A Hét Fórum című mellékletében 1964. augusztus 4-én a Csemadok KB Tudományos Szakbizottsága közzéteszi egy nemzetiségi tudományos intézet létrehozására kidolgozott javaslatát, melyben „a nyelvtudományi, irodalmi, történelemtudományi, szociológiai, pszichológiai osztályok mellett néprajzi osztály megalakítását is ajánlja”.
A javaslat szerint az intézet „a Szlovák Tudományos Akadémia alá tartozna vagy önálló Csehszlovákiai Magyar Tudományos Akadémiaként (esetleg Nemzetiségi Tudományos Akadémiaként) működne.” A javaslatot a Csemadok KB az illetékes fórumok elé terjesztette. A szakbizottság kidolgozta a részletes indokolást is.
Később az ország szovjet megszállása után a javaslat feledésbe merült, illetve az SZTA-n létrehoztak a magyar nemzetiség részére egy tudományos dolgozói munkahelyet, ahova a Csemadok Méry Józsefné Tóth Margitot delegálta át. (Méryné a Csemadok KB-ba néptánc-szakelőadónak lépett be, majd távúton elvégezte Pozsonyban a Comenius Egyetemen a néprajz szakot és a Csemadokban függetlenített néprajzos státuszba került. Elévülhetetlen munkát végzett, végez ma is a népviselet és a szokáshagyományok feltárása, felgyűjtése és köztulajdonba tétele területén.)
Felgyorsulnak az események. Az ország megszállása után 1968. augusztus 26-28-án tartja rendkívüli kongresszusát az SZLKP és az új KB Elnökségéből kimarad Lőrincz Gyula, de a 107 tagból álló KB-ba bekerülnek: Agócs Béla, Mag Gyula, Molnár Imre, Varga Béla, a Csemadok munkájába aktívan bekapcsolódott, de a nagypolitikában alig ismert, a ’68-as megújhodási mozgalomban élvonalban szerepet vállaló személyek.
Ekkor a SZLKP vezető titkárává a Moszkvából hazatérő Husákot választották meg, aki a Csemadok KB szeptember 7-8-án tartott ülése második napján vendégként megjelenik a tanácskozáson és a felszólalásában …„ígéretet tesz a nemzetiségi alkotmánytörvény, valamint az azt konkretizáló végrehajtási törvények kidolgozására”. A törvény meg is született.
A Csemadok március 12-ei javaslatába foglalt magyar igények megvalósítása jelentősen felgyorsult. 1969. január 1-én életbe lépett a …„föderációs alkotmánytörvény, melynek értelmében a Csehszlovák Szocialista Köztársaság átalakul a Cseh Szocialista Köztársaság és a Szlovák Szocialista Köztársaság szövetségi államává/…/élén a kétkamarás Szövetségi Gyűléssel.”
És megalakult a szlovák kormány is, melyben Dobos László író, az Irodalmi Szemle főszerkesztője és a Csemadok KB elnöke tárca nélküli miniszteri kinevezést kap, jogköre a nemzetiségi ügyek felügyelete, valamint négy miniszterhelyettesi posztot tölt be három magyar és egy ukrán nemzetiségű személy: Rácz Olivér író, a kassai magyar gimnázium igazgatója – iskolaügy, Németh Jenő, az SZLKP dunaszerdahelyi járási mezőgazdasági titkára – mezőgazdaság, Somogyi János kórházi orvos – egészségügy, Choma Vasil – kultúrügy. Dr. Szabó Rezsőt, a Csemadok vezető titkárát pedig már az előzőekben megválasztották az SZNT alelnökévé.
Ezeknek a nagy politikai változásoknak a hatására a Csemadoknak is lépnie kellett és 1969. március 17-18-án megtartotta a rendkívüli X. Országos Közgyűlését, mely alkalommal Ludvik Svoboda köztársasági elnök Munka Érdemrenddel tüntette ki a húszéves szövetséget. A kitüntetést Dobos László író, miniszter, a KB elnöke és Szabó Rezső, a KB volt vezető titkára vette át a közgyűlés teljes részvétele előtt…”
Ekkor a Csemadok helyi szervezeteinek száma 530, a tagság száma pedig 56 990 volt. A Közgyűlés továbbra is síkra szállt a március 12-i javaslata megvalósításáért, valamint új programot és alapszabályt hagyott jóvá és megválasztotta új vezetőségét, a 92 tagból álló központi bizottságot és a 19 tagból álló elnökséget. A KB elnöke Dobos László, vezető titkára Szőke József, az Új Ifjúság volt főszerkesztője, titkárok Takács András és Varga Sándor lettek. A Közgyűlésen a Csemadok a nevét Csehszlovákiai Magyarok Társadalmi és Kulturális Szövetségére módosítja.
Ezzel a közgyűléssel csúcsosodott ki a Csemadok kezdő és építkező időszaka. Az induláskor kitűzött elvet, hogy társak bevonásával segíti az üldöztetés éveiben elnémított, emberi és társadalmi jogaitól megfosztott felvidéki magyarságot újra magára találni, a kulturális életet felvirágoztatni, a társadalmi életet az előző évszázadokban kiművelt szintre emelni, siker koronázta.
(A szerző, Takács András a Magyar Művészeti Akadémia Köztestületi Tagja, Csemadok Életmű-, Martin György- és Magyar Örökség-díjas, 1952. január 9-től Csemadok-tag)
Utóirat: Kedves Olvasóim! Őszintén köszönöm, hogy az írások olvasásával velem tartottak. Próbáltam úgy felidézni a Csemadok első húsz évének jelenlétemmel is megvalósított jelentősebb eseményeit, hogy megértessem: az életet értelmesebbé tevő eredményt csak társak bevonásával lehet elérni, Csemadok-vonalon is, valamint nemzetiségi pártvonalon is az összefogás az, amely megsokszorozza az egyes ember erejét, a társadalomban betöltendő pozícióját, jelenlétének értelmét.
Mi ezt a részvételünkkel, a munkánk eredményeivel, a Szlovákiában élő magyarok életének formálásával bizonyítottuk. Fiatalabbak, a mostani küzdelmes korban élők, most rajtatok a sor. Mi bebizonyítottuk, hogy a szlovák parlamentbe huszonkét magyar nemzetiségű képviselő is beválasztható, mert van ott mit tenniük, és akkor, amikor annyian voltak képviselők, 550 ezer felett volt a magukat magyarnak vallók száma Szlovákiában, a Csemadok-tagok száma pedig 92 ezer feletti és volt nemzetiségi törvényünk, amivel a jogainkat védtük és gyarapítottuk.
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
