A múlt köveiből épül a jelen, avagy miért ünnepeljünk egy nem működő apátságot?

A múlt köveiből épül a jelen, avagy miért ünnepeljünk egy nem működő apátságot?

Szentmisével, szobor- és táblamegáldással, előadásokkal, kulturális műsorral emlékeztek a zalavári bencés apátság alapításának 1000. évfordulójára szeptember 7-én Zalaapátiban, illetve Zalavár-Várszigeten.

A zalaapáti Szent Adorján vértanú és Szent Őrangyalok tiszteletére szentelt templomban Márfi Gyula nyugalmazott veszprémi érsek főcelebrálásával bemutatott szentmisére Varga László kaposvári megyéspüspök, valamint osztrák, lengyel és szlovák bencések, premontrei szerzetesek, valamint a környék településeinek papjai is eljöttek. Az ünnepi szónok Hortobágyi Cirill OSB pannonhalmi főapát volt. A szentmisén és a várszigeti programokon megjelentek az állami szervek képviselői is. A millenniumi megemlékezést többek között Somorjai Ádám OSB, a Pannonhalmi Bencés Főapátság és a Magyar Bencés Kongregáció képviselője készítette elő.

A zalavári bencés apátságot Szent István alapította 1019-ben az ősi Zalavár-Vársziget területén. Bár az alapító oklevél 1341-ben több más fontos Árpád-kori oklevéllel együtt az apátság levéltárában pusztító tűzvészben megsemmisült, hitelesített másolatát a Magyar Országos Levéltár Veszprém és Zala Megyei Levéltára ma is őrzi. A zalavári apátságot a göttweigi bencések – a pannonhalmi bencések felkérésére – 1715-ben vásárolták vissza a bécsi Neoacquistica Commissiótól (Újszerzeményi Bizottság, a török kiűzése utáni birtokjogi helyzet rendezésére 1688-ban létrehozott osztrák császári tanácsadó szervezet – a szerk.). Mivel 1702-ben, uralkodói parancsra Zalavár ősi épületeit – a bencés apátsággal együtt – a nagykanizsai parancsnok felrobbantotta, a környék ennek köveiből épült fel, ezért az apátságot Zalavár egyik birtokán, Zalaapátiban építették fel újból.

A szentmise kezdetén a közelmúltban nyugdíjba vonult veszprémi érsek, Márfi Gyula köszöntötte a megjelenteket. Mint mondta, több szállal is kötődik az ünnephez, hiszen Zalában született, s a pannonhalmi bencéseknél érettségizett. Ezt követően a göttweigi bencés apát, Columban Luser OSB is szólt néhány szót, emlékeztetve arra, hogy a göttweigi bencések mintegy 150 esztendőn keresztül voltak jelen Zalában, végül a stóláján lévő bencés jellel – PAX – kívánt békét az egybegyűlteknek.

Hortobágyi Cirill főapát szentbeszédében a magyar bencés címerben az ötödik szívet jelentő zalavári apátság ezeréves jubileumán felvetette a kérdést, vajon van-e értelme ezt az évfordulót megünnepelni, hiszen külső körülmények miatt az apátság működése ma szünetel. Az utolsó zalavári apát 1959-ben fejezte be földi életét, az egykori konventtagok közül pedig a rendek feloszlatásakor plébánosként szolgáló szerzetes 1994-ben Brazíliában halt meg.

Amint az ünnepi szónok hozzátette, kell ünnepelni, főként akkor, ha azért tesszük, hogy a múltat faggatva a jelenünket és a jövőnket meghatározó Istenbe vetett hitünket és reményünket erősítsük, a mában tudjuk itt a földön az Ő országát építeni. A múltba tekintve láthatjuk, mennyi pusztítás, szenvedés söpört végig ezen a tájon. A szerzetesek és a nép mégis megmaradtak embernek és kereszténynek. Azt is látjuk azonban, hogy mennyi megújulás, csoda, eredmény jellemzi ezt az ezer évet. Mindez az Istenbe vetett remény és a bizakodó hit gyümölcse. Az apátság tehát azt üzeni, hogy a hit, a kereszténység éltető forrás az ember számára. Ez pedig már a jelenbe vezet, hiszen a jövő esztendőben Magyarországon megrendezésre kerülő Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus mottója is a „Minden forrásom belőled fakad” zsoltárvers. Jézus ma is hív, hogy aki szomjazik, forduljon felé, hiszen ő az éltető forrás.

Bencés rendtörténeti megállapítás – folytatta a főapát –, hogy a középkori bencés apátságok egy tőről fakadtak. Talán ezért is tudtak olyan spirituális hálót képezni a korabeli magyar társadalomban, mely a hit és a kultúra terjesztésében hatékonnyá tette őket.

Hírdetés

Az ünnepi szónok az elhangzott evangéliumi résszel kapcsolatban, mely az irgalmas szamaritánus történetét beszélte el, arról szólt, hogy minden kor emberének – legyen az szerzetes, vagy a társadalomban világiként élő – konkrét helyen, de Isten országáért s egyben a közjóért is kell munkálkodnia.

Krisztusból mint forrásból táplálkozva, a benne bízó emberekkel összefogva, ennek a két motívumú szeretetnek a metszéspontjában kell élnünk. A Szent Benedek hagyományában élő embernek azonban azt is tudnia kell, hogy Isten nem egyszerűen a teljesítmény alapján méri az embert. Hivatásunk, hogy Isten szerető belső vonzásában imával, csenddel adjunk neki választ. Így tudunk éveink múlásával Istenre és békére hangolódó emberekké lenni.

A szentmise végén Márfi Gyula nyugalmazott érsek megáldotta a templomban elhelyezett két emléktáblát, melyek az ezeréves apátsági alapításra, illetve Szent Adorjánnak, a büntetés-végrehajtás védőszentjének állítanak emléket, valamint Schmehl János bv. vezérőrnagy jelenlétében a számukra készített Szent Adorján-szobrot is.

A Zalaapátiban mondott ünnepi szentmise után a résztvevők átmentek a közeli Zalavár-Várszigetre, ahol fiatalok kulturális műsorral várták a megjelenteket, majd Ritoók Ágnes régész, igazgató, a Nemzeti Múzeum munkatársa tartott előadást Szent Adorján egyháza címmel a várszigeti apátság történtéről, kutatásainak eredményeiről.

Ezt követően, az állami szervek köszöntői előtt Varga László kaposvári megyéspüspök szólt a megjelentekhez. Mint mondta, örül, hogy a jelenleg az egyházmegyéjéhez tartozó Zalaváron emlékezhetünk, hálát adhatunk azokért a szerzetes papokért, akik ezer esztendővel ezelőtt elkezdtek kolostort, templomot, országot, egyházat építeni Zalaváron. Jó hálát adni azért a rengeteg ajándékért, amit a bencés család egész Pannóniában tudásban, hitben, közösségépítésben országunknak ajándékozott. De jó előre is tekinteni, ahogyan annak idején Szent István király tette: felismerve az idők jeleit behívta az országba a bencéseket. Nekünk is fel kell ismernünk az idők jeleit, s az evangélium mentén mindannyiunknak válaszolni azokra. Az egyik ilyen az egység fontossága, melyre példa Zalavár, ahol magyarok, szlávok közösen építkeztek. Ma viszont szétesőben van minden, a világ megosztott.

Isten szereteturalmának építése hát a feladatunk, erre mutat példát az elmúlt ezeréves zalavári apátság és a valaha benne élő szerzetesek munkája is.

Fotó: Zalaapáti Plébánia

Bókay László/Magyar Kurír


Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »