A Csemadok KB az 1965. március 12-i ülésén a prágai és pozsonyi pártvezetés határozata alapján a nemzetiségi kérdés megoldására javaslatot terjesztett a pártvezetés elé.
A javaslat kidolgozására a Csemadokot a központi párt- és államvezetés kérte fel, így fejezte ki a Csemadok közel húszéves munkájának megbecsülését. A Csemadok a KB gyűlésén elfogadott javaslatában „szorgalmazza, hogy a szlovák nemzet államjogi helyzetének rendezésével egy időben – amelynek egyetlen méltó megoldása az ország föderatív alapon történő átszervezése – rendezzék a nemzetiségek helyzetét is.
Javasolja többek között egy nemzetiségi alkotmánytörvény kidolgozását, a nemzetiségek arányszámuknak megfelelő képviseletének biztosítását, az államhatalmi és képviselő szervek (A Nemzetgyűlés és az SZNT keretében Nemzetiségi Bizottság, a Kormány mellett Nemzetiségi Titkárság, a Megbízottak Testülete keretében Nemzetiségi Megbízotti Hivatal) létrehozását, az 1960 előtti közigazgatási rendezéshez való visszatérést és a járáshatároknak az etnikai határokhoz igazítását, a Szlovák Szakszervezeti Tanácsban és a CSISZ Szlovákiai KB-ban nemzetiségi osztály létesítését, a magyar oktatásügy autonómiájának biztosítását, a magyarok arányszámuknak megfelelő felvételét a főiskolákra, a magyarországi továbbtanulás lehetővé tételét, valamint az 1945 után hozott magyarellenes diszkriminatív jogszabályok felülvizsgálatát. A KB egyúttal felkéri az SZLKP KB-t, hogy hívja vissza tisztségéből Dénes Ferencet, az Új Szó főszerkesztőjét, mert „dogmatikus magatartása miatt főszerkesztőként és SZNT-képviselőként is elveszítette a csehszlovákiai magyar dolgozók bizalmát.”
Pl. Az Új Szó főszerkesztőjét még a tavasz folyamán visszahívták a funkciójából és helyette kinevezték Lőrincz Gyulát, a Csemadok KB elnökét, aki erre is hivatkozva az Új Szóban megjelent, ezt is bejelentő cikkében június 8-án lemondott a Csemadok elnöki funkciójáról. A Csemadok KB a Dunaszerdahelyen június 8-9-én tartott ülésén újraválasztotta az elnökségét és új elnökévé megválasztotta Dobos László írót, az Irodalmi Szemle főszerkesztőjét.
A Csemadok KB javaslatát az Új Szó 1968. március 12-én teljes terjedelmében közölte. A kérésre, hogy szóljanak hozzá, megmozdult a Felvidék egész magyarsága. A tartalmával egyetértettek, de kiegészítő javaslatok, hogy még ezt, s még ezt vegyék be a javaslatba, is tömegével érkeztek. Elsők között voltak a magyar lapok, a társadalmi és a tömegszervezetek, a magyar intézmények nevében tett nyilatkozatok. Aztán megszólaltak a Csemadok kerületi, járási és helyi szervezetei, lényegében mindenki hallatta a hangját. Megközelítően ezer volt a Csemadok KB-ra, valamint az SZLKP KB-hoz beérkező egyetértő hozzászólás és kiegészítő javaslat. Erős nógatásra nagyon summásan megszólalt Fábry Zoltán írónk is.
A nagyon felgyorsult megújhodási politikai életbe ereje mértékében bekacsolódott a Csemadok is. Közben az apparátus dolgozói vigyáztak arra, hogy a kulturális élet területén a munka folyamatosan haladjon. Az előző években létrehozott kulturális rendezvényeket sorra megszervezték, sőt, újat is útjára indítottak. Az ének és zenekultúra területén május 18-án megrendezi a Csemadok a CSISZ Szlovákiai KB-val, a Népművelési Intézet nemzetiségi osztályával és a Csehszlovák Rádió magyar szerkesztőségével közösen az I. Országos Magyar Nép- és Táncdalfesztivál döntőjét.
Ennek az új fórumnak a létrehozása annak az elgondolásnak a része volt, amelyben a magyar kulturális élet megújítását a Csemadok vezetősége társak bekapcsolásával képzelte el és már így, ilyen összefogással hozta létre az előzőleg megszervezett központi országos méretű fórumokat, a bemutatkozási, eredménymérési fórumokat, pl: 1953-ban a Csehszlovákiai Magyar Népművészeti Együttest, a Népest, annak az 1955-ben államilag történő felszámolása után az egyetemistákhoz társulva a Pozsonyi Magyar Főiskolások Magyar Művészegyüttesét, az „Ifjú Szívek Magyar Dal- és Táncegyüttes elődjét, az 1955-től évente megrendezett Járási dal- és táncünnepélyre, aratási és szüreti napokra építve 1956 decemberében az I. Országos Dal- és Táncünnepélyt, a tánccsoportok, táncegyüttesek, a hagyományőrző kollektívák, valamint az ének és zenész szólisták bemutatkozási országos fórumaként, az 1949-től megtartott színjátszók, prózamondók, szavalók országos versenyszemléire építve 1964-ben a Jókai Napokat, a „Szép szó” seregszemlét, az énekkarok, éneklő csoportok Érsekújvárban és Zselízen megtartott országos seregszemléit, amelyekből kifejlődött a Tanítók Énekkarának a megalakítása 1964-ben, majd 1968-ban a fentebb tárgyalt I. Országos Ének- és Zenei Seregszemle, egy évre rá a „Tavaszi szél vizet áraszt” névvel összefogott országos seregszemle. A Csemadok KB ezeket a szemléket mindig társakat bevonva, társakkal összefogva szervezte.
Igen nagy hatással volt a felvidéki magyarság életére, politikai tisztánlátására, amikor az Új Ifjúság 1968. július 9-én egyetlen magyar lapként közli a cseh ellenzék 2000 szó felhívásának teljes szövegét. A Csemadok márciusi javaslata, és a 2000 szó közlése után Szlovákiában felerősödött a nemzetiségi harc is. A Csemadokon belül a kulturális munka területén is megjelentek a pro és kontra nyomai, például a Magyar Állami Operaház a János vitéz daljáték időben lekötött bemutatását Gombaszögön az ODT-n egy hónappal a rendezvény előtt lemondta. A Csemadok a lemondó levelüket a sajtóban közölte, a június 29-30-án megtartott XIII. Országos Dal- és Táncünnepélyre pedig gondoskodott más műsorról. A két nap alatt 35-40 ezer néző volt jelen, írták a lapok. A ünnepi nyitóbeszédet az elnöki posztról a hónap elején lemondott Lőrincz Gyula helyett a dunaszerdahelyi ülésén elnöknek megválasztott Dobos László író mondta, óriási ováció mellett.
(Folytatjuk)
A szerző a MMA Köztestűleti Tagja, Csemadok Életmű-díjas.
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
