A mesterséges intelligencia kérdései a keresztyénséghez

Sokat olvashatunk manapság a mesterséges intelligenciáról és a ChatGPT-ről. Jézus-szimulátorral és olyan vallási irányzattal is találkozhatunk az interneten, amely szerint Jézus a mesterséges intelligenciával jön el. A sokszor hajmeresztő történések, új etikai dilemmák között vajon vannak-e biblikus válaszaink, amelyek mentén világíthatunk? Ballagi Áron, a Széchenyi István Egyetem Automatizálási és Mechatronikai Tanszékének docense, a győri gyülekezet presbitere szerint csak a környezet változik, ha szeretettel, nyitott szívvel, bölcsességgel viseltetünk mások iránt, akkor majdnem mindegy, milyen gépek vesznek körül bennünket.

sln43Ballagi_Aron_asztal25fede

„A gépektől azt várjuk, hogy utánozzák a tanulást, minták alapján sajátítsák el például az autóvezetést, értsenek meg emberi szövegeket, és ehhez ne kelljen óriási programokat írnunk”

Fotó: Sebestyén László

Robottechnikával foglalkozik, a mesterséges intelligenciát (továbbiakban: MI) felhasználóként alkalmazza. Hogyan magyarázná el az utóbbi lényegét?

Ez gyűjtőfogalom, alapvető célja az emberi intelligencia reprodukálása számítástechnikai eszközökkel. Bizonyos területeinél nem is a pontos utánzás a szándék, hanem olyan, intelligensnek tűnő számítógépes működés létrehozása, amely nagy adathalmazokat szemlézve, nem előre programozott módon, hanem tanulás által következtetéseket von le vagy döntéseket hoz.

Tanulás által?

A mesterséges intelligencia másik célja: emberi, intelligens döntések számítógépes kivitelezése. Életünk során folyamatosan tanulunk, agyunk intelligenciánk leképezésének strukturális eszköze, a mesterséges neurális hálókra épülő rendszerek ezt próbálják utánozni. Tudásunk, amellyel feladatokat hajtunk végre és döntéseket hozunk, tanulás által jelenik meg a szürkeállományunkban a tudomány mai állása szerint. Emellett öröklött magatartásformáink is vannak, a mesterséges intelligencia ezzel nem foglalkozik, nem is tud. A gépektől azt várjuk, hogy utánozzák a tanulást, minták alapján sajátítsák el például az autóvezetést, értsenek meg emberi szövegeket, és ehhez ne kelljen óriási programokat írnunk.

Ma a világ legjobb sakkjátékosa mesterséges intelligencia, sőt már vadászrepülőgépet is vezetett. Milyen területeken várható még, hogy az MI felülmúlja az emberi szaktudást, teljesítményt?

Mit jelent felülmúlni? A sakk logikusan fölépíthető játék, irányítható a kimenetele. Emberi korlát, hogy nem vagyunk képesek rövid időn belül száz, kétszáz vagy akár ezer lépést lejátszani a fejünkben, viszont a gép több milliót is elemezhet a legjobb forgatókönyv eléréséért. A vadászrepülőgép-pilóta esete a váratlan eseményekben hozott döntések miatt bonyolultabb. Ahol adathalmazon dolgozva kell nagyszámú lehetőség közül választani, ott az MI jobb, viszont azokban a szituációkban, ahol nem tudásra, hanem intuícióra van szükség, érzés alapján kell dönteni, ott nem fogja utolérni az embert. A gép racionálisan ítél, mi, emberek, sokszor nem így teszünk. Harci cselekmény végrehajtásánál az MI hidegen dönti el, miképpen fog maximális pusztítást végezni, míg a pilótát emocionális és hitbeli tényezők is befolyásolhatják. Például ha látja, hogy célpontja egy gyermekkel teli busz mellett van, jó reménységgel nem fog lőni. Ne legyünk álszentek, az emberi tényező lehet negatív is, az előző példa történhet akár fordítva, ám keresztyén ember egészen másképpen cselekszik, ha tudja, hogy a főnökéén túl nagyobb parancsnak kell megfelelnie.

gettyimages-1181127473-170667a

Forrás: Getty Images

Máris az automatizált drónok szerepénél tartunk, azaz a hadifegyverkezés témájánál, de térjünk vissza az élet naposabb területeire. A ChatGPT minden idők leggyorsabban fejlődő applikációja, jelenleg százmillióan használják a világon: hol vannak a határai, mire jó, és mire nem?

