A nagy blokklánchazugság

A nagy blokklánchazugság

Azzal, hogy a bitcoin értéke a tavaly év végi csúcsszinthez képest mintegy 70 százalékkal visszaesett, mostanra minden buborékok anyja kipukkadt. Még általánosabban mondva, a kriptodevizák apokaliptikus időszakba léptek. A vezető érmék – mint az ether, az EOS, a litecoin és az XRP – mindegyike több mint 80 százalékot esett, többezernyi más digitális valuta pedig 90-99 százalékkal, míg a többi esetben nyílt csalások történtek. Senkinek sem kellene meglepődnie azon, hogy az elsődleges érmekibocsátások (ICO) négyötöde csalás volt.

A piaci vérfürdővel szembesülve, a kriptodevizák propagálói a kriptoszélhámosság utolsó mentsvárához menekültek. Ez a blokklánc, a megosztott könyvelési szoftver, amely minden kriptodeviza alapja. A blokkláncot egyfajta potenciális csodaszerként magasztalták minden bajra, kezdve a szegénységtől az éhezésen át a rákig. Valójában ez a leginkább túlhájpolt és leghaszontalanabb technológia az emberiség történelmében.

Gyakorlatilag a blokklánc nem több, mint egy agyondicsőített táblázatkezelő.

Egyben szimbólummá vált a libertariánus ideológia számára, amely minden kormányt, jegybankot, hagyományos pénzintézetet, valamint valóságos fizetőeszközt ördögi hatalomkoncentrációnak tart, amelyet fel kell számolni. A blokklánc-fundamentalisták ideális világában minden gazdasági tevékenység és emberi interakció az anarchista vagy libertariánus decentralizáció jegyében történik. Azt szeretnék, ha a társadalmi és politikai élet teljessége egy olyan közös főkönyv szerint történne, amelyhez mindenki hozzáfér, és amelynek működéséhez nincs szükség hiteles közvetítő intézményre, például bankokra.

A blokklánc, amely igen távol áll attól, hogy utópiává váljon, a gazdasági pokol egy ismerős formájának engedett utat. Néhányan messiásként állítják be magukat a világ elszegényedett, marginalizálódott tömegei előtt, azt állítva, hogy több milliárd dollárnyi vagyont teremtettek elő a semmiből. De ha csak belegondolunk, hogy a kriptodevizás „bányászok”, fejlesztők és vagyonbirtokosok körében milyen erős hatalomkoncentráció alakult ki, akkor beláthatjuk, hogy a blokklánc nem a decentralizációról és a demokráciáról, hanem a kapzsiságról szól.

Az összes kriptobányászati tevékenység mintegy kétharmadát, háromnegyedét olyan cégek kis csoportja kontrollálja, amelyek főként olyan „demokratikus” bás­tyaállamokban találhatók meg, mint Oroszország, Grúzia és Kína. Ezek a cégek rendszerint megemelik a tranzakciós költségeket a saját profitmarzsuk növelése érdekében. A blokkláncfanatikusok azt szeretnék, hogy a jegybankok és a szabályozott pénzügyi közvetítők helyett egy olyan anonim kartellban bízzunk meg, amelyre semmilyen jogszabály nem vonatkozik.

Hasonló helyzet alakult ki a kriptodeviza-kereske­désben is. Az összes tranzakció 99 százaléka olyan központosított rendszerben történik, amelyet rendszeresen meghekkelnek.

Ebben a kriptouniverzumban koncentráltabb vagyon alakul ki, mint Észak-Koreában. A Gini-koefficiens 1,0-s értéke azt jelenti, hogy egy adott ember az ország jövedelmének/vagyonának 100 százalékát ellenőrzi. Észak-Koreában ez az érték 0,86, az elég komoly egyenlőtlenséggel jellemezhető Egyesült Államokban 0,41, míg a bitcoin esetében 0,88.

Egyértelműnek kellene lennie, hogy a decentralizáció egy olyan mítosz, amelyet azok a pszeudomilliárdosok propagálnak, akik ezt az egész pszeudoiparágat a kezükben tartják. Most, hogy a kriptopiacon rászedett kisbefektetők elvesztették a gatyájukat is, már csak a szélhámosok maradtak. Az ő hamis vagyonuk is azonnal semmivé válik, mihelyt megpróbálják likviddé tenni „eszközeiket”.

Ami magát a blokkláncot illeti, nincs olyan intézmény – bank, cég, nem kormányzati szervezet vagy állami hivatal –, amely mérlegét, tranzakcióit vagy az ügyfeleivel, beszállítóival való interakcióit egy decentralizált, peer-to-peer jellegű, mindenki által hozzáférhető könyvelésbe helyezné. Nincsen észszerű oka annak, hogy miért kellene az ilyen jogvédett és igen értékes információkat egy nyilvánosan elérhető helyen szerepeltetni.

Továbbá az olyan esetekben, amikor a megosztott könyvelési technológiát lényegében alkalmazzák, annak nincsen semmi köze a blokklánchoz. Ezek ugyanis magán- és központosított rendszerek, engedélyhez kötött a hozzáférésük, azt pedig csak arra minősített egyének kapják meg. Továbbá, ami talán a legfontosabb, ezeknek a rendszereknek olyan megbízható hatósági hátterük van, amelyek az idő során bizonyították hitelességüket. Vagyis ezek csak nevükben blokkláncok.

Sokatmondó, hogy az összes „decentralizált” blokklánc központosított, engedélyhez kötött hozzáférést biztosító adatbázissá válik, amikor valójában elkezdik használni. Ennélfogva a blokkláncok nem léptek túl a standard elektronikus táblázatkezelőn, amelyet még 1979-ben alkottak meg.

Egyetlenegy komoly intézmény sem engedné meg soha, hogy a tranzakcióit egy, a világ autoriter kleptokráciáinak árnyékában működő anonim kartell hitelesítse. Ezért nem meglepő, hogy amikor egy „blokkláncot” hagyományos módon tesztüzembe helyeztek, az végül a szemeteskukában végezte, vagy egy olyan magán-, engedélyhez kötött hozzáférést biztosító adatbázissá vált, amely nem tud többet, mint egy Excel-táblázat-kezelő vagy egy félrevezető nevű adatbázis.

Copyright: Project Syndicate, 2018
www.project-syndicate.org


Forrás:vg.hu
Tovább a cikkre »