy lapot indított. 1828-ban például kiadta Pesten a Bonctudomány, 1830-ban az Éptan, 1836-37-ben pedig A tapasztalati természettudomány című könyvét. 1844-ben jelent meg Budán a Természettudományi szóhalmaza. 1831-ben Toldy Ferenccel megindította az Orvosi Tár című szaklapot, hogy a magyar orvosok Magyarországon teremthessenek „egy tulajdon magyar medicinát”.

A kiváló magyar orvosról és megbecsült hazafiról épp nyelvművelői tevékenysége kapcsán mondta joggal Toldy Ferenc, hogy

Bugát egyébként a finnugor nyelvrokonság bizonyításában is komoly tevékenységet fejtett ki. A jeles orvosdoktor sokirányú szervezőmunkájával is kitűnt. Ennek eredményeként öltött testet a magyar orvosok és természetvizsgálók vándorgyűléseinek eszméje.

1841-ben megalakította a Természettudományi Társulatot, melynek első elnöke lett. 1840-ben Pesten Flór Ferenccel kiadta a Magyarországi orvosrend névtárát. 1848-ban az Országos Honvédelmi Bizottmány kinevezte őt országos főorvosnak. A szabadságharccal szimpatizált, magát a kormányt is követte Debrecenbe. A bukás után ezért megfosztották őt tanszékétől, s nem vehetett részt a Természettudományi Társulat ülésein sem. Budán kis házában húzódott meg, ahol befejezte a finn–magyar összehasonlító szótárt, s még több kisebb munkát írt.

A magyar orvosok és természetvizsgálók XI. vándorgyűlésén Pozsonyban már nem tudott részt venni 1865-ben. Ez év július 9-én Pesten meghalt a nemzet oly sokszor mellőzött, de mindig hű fia.


Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »