A magyar kultúra és nyelv a világban

Mely magyar szerzők, művek a legnépszerűbbek, és miért? Hogyan értik meg a magyar műveket más nyelvi kultúrában? Mi az, amit lehet fordítani, mi az, amit nem? Milyen gyakorlati haszna van a magyar művek nemzetközi terjesztésének?

Ezekre a kérdésekre keresték a választ az Anyanyelvápolók Szövetsége, a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága, a Magyar Nyelvstratégiai Kutatócsoport, a Magyar Nyelvi Szolgáltató Iroda, és az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar rendezésében tartott emlékülés előadói.

A statisztikai adatok többnyire nem a figyelem felkeltésének eszközei, mégis Balázs Géza (ELTE-PKE) bátran élhetett velük már beköszöntőként is, hiszen kit ne érdekelne, hogy

Megelőzi az Emberi jogok egyetemes nyilatkozatát, amelyet 508 nyelvre fordítottak le. Harmadikként a Miatyánkot nevezte meg a professzor, ami 121 európai nyelven ismert, de ezek között műnyelvek is szerepelnek, például az eszperanto, volapük stb. vagy a kihalt nyelven írt kun Miatyánk.

Rátérve A magyar kultúra és nyelv utaztatása a világban. Nyelvstratégiai gondolatok című előadásának tárgyára, a számok továbbra sem hiányoztak, de – Balázs Géza többször is hangsúlyozta – nincsenek megbízható adatok. Leginkább Demeter Tibor bibliográfiájára lehet támaszkodni, amely az 1800-1978 közti időszakot dolgozta fel. A nyelvek között, amelyekre magyar műveket lefordítottak, a német vezet 19 975 fordítással, majd az orosz 8766, a francia 6649, és csak utána jön az angol 6389 és az olasz 5206 fordítással.

A művek felől vizsgálva a listát A Pál utcai fiúk vezeti. Molnár Ferenc legnépszerűbb műve 31 nyelven, Madách: Az ember tragédiája 22, Gárdonyi klasszikusa: az Egri csillagok 21, míg Katona József: Bánk bánja 13 nyelven található meg a világ könyvtáraiban. A mai szerzőkről csak részleges és bizonytalan adatok vannak, amit Balázs Géza joggal nevezett megdöbbentőnek, ugyanakkor pótlását fontos nyelvstratégiai feladatnak.

A rendszerváltást követő időkből a Fordítástámogatási Alap 2004-ből származó listája enged következtetni arra, hogy kik voltak azok a szerzők, akik iránt külföldi érdeklődés mutatkozott. A legtöbbszöri támogatást kapott írók sorrendje: Márai Sándor, Kertész Imre, Esterházy Péter, Nádas Péter, Hamvas Béla, Kosztolányi Dezső, Bodor Ádám, Szabó Magda, Örkény István, de a 150-es listán Petőfi, Madách és Jókai is szerepelt.

Hírdetés

– szűrhettük le Sárközy Péter (La Sapienzia Tudományegyetem, Róma) előadásából. A legtöbb magyar könyvet Olaszországban adták ki 1945-ig, mert Fiuméban (ma Rijeka) 1870-től 1918-ig működött a kétnyelvű Királyi Magyar Gimnázium. A fiumei kiadók Jókai, Herczeg, Mikszáth regényeket adtak ki olasz fordításban, de iskolai használatra még Zrínyi Szigeti veszedelme első énekét, a Toldit és a Toldi estéjét, Madách Az ember tragédiáját. Az onnan kikerült kitűnő fordító nemzedéknek köszönhetően a két világháború között minden magyar lektűrnek hatalmas sikere volt Itáliában, beleértve Molnár, Herczeg, Zilahi színműveit is.

A 80-as évek elején az új magyar egyetemi tanszékekről ismét egy értékes fordítói gárda került ki, nekik köszönhetően megjelent Kosztolányi, Csáth Géza, Füst Milán, Szerb Antal, Ottlik, Örkény egy-egy könyve, de igazi áttörést 1988-ban Márai A gyertyák csonkig égnek c. regénye hozott a nápolyi egyetem kétnyelvű magyar tanárnőjének, Marinella D’Alessandro fordításában. Két év alatt 20 kiadást ért meg (ma már 50-nél tartunk), melyeket szinte az összes Márai regény fordítása követett. Megközelítően népszerűek Szabó Magda könyvei.

A magyar irodalom „tálalásában”, a figyelem felkeltésében fontos szerepet tölthetnének be a külföldi magyar tanszékek, tudományos intézmények, hogy külföldön ismerjék a magyar kultúrát, történelmet, kedvük legyen Magyarországra utazni, tudják, hogy mi a különbség Budapest és Bukarest között, hogy ebben a külföldi sajtóban megjelenő (hazai eredetű) cikkek által „fasisztoid”-nak beállított országban mennyire változatos a kulturális élet és milyen gazdag a modern és az élő magyar irodalom, amit érdemes olvasni.

A fordítás minőségét hangsúlyozta Hidasi Judit (Budapesti Gazdasági Egyetem) A magyar kultúra és nyelv jelenléte Japánban című előadásában. 1880-ban jelent meg az első Petőfi-vers, a Reszket a bokor, 1973-ban az első Petőfi kötet. Természetesen A Pál utcai fiúk Japánban is sok kiadást ért meg, Esterházytól a Hahn-Hahn grófnő pillantása is megjelent, de őt nehezebben értették. Akinek a stílusa legközelebb áll a japán ízléshez, az Kristóf Ágota.

A nehézségek ellenére vannak fordítók, és Kume Emiko, a Japán-Magyar Baráti Társaság irodalmi körének volt elnöke egy kitűnő összefoglaló munkát is írt a Magyar irodalom Japánban címmel.

A kétnyelvűség érdekességeire mutatott rá Simon Szabolcs (Selye János Egyetem), aki Hunčik Péter: Határeset című családregényét elemezte a magyar és szlovák nyelv egymásmellettisége, olykor egymásra hatása szempontjából.

Pátrovics Péter (ELTE) a lengyel nyelvben fellelhető magyar eredetű szavakkal foglalkozott, amelyek főként Báthori István királysága idején kerültek be a lengyel szókincsbe, és zömében a katonasághoz kapcsolódtak, de a századok során jelentésük is, kiejtésük is átalakult, a nyelvész magyarázata nélkül aligha ismernénk fel az eredetét.

Hogy milyen sokat jelent egymás ismerete, bizonyította Palágyi Tivadar (ELTE)elemzése Dragomán György Fehér királyának román és francia fordításairól.

Az Anyanyelvek Napja jegyében két folyóirat bemutatására is sor került: az 1971-ben alapított Édes Anyanyelvünk nem kívánt bemutatást, csak az új száma. A Magyaróra valóban új folyóirat, a magyar nyelv és irodalom barátainak és tanárainak lapja kíván lenni. Tematikus, a Bánk bánt középpontjába állító első számáról zajló kerekasztal-beszélgetés és a közönség reagálása máris visszaigazolta a szerkesztők szándékát.


Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »