Elkezdte ragozni a felvidéki magyar nyelvű sajtó a Magyar Szövetség kudarcának okait. Egyesek az egész választási eredményt a magyar szavazók nyakába varrnák, mert állításuk szerint azok nem ismerték fel, hogy mi volt a tét. Ez nem csak felháborító, de súlyos tévedés is (rosszabb esetben hazugság).
A felvidéki magyar politika egy jó ideje vergődik. A 2000-es évek nagy csalódásait követően a fő célja az volt, hogy visszaszerezze az egyeduralmi pozícióját a magyar választók körében, amit a Most-Híd és Bugár Béla „ellopott” tőle. És ez volt az első stratégiai hiba. Mert nem a választókat akarta visszaszerezni, hanem a politikai monopolhelyzetet.
Végigjárt tévutak
2019-ben a Most-Híd sorsa megpecsételődött. Eljöhetett volna a nagy megtisztulás és nagy újragondolás időszaka. Akár alulról, akár felülről, akár mindkét irányból építkezve. Nem jött el. Az MKP és a régi MKP províziókkal teli fénykorának visszahozásáról álmodozó fiatalok megmentették a Most-Hidat 2020-ban, és létrehozták a Szövetséget. Ez volt második stratégiai szintű hiba.
Teljesen figyelmen kívül hagyták, hogy a választók elégtételt követelnek – helyette azt hazudták, hogy épp a választók akarják a nagy összeborulást -, és nem törődtek azzal sem, hogy borítékolható volt a bukás. A Most-Híd a progresszív erőtérhez volt becsatornázva. Még arra sem mutattak hajlandóságot, hogy megtűrjék a pártban a családpárti, nemzeti-konzervatív, szuverenista értékrendet, helyette élesen támadtak minden ilyen irányú megnyilatkozást.
Jött 2023, és annak rendje és módja szerint a Most-Híd dobbantott, de ekkor már elég kárt okozott ahhoz, hogy a Szövetség az előrehozott választáson ne jusson be a parlamentbe. A Most-Híd és a Magyar Fórum kiírta magát a történelemből, de az időközben Magyar Szövetségre átkeresztelt párt ezt követően sem mentesült a progresszív befolyástól. Amit ráadásul látni lehetett a kormányellenes tüntetéseken, a nyilatkozatokban, abban, hogy a párt még azért is vért izzadt, hogy nevében felvállalja, hogy magyar. Az, hogy engedték idáig romlani a helyzetet, a harmadik stratégiai hiba volt.
A beépített szabotőrök pedig tették a dolgukat, és a párt egybentartása érdekében egy kulcsfontosságú képességről mondott le a vezetőség: a választói akarat felismeréséről. Ez volt negyedik, és minden jel szerint utolsó, végzetes stratégiai hiba.
Kényelmes önámításban
Hiába váltott taktikát Berényi József, az emberek nem a mostani pár hetes kampányát értékelték, hanem az ő és a párt egész eddigi ténykedését.
A Magyar Szövetség minden létező hibát hibátlanul elkövetett, amit el lehetett követni – a Mózes Szabolcsok és a progresszívek nagy örömére.
És a párt a mai napig hazudik, elsősorban önmagának. Összekeveri a politikai víziót a politikatechnikai eszközökkel, a felvidéki stratégiát a kérészéletű marketingfogásokkal, a magyar választókat a saját belterjes, opportunista struktúrájával.
Még ma is arról beszélnek, hogyan, milyen szlogenekkel kellene megszólítani a magyar választót a siker érdekében, és nem arról, hogy mire van szüksége a magyar választónak. Vagy épp mire nincs.
Öncélú rendszer
Nincs szüksége remegő hangú, bizonytalankodó pártvezetésre, amely egy konkrét kérdésre sem mer konkrét választ adni, vagy azért, mert alkalmatlan, vagy azért, mert retteg egy-egy súlytalan liberális kolléga reakciójától.
Nincs szüksége arra sem, hogy a jelenleg legfontosabb politikai erőforrást jelentő Gyimesi Györgyöt a pálya szélére száműzzék.
