A magyarok hagyják magukat "megdelejezni", Nyugaton ez nincs így

“A nyolcvanas évek közepével összevetve a magyar társadalom életritmusa fél órával eltolódott” – kezdett az időmérleg-kutatás eredményeinek ismertetésébe Giczi Johanna, a KSH statisztikai tanácsadója. A részletekről elmondta:

Az alvásidő egyébként nem változott a nyolcvanas évek óta, a stresszesek 8, a stresszmentesek 8 és háromnegyed órát alszanak.

Több számítást is készítettek a kutatók a párhuzamosan futó tevékenységekről: az jött ki, hogy az emberek mindennapi életében ez már teljes mértékben jelen van.

A stresszfokozat szempontjából az elmúlt évtizedben kis mértékben emelkedett az igen stresszes életet élők száma, de ennél még érdekesebb adat, hogy

1-ről 6 százalékra nőtt azok aránya, akik nyomasztó tétlenségben élnek.

A 15-74 év közöttiek esetében a keresőmunkával töltött idő – meglepő vagy sem – csökkent Magyarországon és az összes többi európai országban is. Csaknem hét óráról beszélünk azok esetében, akik ténylegesen dolgoznak. A házimunka ezen felül van,

igaz, egyre többet – a főzés vált presztízzsé az erősebbik nemnél.

Giczi Johanna elmondta azt is: a tévézéssel töltött idő az évtizedek során “természetesen” emelkedett, de nem ez a legizgalmasabb: megjelent a délutáni és a délelőtti tévénézés is, sőt,

Olaszországban és Norvégiában ugyanez az érték 30-40 százalék körüli, esténként inkább sportolnak vagy társas tevékenységeket űznek.

Az időmérleg-vizsgálatok története az 1960-as évekig megy vissza, a kutatást tízévente végzik el. Az időmérleg tulajdonképpen egy “napló”, ahol az egyes emberek egy adott napjáról érdeklődnek a statisztikusok, az emberek pedig mindent elmondanak az adott nap cselekvéseiről, történéseiről. A minta korábban 40 ezres volt, legutóbb, a 2009/2010-es adatfelvételkor már csak 8-9 ezres.

A KSH október 24. és 26. között rendezi meg a 40. Nemzetközi Időmérleg Konferenciát.


Forrás:infostart.hu
Tovább a cikkre »