A chatrobotok új generációját képviseli, ezt a mesterségesintelligencia-alapú rendszert óriási adathalmazokon tanították be, mintha milliószámra olvasott volna könyveket, rengeteg embertől gyűjtött volna össze információt. Megérti az összetettebb kérdéseket, és arra meglehetősen összeszedett válaszokat ad. Idáig mindig kitűnt, hogy géppel beszélgetünk, mivel általában sablonosan válaszolt, illetve ismételte önmagát. Mára eltűnt ez a gépiesség, vagy nehezebben vehető észre. Egyik előnye, hogy bármilyen témakörben hatékonyan gyűjthetünk vele információt, meggyorsítja a kutatást, nem kell hosszasan böngésznünk, keresgélnünk az interneten. Kerek, „nyomdakész” válaszai révén már ma is érezhető annak a veszélye, hogy hajlamosak vagyunk a kapott adatokat különösebb ellenőrzés nélkül elfogadni, elhinni és felhasználni, ez főként a fiatalabb korosztályra jellemző. Akár influenszerrobottá is válhat, ami befolyásolásra komolyan alkalmas lehet.

Ma már Jézus-szimulátort is találunk az interneten.

Mosolygunk rajta, de egyáltalán nem veszélytelen, sokakat megtéveszthet. A napokban azt olvastam, hogy Jézus a mesterséges intelligenciában fog eljönni. Ez tévhit, de van már ilyen irányzat is, és még sokféle hasonló várható. Az MI előnye, hogy bibliai és vallási információkkal is tanítható. Hasznos, ha van olyan beszélgető gépünk, amellyel a Bibliáról válthatunk szót. El tudom képzelni, hogy Jézus ilyen formában is el akarja érni az embereket.

Megkérdeztem a ChatGPT-től: ki Krisztus? Úgy válaszolt: „Krisztus a kereszténység alapítója és az egyik legfontosabb személyisége. A keresztény hit szerint ő az Isten megtestesülése, aki az emberiség bűneiért szenvedett és feltámadt a halálból, hogy az emberek megmentésére szolgáljon. A keresztények Krisztus tanításait és az életét követik, és az ő nevében imádkoznak.” Erre gondolt?

Nem is rossz összefoglalás egy géptől. A mesterségesintelligencia-rendszerek háttér-információk alapján tanulnak. Ha többnyelvű Bibliát, bibliamagyarázatot tanul meg, vagy keresztyének megnyilvánulásait, könyveit, akkor a válaszai is jók lehetnek. Lexikális tudása túlszárnyalja az átlagemberét, olyan információkat is kaphatunk, amelyek megszerzésére különben nem jutna időnk, mivel nincs lehetőségünk több ezer könyvet elolvasni a témában. Ebben a tekintetben komoly segítség lehet, viszont ha óvatlanok vagyunk, nagyon félrevezethet.

Tévedhet-e, hazudhat-e az MI?

Tévedni tévedhet, de hazudni nem fog, hacsak nem hazugságot tanítanak meg neki. A gépnek sem etikai, sem morális meggondolásai nincsenek, fontos döntések rábízásánál ez problémát is jelenthet. A veszélyt nem a gép, hanem az azt létrehozó ember szándéka jelentheti. Az MI-nél úgynevezett szűrőket használnak, amelyek képesek a beszélgetésből a nem kívánt részeket kiválogatni, például vulgáris, fajgyűlölő válaszokat nem fogunk kapni. Ez helyes, de a módszerrel könnyedén lehet akár keresztyén tartalmakat is kiszűrni vagy torzítani. A hazugság az, ha olyat állítok, amiről tudom, hogy nem igaz – ilyet nem fog tenni, legfeljebb azt hiszi, hogy amit megtanult, az igaz. Azt sem lenne egyszerű kikutatni, hogy a sok millió ember közül, akinek a könyveiből, esszéiből rakja össze a feleleteit, melyik szerző tévedett, és melyik nem.

