A migránsbetelepítők 1789 unokái

Aki szemellenző nélkül szemléli a mostani migránsbetelepítők valódi céljait, azt veheti észre egyértelműen, hogy ők 1789 unokái akkor, amikor határaink megnyitását követelik.

Magyar Menedék - Nemzeti Könyvhét

Ha egy kicsit is megvizsgáljuk, azt vehetjük ugyanis észre, hogy mindazon szellemi, politikai és gazdasági körök, melyek Istent száműzni akarják életünkből, vagy céljaikat abszolúte megvalósító forradalmat szítanak és robbantanak ki a társadalomban – amelynek során végeznek uralkodójával és az addigi társadalmi intézményeivel, „új időszámítást”-t bejelentve –, vagy ha ez a társadalom tényleges ellenállása miatt nem megvalósítható, akkor olyan, társadalmat nem alkotó embertömegeket zúdítanak rá, amely céljait helyette fogja megvalósítani.

Napjainkban ez utóbbi bekövetkezhetőségével lehet számolni, legalábbis megfelelő nemzeti ellenállás hiányában. No de maradjunk az „ősbűn”-nél, a forradalomnál! Az 1789 óta fellépő európai forradalmak világosan megmutatták, hogy a forradalmárok sohasem a lélek, a szellem, a kultúra művelői, hanem éppen ellenkezőleg. Hitetlen, önmagukkal is meghasonlott, egyenesen démonikus kalandorok. Találóan így jellemezte őket egykor egy magyar ferences barát:

„A forradalmi eszme melengetőinek, kitenyésztőinek természetrajzához tartozik az aposztázia. Szinte valamennyien hitehagyottak vagy hitükben legalábbis hajótörést szenvedett egyének. Fegyelmezetlenek. Lázadók. Politikai krédójuk a vallást hol az előszobánál beljebb meg nem tűrő szabadelvűség, hol a csizmája sarkával megtipró szocializmus. Navigátorokként nem sansculottok, nem a kopott, kivert rongyos, elhagyatott ínségesek, hanem a nélkülözést csak mások elbeszéléséből, színes irányregények leírásából elképzelő jóllakottak szerepelnek. Szellemesen találó egy valakinek az a megállapítása, hogy a forradalmak nem a szegénység nyomán keletkezett elégületlenség kirobbanásai. Az éhségtől s nyomortól elkényszeredett tömegek nem jutnak el a rombolás erőkifejtéséig. A forradalmak legtöbbje szabad és tehetős kiváltságosak színjátéka s a rendezők vagyonos emberek.

(Buttykay P. Antal OFM: Alkalmi beszédek. Írások. Sajtó alá rendezte Burka P. Kelemen OFM. Budapest, 1942. Buttykay P. Antal: Beszédek és írások V. kötet. 366-367. old.)

Itt van a lényeg. A nép elégedetlenségére játszó, a közállapotokat meglovagoló marionettfigurák normális esetben nemhogy trónra nem kerülhetnének, hanem még egy pékműhelybe se inasnak.

„A nagy francia forradalom s a tetőfokán álló mai orosz felfordulás se volt a nép megmozdulása. Az élettel elvegyült ködök tanulmányozói, a bölcsészek melegítették izzóvá becsvágyuk és téveszméik görebében a gazdag és szegény kiegyenlíthetetlenségének problémáját. Uralkodni vágyó törtetők, a szereplés viszketegségétől megfertőzött tehetős polgárok fújták a riadót. Aki alsóbbrendű lézengő pedig véletlenül közébük tévedt, csupán a faltörő kos szerepében nyert alkalmazást és gőzölgő vérével fizetett az „ihletettek” rögeszméiért. A múlt s a jelen forradalmainak kavargatói és sereghajtói között ügyvédek, zsidók, újságírók, hivatásukat megunt tanítók, a pályavégzettségig el nem jutott ősdiákok szerepelnek. A tárgyi igazság nézőpontjából szembeszökő valótlanság néhány utcai csendháborító pofozkodását forradalommá előléptetni. A felfordulás vezérkarának szerep- és szóvivői még soha és sehol se szenvedtek éhséget és nem az itatnyi víz, hanem a nagyobb befolyás és az anyagi tollasodás lehetősége után epekedtek.

Mintha a kommunizmus megannyi metamorfózisa ellenére is homogén arculatát ecsetelnék e mondatok. Vagy mintha a bukása után nyomába lépő liberális ideológusok és politikusok arcába tekintenénk olvasásuk során. Vagy mintha ez utóbbiak táborából azokról kapnánk jellemzést, akik azt hirdetik, hadd jöjjenek a muzulmánok, sőt általában bárkik, akik idegenek, hiszen általuk leomlanak a régi, avítt, nacionalista-keresztény támfalak és helyükbe jön az üdítő szabadság, tilalomfák nélkül.

„A szegények s a nélkülözők az izgatás hatása alatt betörnek ugyan kirakatokat, kifosztanak néhány boltot, tán tűzcsóvát is dobnak épületekre. De az ő lendületük itt megáll. Államot s társadalmat felforgató kisiklásokkor a lendítőkerék az értelmiség, az erősek, a jól tápláltak kezében van.

Ismét csak telitalálat. A tömeg, ahogyan Wass Albert írja, olyan, mint a nyáj. Nem irányító, csak irányítható tényező mindig és mindenhol. S a forradalmak csak fanatizálni tudják saját utópiáik nevében, de irányítani nem képesek, sőt nem is akarják.

„A hagyományok emlőin nevelkedett nép, az önfegyelmezésre, erényre tanított hívősereg, a gyakorlati keresztény, soha be nem veszi a forradalom maszlagát. Büntetésként tekinti a politikai és társadalmi megrázkódtatásokat, mert érzi és tudja, hogy a világ és benne ő maga is rászolgált a fenyítékre.”

A mostani kvótareferendum is hajszálpontosan ezt mutatta meg. Az urnafülkéhez járulók NEM voksai és az oda nem járuló, de a NEMmel voksolókra hagyatkozók megmutatták, hogy nem kér a magyarság a forradalomból, legyen az egyes társadalmi csoportok által közvetlenül vagy (mint most a migránstelepítéssel) közvetve generált.


Forrás:hunhir.hu
Tovább a cikkre »