Nincs szüksége olyan politikusokra, akik nem tudják, hogy mit akar a nép, de ha tudják is, nem merik felvállalni, de ha fel is vállalják, fogalmuk sincs, hogyan kellene a célokat elérni, de ha tudnák is, nincs hozzá szellemi tőkéjük, hogy ténylegesen el is érjék.
És itt térünk át arra, hogy a felvidéki magyar politika jelenleg egy önmagát életben tartani akaró rendszer. Van egy viszonylag széles kör, amelynek érdekében áll a jelenlegi állapot fenntartása, kapcsolati tőke, támogatások, szervezeti-strukturális beágyazottság okán.
A legtöbben tudják, hogy ez a helyzet tarthatatlan, de rettegnek attól az ismeretlentől, ami a jelenlegi rendszer nélkül várna rájuk, és ezért nem merik feltenni az i-re a pontot, és elküldeni az egész bagázst oda, ahová való.
Viszont így az érintett politikusok ténykedése kimerül a hiú ábrándozásban, a választók figyelmen kívül hagyásában, de főleg, a különböző pénzcsapokon való élősködésben.
Ide degradálódott az egykor kétszámjegyű támogatottsággal bíró magyar politika a Felvidéken.
Alkalmatlansággal vegyített káosz
Tegyük fel a kérdést, hogy miért javasolja ma a PS az EU-nak, hogy ne Pozsonynak, hanem egyesen a régióknak küldje az uniós támogatásokat? Hát azért, hogy ki lehessen hagyni a csatornából a kormányt. Meg lehet ezt tenni? Elvileg igen. Ki faragná rá? A kormányzó politikai erőtér. A párhuzam kellőképp világos.
A Magyar Szövetség hivatalosan az anyaország stratégiai partnere Szlovákiában. Nem hivatalosan sosem volt az. Partnernek ugyan nevezhetjük, de stratégiainak biztosan nem. Egyrészt azért, mert fogalma sincs a pártnak, mit jelent ez a szó, másrészt azért, mert a magyar kormány egyetlen, a szlovák kabinettel folytatott találkozón többet ér el, mint a Szövetséggel az elmúlt négy évben összesen.
Az egyetlen érdemi győzelme a Szövetségnek az volt, mikor valamilyen csoda folytán egyes tagjai (de nem az egész elnökség) képes volt felsorakozni Korčokkal szemben, Pellegrini és a kormány mellett, és elért valamit, amiből talán egyszer lesz majd betű. Megjegyezzük, ez sem rajtuk múlik majd, mert semmilyen súlya nincs a pártnak ahhoz, hogy bármilyen szinten számonkérje a szlovák kormányt, ha az megszegné az adott szavát.
Ezt a lustasággal és alkalmatlansággal vegyített káoszt a választó látta és látja. És nem kér belőle. Szeretnének magyar pártot a parlamentben, de nem látnak olyan magyar pártot, amely erre alkalmas vagy méltó lenne.
Az, hogy a párt esetlenül és félős hangon magyarnak vallja magát, a parlamenti választáson 4,4 százalékot és az EP-választáson 3,9 százalékot tudott hozni. És ennél többet nem nagyon fog. Ahhoz, hogy pusztán magyar politizálás mímelésével be lehessen jutni döntési pozícióba, olyan változásoknak kellene bekövetkeznie a belpolitikában, olyan brutális felfordulásnak, aminek esélye a nullához konvergál, és ilyen bizonytalansági tényezőre politikát alapozni nem szabad.
És végül: a Magyar Szövetség egy olyan korban választotta a gyámoltalan, bocs-hogy-élek, mindenkivel-azonosulni-tudok birkajellegű politikát, amikor körülötte határon innen és túl mindenki farkassá változott. A farkasok pedig farkaséhesek, nem ismernek kompromisszumot, csak az erőt ismerik. Az elmúlt évek kampányaival a Magyar Szövetség pedig csak azt bizonyította, hogy nem csak szellemi tőkének, de erőnek is híján van.
Komjáthy Lóránt
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