MergedImages

A rajz a mesterséges intelligencia segítségével készült

Fotó: Sebestyén László

Hogyan képzeli el a 2040-es éveket?

A fejlesztések már az 1940-es években elkezdődtek, a matematika ezen ágát 1956-tól hívják mesterséges intelligenciának, ehhez képest 2023-ban kezdünk megijedni tőle, a fejlesztés most jutott el arra a szintre, hogy érezzük, befolyásolni fogja az életünket. Pozitívan szemlélem a jövőt, a robotok és a bennük lévő mesterséges intelligencia hasznunkra lesznek, támogatni fognak bennünket. Ma már használnak asszisztens robotokat – sokunknak van robotporszívója, egyszerű kis szerkezet –, ezen a területen nagy változás várható. A kutatók „fejlődésjóslatokat” kreálnak, sokuk szerint húsz-huszonöt éven belül mindenki környezetében lesznek asszisztens robotok és ezzel mesterséges intelligencia is, ugyanúgy, mint ma a személyi számítógép a telefonunk révén. Persze lehet sötét képet is festeni. A közelben dúl a háború, a haditechnikában már használnak ilyen gépeket, szörnyű lesz, lenne, ha azok harcolnának majd az emberek ellen, és érzelem nélkül döntenének.

Nehéz elképzelni, hogy ember formájú robotok szaladgálnak mellettünk.

Pedig reális kép, viszont a forma már kérdéses. Szakemberek szerint, ha emberszabású lénnyel találkozunk, automatikus elvárásunk, hogy az emberként viselkedjen. A Távol-Keleten szeretnek emberszabású robotokkal foglalkozni, de megfigyelték, hogy ezek az emberekből sokszor nem pozitív érzelmeket, inkább félelmet váltanak ki. Egy konferencián robotmániás kollégám, belépve a nagy előadóterembe, meglátta, hogy az utolsó sorban ül egy hölgy. Mivel sok üres hely volt még, hozzálépett és előreinvitálta. Válaszként egy abszolút hideg tekintetű arc fordult felé: egy bemutatni kívánt android robot volt. Kollégám elmondása szerint furcsa, iszonyatos érzés fogta el, amikor a szemébe nézett, félelmetes volt az egyébként nagyon szépre megformált női arc. A kutatók ezért inkább állatokat próbálnak utánozni, Japánban madarakkal és kiskutyákkal próbálkoznak, állítólag ezeket gépként is jobban elfogadja az ember. Furcsa új világ lesz, talán én már a korom miatt nehezen fogadom el, viszont azok a fiatalok, akik ebbe születnek bele, valószínűleg természetes technológiának fogják tartani.

Évekkel ezelőtt is felmerült már, hogy ha balesetet okoz egy önvezető személygépjármű, ki a hibás, a gyártó vagy a tulajdonos? Etikai kérdések vetődnek fel mind a két esetben: ezekre ott vannak a válaszok a Bibliában?

