A nemesség helyett a hűtlen feleségeket ostorozták a Figaro házassága premierjén

A nemesség helyett a hűtlen feleségeket ostorozták a Figaro házassága premierjén

Kétszázharminc éve, 1786. május 1-jén mutatták be Bécsben Mozart Figaro házassága című operáját. Az opera magyarországi premierjét 1795. szeptember 28-án tartották a budai Várszínházban, német nyelven (Joseph Haydn már 1790-ben megpróbálta színre vinni Eszterházán társulatával).

Wolfgang Amadeus Mozart (1756-1791), minden idők egyik legnagyobb zenei lángelméje élete harmincöt évének egyharmadát úton töltötte, mégis több mint hatszáz művet komponált, ráadásul kottáin egyetlen törlés vagy javítás sem látható. Első jelentős sikerét tizenkét évesen a Bastien és Bastienne című “énekes játékkal” érte el, és haláláig tucatnyinál több operát komponált.

Három nagy olasz nyelvű operája – a Figaro házassága, a Don Giovanni és a Cosí fan tutte – szövegkönyvét Lorenzo Da Ponte jegyezte. A librettista Emanuele Conegliano néven született Velencében, a Da Ponte nevet annak a püspöknek a tiszteletére vette fel, aki a zsidó vallásból történt kikeresztelkedése után pártfogásába vette. Később pappá szentelték, irodalmat, retorikát és nyelveket oktatott, librettókat fordított, majd írt. Honfitársa, a zeneszerző Antonio Salieri révén került Bécsbe, élete során 11 zeneszerző 28 operaszövegkönyvét jegyezte.

Első közös művük, a Figaro házassága előtt a témát kereső Mozart csaknem száz darabot nézett át, mielőtt kiválasztotta a francia Pierre de Beaumarchais darabját. A komédia egy trilógia középső része, A sevillai borbély című vígjátékot az olasz Giovanni Paisiello, majd Gioachino Rossini is feldolgozta, az utolsó részt, A bűnös anyát 1964-ben a francia Darius Milhaud zenésítette meg.

Beaumarchais darabja az üresfejű, léha arisztokráciát pellengérezi ki, a komédiában található szerelem, féltékenység, megcsalatás és bosszú. A művet már 1781-ben elfogadta a Comédie francaise, de fennakadt a cenzorokon, a szerző három évig küzdött a bemutatóért, amelyre csak XVI. Lajos személyes engedélyével kerülhetett sor. Mozart operájának bemutatóját Da Ponte járta ki II. Józsefnél, miután a szövegkönyv – a cselekményt érintetlenül hagyva – jelentősen finomított Beaumarchais Bécsben betiltott darabján. (Da Ponte például Figaro az öröklött nemességet ostorozó kirohanását hasonlóan dühös áriával helyettesítette, csakhogy ennek éle a hűtlen feleségek ellen irányul.)

Mozartnál a szerelmi dráma öt egyenrangú ember állandó, kölcsönös zenei egymásra vonatkoztatása. Az operának nincs vezető tenor- vagy kiemelkedő basszusszerepe, a tizenegy szólista mintegy fele egyformán jelentős feladathoz jut, kiválóak az együttesek is, amelyek sokszor magát a cselekményt is előre viszik, az együttesek és a szólószámok egyensúlyt alkotnak. A mű egyik leghíresebb áriája a Non piu andrai, amelynek hallatán a főpróbán a szereplők spontán tapsban törtek ki; Mozart a Don Giovanniban is megidézte a témát.

A komponálással Mozart bámulatosan rövid idő alatt végzett, a ház, amelyben dolgozott, ma turisztikai nevezetesség. A bemutatót eredetileg 1786 elejére tűzték ki, a premiert azonban több okból is el kellett halasztani: Bécsben ekkor zajlott a Gluck Fesztivál, amelyen Mozart muzsikusai is játszottak, és ugyanekkor érkezett a császárvárosba az uralkodó testvére, Mária Krisztina főhercegnő, és a tiszteletükre szervezett ünnepségeken a komponistának is részt kellett vennie. A négyfelvonásos, olasz nyelvű vígopera ősbemutatójára így a tervezettnél néhány hónappal később, 1786. május 1-jén került sor a mai Burgtheaterben.

Az opera vegyes fogadtatásban részesült, a zeneértők lelkesedtek, az arisztokrácia egy része megbotránkozott, így csak kilenc előadást ért meg. Az első két estén maga Mozart vezényelt a fortepiano mellől, a további hét alkalommal Joseph Weigl dirigálásával játszották, az egyik előadáson Kazinczy Ferenc költő is a hallgatóság soraiban ült. A legenda szerint II. József a premier után ezekkel a szavakkal fordult Mozarthoz: “Ebben a műben nagyon sok a hangjegy!” Mire a komponista önérzetesen azt válaszolta: “Pontosan annyi Felség, amennyi szükséges.”

Miután a darab decemberben Prágában óriási sikert aratott, az ottani olasz opera igazgatója új művet rendelt Mozarttól, így született meg “az operák operájának” is nevezett Don Giovanni, amelyet először 1787-ben állítottak színpadra. Ugyanabban az évben Monzában a Figaro házasságát sikerrel adták elő, német nyelven először 1788-ban a frankfurti közönség láthatta. A librettót Csajkovszkij ültette át orosz nyelvre, a New York-i Metropolitan Operában csak 1894-ben mutatták be. Mozart zenéjét több filmben is felhasználták, így például A remény rabjai vagy A király beszéde című alkotásokban és a Büszkeség és balítélet című Jane Austen-regényből készült BBC-minisorozatban.

Az opera magyarországi premierjét 1795. szeptember 28-án tartották a budai Várszínházban, német nyelven (Joseph Haydn már 1790-ben megpróbálta színre vinni Eszterházán társulatával). A magyar nyelvű előadásra több mint fél évszázadot kellett várni, 1858-ban játszotta a Nemzeti Színház, és az 1884-ben megnyílt Operaház azonnal repertoárra vette. Minden idők egyik legnépszerűbb és legtöbbször játszott operája a Magyar Állami Operaház idei évadjában is szerepel Galgóczy Judit rendezésében.


Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »