A „nagylelku” kibic

Köztudott, hogy a kibicnek semmi sem drága: képes „jó” tanácsként azt is a fülébe suttogni pártfogoltjának, hogy még húszra is kérjen új lapot, hisz neki nincs pénze a játékban, nem nyer, de nem is veszít soha, csak az eszét fecsérli. 

Ez a mi gondoskodó, aggódó stb. állam atyuskánk viszont túltesz a legagyafúrtabb kibicen is: a sok megvezetett ember nemzeti érzelmeinek húrjait pengetve dobta be a jelszót, hogy „Brâncusi a tied (is)!” És megelolegezve a büszkén dagadó keblek telitalálatát, mindannyiunk nevében pókerarccal beígérte a sarkán guggoló alaktalan hölgyeményért a potom 11 millió eurót. Majd pedig nekilátott begyujteni a pénzt. Azzal nem számolt, hogy a nemzeti sóhajtozásokra bármikor kész alattvalók a zsebükbe már ritkábban nyúlnak, különösen mivel annyi csalásról, átverésrol, megkopasztásról hallott mindenki, hogy legalább úgy meggondolja az ilyen délibábos célra történo adakozást, mint a legkezdobb huszonegyezo a húszra való lapkérést.

Arról nem esett szó, hogy az adakozók közt milyen algoritmus szerint dekkolna a mukincs, de felhányták a jónépnek, hogy egy ekkora érték nem hozza a lóvét a házhoz. Mintha egyszeru kavics volna. Nincs nekem semmi bajom Brâncusi mesterrel, a munkái értékét sem vitatom, az pedig legyen az én hibám, hogyha bölcsességrol beszélünk (a guggoló noszemély A Föld bölcsessége névre hallgat), akkor Rodin Gondolkodója ugrik be elsore, másodjára és sokadikra is.

Ennek ellenére franciaként sem öntenék be tetemesebb összeget a Rodin-mu állami megkaparintásába, de ha mugyujto lennék jelentos magángyujteménnyel, az más volna. És arról még említést sem tettem, hogy ismerve a hazai közvagyon-magánvagyon nagyon bonyolult viszonyát, kételkedem, hogy bárki is visszakapna egyetlen centet is, ha netalántán a nagy adakozási kedv túlcsordulna az ominózus tizenegymillión – euróban számolva. Vagy ha egy dúsgazdag mugyujto a tizenegyre ráígérne néhány milliót, és megvenné az államtól, akkor hány fityinget látna a vételárból a sok adakozó kedvu trikolór szívu?!

Kérdések feltéve, választ természetesen nem várok. Csak még annyit, hogy bizony hízott egy kicsit a májam, amikor a kevés bevétel miatti dorgáló szavakat meghallottam: lám-lám, a honfitársak is ébredeznek és átlátnak már a kibic „nagylelkuségén”!


Forrás:kronika.ro
Tovább a cikkre »