A multihangszeres, aki nem ül a babérjain

A multihangszeres, aki nem ül a babérjain

Ő szerezte az Amélie csodálatos életének zenéjét! – ha megkérdezik, kicsoda Yann Tiersen, a legtöbbektől feltehetőleg tizenöt évvel a film után is ez a válasz érkezik. De az érdeklődőknek is jóval többet fog ez mondani, mint mondjuk: francia minimalista zeneszerző, a 2005-ös Les Retrouvailles és az öt évvel későbbi Dust Lane komponistája. Pedig micsoda albumok ezek is! A Les Retrouvailles című ötödik stúdiólemezen is bizonyította Tiersen, hogy számtalan hangulatot, zenei világot képes megidézni. Harmonika, zongora, mandolin és csembaló: a multiinstrumentalista zeneszerző számait, a La Jetée-t, a Les Retrouvailles-t hallgatva hol szomorkás őszi esőben ballagunk, hol lelkesen szaladunk bele a napsütésbe. Így volt ez az Amélie zenéjénél is: nincs is miért bánnia Tiersennek, hogy erről ismerik meg, hiszen számára a világhírt, a nemzetközi elismerést ez biztosította végleg. Persze azóta sem ül a babérokon: második élőlemezét, a C’était ici-t (2002) három koncerten, több mint ötven zenész közreműködésével vették fel.

Míg korábban együtt dolgozott a francia rockzenekar Noir Désirrel és az elektronikus rockot játszó Bästarddal, addig később az amerikai énekes-dalszerző Shannon Wright is a partnere volt. Hol rockosabb irányra váltott, hol a zongorás minimalizmust ré­szesítette előnyben: utóbbira jó példa a Tabarly filmzenéje 2008-ból. De ő írta a nálunk is népszerű Good Bye, Lenin! című film zenéjét is.

A zeneszerző továbbra sem pihen, két éve hozta ki az Infinityt, idén pedig egy zongorás albumot, az Eusát. (Utóbbi címmel először egy zongorás könyvet jelentetett meg.) Korábban már játszott Budapesten, most pedig egy szólóesttel tér vissza szerda este a Művészetek Palotájába. Az érdeklődés láthatólag hatalmas: a rocksztárokat megszégyenítő népszerűséggel rendelkező zeneszerző rendezvénye hamar telt házas lett.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »