A magyarság soron következő feladata: önmaga beavatása

A magyarság soron következő feladata: önmaga beavatása

Én mondom, néha hajlamosak vagyunk túlgondolni bizonyos dolgokat, holott a megoldás már készen áll az életünkben és csak felhasználásra vár. Sokszor tervezünk, elmélkedünk és kibúvókat keresünk ott, ahol nem kéne és akkor, amikor felesleges. Így van ez a magyarság sorsfeladatának megvalósításával is.

 

 

Mint azt már A magyarok beavatása című könyvünkben is érintettük, a magyaroknak sorsformáló szerepük van, mely messze többről szól, mint a mindennapi hajszában és gürcölésben történő szétaprózódás. Tény, hogy az idegrendszerünket minduntalan megtépázó kényszerek és kötőerők szinte mindenkit megsarcolnak és módfelett lemerítenek. Ennek következtében estére már alig marad figyelemenergiája a Fényben Élőknek önfejlesztésre, autentikus szertartásokra, spirituális rituálékra, meditációkra – az önbeavatás megvalósítására. Ezen mindenképpen változtatni kell, hiszen gyorsuló életünk múló pillanatai nem visszahozhatók, s nem „visszatérítendők”! A világváltás pedig közeleg!

 

Annak érdekében, hogy önmagunk beavatása sikerekben és élményekben gazdag legyen, érdemes volna változtatnunk pár apróságon az életünkben. Így az időbeosztásunkat is ajánlott volna áttekinteni. A fontossági sorrend meghatározása sok mindent eldönt. Meghatározza például, hogy 10-15 perccel korábban felébredünk-e (fel tudunk-e ébredni) néhány egyszerű gyakorlat elvégzése kedvéért, továbbá ehhez hasonlóan azt is mi dönthetjük el, hogy lefekvés előtt rászánunk-e 20 percet bizonyos éjszakai energiákat igénylő fejlesztő rítusokra.

A beavatást mások végzik rajtunk: ilyenkor különleges energiákban részesülünk, melyek a hétköznapi életünk kulisszái mögött megbújó változásokat indíthatnak el bennünk, ha hagyjuk és felnövünk a feladathoz!

Az önbeavatás viszont nem alkalmi „összekapom magam, mert viselkednem kell”, hanem a totális JELEN LÉTÜNKET igényli úgyszólván napi 24 órában. Miért, mert a NAPVALLÁS nem egy hétvégi egyórás időtöltés, nem is valamiféle bűntudattal és ígérvényekkel operáló vallási eszme, hanem ÉLETÉRZÉS és ÉLETSTÍLUS, amely nem kevesebbről szól, mint a szellemi világok állandó jelenétének a megéléséről.

 

 

A beavatott életének minden pillanatában tudatában van annak, hogy a hétköznapi élete során is érvényesek a spirituális törvények és jelen van a TEREMTŐ. Miközben a beavatott ember egy postán dolgozik, ügyeket intéz a bankban, bevásárol a közértben, sétál a kedvesével, várakozik a dugóban, felbontja a postáját és a szükségszerűségek szabta kötelességeit teljesíti, a FÉNYT hivatott képviselni.

 

Az önbeavatás a mindennapiság spirituálissá tétele: egy áldással, egy pozitív gondolattal, egy megbocsátással, egy titkos segítő üzenet küldésével… minden pillanat szakrálissá tehető. Egy pohár víz elfogyasztása, egy konfliktushelyzet elkerülése vagy konstruktív megoldása, egy betegség vagy baleset elviselése során minden beavatott és jelölt tudatosíthatja és bebizonyíthatja a mindenhol és mindenkor jelen lévő TEREMTŐ előtt, hogy ő komolyan veszi az istenhitét, önszántából tartja be és alkalmazza a vallási-lelkiismereti törvényeket nem a saját, hanem az ATYA dicsőségére!

 

Ilyen a NAPVALLÁS, melybe nem fér bele az öndicséret, a félelem, a terrorizmus, az erőszak és hasonlók, mivel a Fényben Élő lelki kötelességei minden esetben önmaga (és nem mások) kiművelésében, megváltoztatásában, tökéletesítésében merülnek ki. Tegyük hozzá még egyszer, nem a maga, hanem az Úr dicsőségére, aki majd belátása szerint gondoskodik GYERMEKEIRŐL!

 

 

Száraz György

Boldog napot!


Forrás:boldognapot.hu
Tovább a cikkre »