A mesterséges intelligencia idővel kérdés nélkül fog dönteni bizonyos helyzetekben, a hibás mégsem ő lesz, döntése mindig racionális, legalábbis ez a mai álláspont. Akkor ki a hibás? A gyártója vagy a benne ülő ember? Ezzel ma már jogi szinten is foglalkoznak. A mai fejlett vezetéstámogató rendszerek és az önvezető jármű között az a különbség, határpont – nem tudom, át fogjuk-e lépni valaha –, hogy jelenleg a döntés és ezzel a felelősség is az ember kezében van. Akármilyen modern autónk legyen, hiába tud önmaga vezetni, hivatalosan fognunk kell a kormányt, és mi vagyunk a hibásak, ha balesetet okoz. Ha már nem kell megfognom a kormányt, vagy nincs is az autóban, akkor vetődik fel a kérdés, hogy ki lesz a hibás. Létrehoztak egy morális kérdésekkel „játszó” oldalt, a Moral Machine honlapon különböző forgatókönyvekben lehet eldönteni, hogy az önvezető autó egy elkerülhetetlen balesetben kit üssön el, például a szemben levő két orvost, ha elrántja a kormányt, a másik oldalon a kisgyerekeket, esetleg a falnak menjen, és a bent ülők haljanak meg. Rendkívül nehéz kérdés. Az ember az önmaga cselekedeteiért felelős. A Biblia szerint szabadon hozhatok döntéseket, amelyek következményeit nekem kell vállalnom. Van keresztyén vezérfonalam, de annak használata rám van bízva. A kérdést valóban érdemes lenne bibliai szempontból is megvizsgálni, hiszen jogi és morális szempontból sokféleképpen tárgyalták már.

Ballagi Áron a Széchenyi István Egyetem Automatizálási és Mechatronikai Tanszékének tanszékvezető docense, a Győri Református Egyházközség presbitere, illetve gazdasági gondnoka, zsinati tag.

Az ön lelkében áhítat vagy bizonyságtétel megírásánál hol lenne a határa a mesterséges intelligenciának és a Szentlélek munkájának?

Miből gondoljuk, hogy a Szentlélek nem tud az MI-n keresztül nekünk információkat adni? Isten mindenhatóságának része, hogy akár a technológiát is fölhasználhatja a terveihez. Nem feltétlenül tudnék merev határt húzni, de természetesen csak az „írást” kaphatjuk így, a lelkiség Istentől jön, és ember által szólal meg. Bizonyságtételnél elsősorban a saját gondolataimat vetném papírra, viszont ha háttér-információra lenne szükségem, például egy bibliai idézetre, azon keresném ki.

Hogyan viszonyulna olyan prédikációhoz, amelyet mesterséges intelligencia írt?

Elfogadhatónak tartom, hogy a lelkész háttérinformáció-gyűjtésnél MI-t használjon, de azt már nem, hogy teljes mértékben a gépre bízzuk annak a megírását, azt még kevésbé, hogy az mondja el istentiszteleten a prédikációt. Az áhítat, az igehirdetés abban különbözik a fölolvasástól vagy szövegismertetéstől, hogy megnyilvánul benne és általa a Szentlélek. Embernek kell megfogalmaznia a mondanivalót.

Hosszú távon befolyásolhatja-e a lelkészképzést az MI?

Már ma befolyásolja az életünk minden területét, még ha nem vesszük is észre. Ahogyan az évek során a hagyományos tanulási módszereket, a könyvlapozgatást sok esetben a számítógép váltotta fel, úgy fog a mesterséges intelligencia alapfelhasználása is előtérbe kerülni az oktatás minden területén, így a lelkészképzésben is.

Elképzelem a sárospataki teológiát, ahogyan egy robotasszisztens fogad bennünket a bejáratnál. Vajon hogyan köszöntené az odaérkezőket?

Isten hozta! Vagy inkább: Áldás, békesség! Félre ne értse, nem várom azt a világot, amelyben majd mindenhol gépek vesznek körül, ám ebbe az irányba haladunk, és vannak olyan területek, ahol biztosan alkalmazni fogják őket, ilyen az egészségügy és az idősgondozás is. Az is megtörténhet, hogy a portást már robot fogja helyettesíteni. Ma még elég macerás egy géppel beszélgetni, utálatos, amikor az ügyfélszolgálattal kell vacakolni, idővel valóban emberközelibb lesz a kommunikációja, de ez mégiscsak gép, és az életben sok olyan helyzet van, ahol nehezen lenne elfogadható.

Sokan személyesítik meg a kocsijukat, a mosógépüket, és adnak nevet nekik, sőt előfordul, hogy némelyek érzelmeket táplálnak gépek iránt, Ausztráliában egy férfi például szexrobotot vett feleségül. Ez valószínűleg a társadalmunkat nagyban jellemző elmagányosodás egyik kivetülése. Az emberi formájú mesterséges intelligencia hogyan fog hatni a keresztyénekre, az ateistákra, mindannyiunkra, és hogyan kellene helytállnunk az új helyzetben Jézus követőiként?

Minél emberibb viselkedést tudnak majd imitálni a gépek, annál inkább fognak társpótló szerepet betölteni. Tapasztaljuk ezeket a problémákat, de nehéz rájuk megoldásokat találni. Már a mobiltelefon és az internet is sokakat ejt rabul. Némelyek önértékelése a chatelős barátok számától függ. Keresztyénként fel kell hívnunk mások figyelmét is arra, hogy az emberek a társaink, rájuk kell koncentrálnunk, nem a gépekre, azok csupán segítenek, és kényelmesebbé teszik az életünket. Csak a környezet változik, ha szeretettel, nyitott szívvel, bölcsességgel és a második legnagyobb parancsolattal a szívünkben („szeresd felebarátodat, mint magadat”) viseltetnünk mások iránt – akkor majdnem mindegy, milyen gépek lesznek körülöttünk.

slnBallagi_Aron_robotkar590

Kollaboratív robotkarok mellett

Fotó: Sebestyén László

Bűn-e, ha rosszul bánok egy robottal vagy csúnyát mondok neki? Önnek mi lenne erre a válasza?

Nem hiszem, hogy igazi érzelmeket és lelket lehetne adni a gépnek. Sajnos el tudom képzelni, hogy olyan szintre fejlődnek ezek a rendszerek, hogy felénk vetített érzéseket fognak szimulálni, ezzel akár még befolyásolni is megpróbálhatják az embert, de ezek nem igaziak. Nem ugyanaz, mint amit Isten az embernek adott, amikor lelket lehelt belénk.

Az irodájából, ahol beszélgettünk, lejöttünk az egyetem automatizálási tanszékének intelligens irányítórendszerek laboratóriumába. Mik ezek a karok előttünk?

Robotfejlesztéseket végzünk. Ez itt két kollaboratív robotkar. Bő egyméteres munkaterületen dolgozik, képes fölvenni és letenni alkatrészeket, elvégezni munkafolyamatokat, például csavarokat meghúzni és hasonlókat. Az ipari robotok olyan változata, amely ember közelében is dolgozhat, ezért nevezik cobotnak. Azt a drónt autonóm repülésre készítettük fel, emberi beavatkozás nélkül hajt végre összetett repülési feladatokat. Mellettünk ez bójarakó robot. A közlekedési terelőbóják kihelyezése az embernek veszélyes munkafolyamat, sziszifuszi is, amikor, mondjuk, egy megadott fokú ívet kell kirakni belőle. Ezek a robotok végzik el helyettünk.

Beszéltünk arról, hogy a robotokat tanítani kell. Mi mit tanulhatunk tőlük?

A kitartó és állhatatos munkájukat, nem fáradnak bele a feladatokba, a szolgálatba, amit azért mi sokszor megteszünk.

Szoktuk is mondani, hogy mi nem vagyunk robotok.

Ez egyértelmű, de sok olyan feladat van, amelyet jobb lenne keményebben végezni, mintha mégiscsak képesek lennénk robotmunkára.

Meg tudunk-e elégedni azzal, amit az Úristentől kaptunk: huszonnégy órával és a magunk teljesítményével?

Én persze úgy érzem, kevés a huszonnégy óra. Sokszor a magam teljesítményével sem vagyok elégedett, pedig annak kellene lenni. Hiszen amit az Úr ránk bízott és rendelt, azt meg tudjuk csinálni, és nem feltétlenül kellene többre vágynunk, még a munkában sem.

A cikket elolvashatják a Reformátusok Lapjában is, amelyben további érdekes és értékes tartalmakat találnak. Keressék a templomokban és az újságárusoknál!