A magyar fiataloknak nincs elég megtakarítása ahhoz, hogy saját lakáshoz juthassanak

A magyar fiataloknak nincs elég megtakarítása ahhoz, hogy saját lakáshoz juthassanak

Egyre kevesebb 35 év alatti fiatalnak nyílik lehetősége arra, hogy saját lakáshoz jusson. A jelenlegi generáció jelentős része hosszú távon arra kényszerül, hogy albérletben éljen a magas ingatlanárak és a körülményes lakhatási támogatások miatt.

Szignifikáns mértékben növekedett azon fiatalok aránya, akik albérletben kényszerülnek élni. Míg 2000-ben még csak 12% volt az arányuk, addig mostanára már, 30% felett van azon fiatalok száma, akik bérleményben laknak.

A növekedésnek összetett okai vannak. Az elmúlt években, köszönhetően a CSOK bevezetésének is, nagy mértékben növekedtek az ingatlanárak és így a legtöbb fiatal számára, rendkívül drágák lettek az albérletek. Budapesten 100 ezer alatt már csak 25 négyzetméternél kisebb garzonlakást lehet kapni a rozsdaövezetben. De már egy szoba áráért is akár 70-80 ezer forintot elkérhetnek. Ugyanígy gond az is, hogy a legtöbb lakást kiadó személy kiköti, hogy nem akarnak kisgyermekes pároknak lakást kiadni.

Nyilván sokakban felmerül az a kérdés, hogy ebben az esetben miért nem lakáshitellel próbálkoznak a fiatalok, azonban ezen a téren figyelembe kell venni azt is, hogy a többségben még pályakezdő fiatalok ritkán indulnak többszázezres fizetéssel, kevesek számára van még stabil munkahely, illetve ebben a korban még nem feltétlenül biztos, hogy megtalálta azt a másik személyt, aki mellett képes volna leélni az életét és így aztán előre tervezni. Ebben a bizonytalanságban pedig rendkívül nehéz belevágni egy hitelfelvételbe már, ha egyáltalán a bank ad egy lehetőséget.

A legtöbb fiatalnak az albérlet fizetése mellett, nem adódik lehetősége arra, hogy megtakarítással rendelkezhessen.

Magas árak

Nem segít a helyzeten az sem, hogy a jelenlegi lakástámogatási rendszer a tehetősebb emberekre van tervezve, miközben a bérlakás-piacot alig szabályozza a kormányzat.

Szerda este a Habitat for Humanity tartott előadást az éves lakhatási jelentésének fiatalokra vonatkozó részéről. A felmérésük szerint 2008-as gazdasági világválság óta, a kieső hitelek helyett, részben a családi támogatás lépett elő.

2005 és 2008 közt a lakást vásárló háztartások 26, 2009 és 2015 között pedig a 33 százaléka tudott családi segítséggel ingatlanhoz jutni. A 35 év alatti fiatalok esetében, 2005 és 2015 közt 40 százalékban kaptak támogatást a rokonoktól. Ez azt jelenti, hogy az átlagosan 10,8 milliós lakás árából 4,7 millió forintnyi segítséget kaptak átlagosan. Akiknek ez nem sikerült, azok hitelfelvétellel próbáltak kompenzálni. Ez esetben átlagosan egymillió forinttal alacsonyabb értékű lakáshoz jutottak. Azaz, akik szegényebb családból származnak, kénytelenek alacsonyabb igényekkel belevágniuk a lakásvásárlásba.

A kormány családtámogatási rendszere (CSOK) csak súlyosbítja a különbségeket, mert ez a támogatási rendszer főként a kedvezőbb helyzetben lévő háztartásoknak juttat nagyobb összegeket. Az sem segített a helyzeten, hogy a lakástakarék-pénztárak állami támogatását megszüntette a kormányzat.

Mi Várunk

Az egyre súlyosbodó helyzetre hirdetett programot a héten a Jobbik, amely ügy érdekében a jobboldali konzervatív párt országos nyomásgyakorló aláírásgyűjtő akciót indított.

A programot a párt parlamenti képviselője, Z. Kárpát Dániel indította el, aki lapunk megkeresésére úgy reagált, hogy a Mi Várunk program elsősorban nem az új építésű lakások megvásárlását támogatná, hanem először is bérlakások ezreinek megépítését. Évente 5-10 ezer lakás “felhúzását” könnyedén tudná finanszírozni az állam. Ezen felül, a közel félmilliós, üresen álló ingatlanállományt országosan feltérképeznék.

„Ha ennek csak a tizedét felújítanánk vagy átalakítanánk, akkor is évente több ezer ingatlant, éveken keresztül vissza lehetne hozni az életbe.”

Hírdetés

– emelte ki a Jobbik képviselője.

Harmadik pillérként, lakhatási támogatási szisztémát dolgoznának ki, amely alapján megvizsgálnák az adott városban/kerületben/településen az átlagos albérletárat, amit összevetnének az érintett család bevételével és ez alapján, havonta 20-50 ezer forint közötti lakhatási támogatást adna az állam.

Az albérletpiacon, nem az ármaximalizálását követnénk, mert ez Magyarországon inkább a feketegazdaságnak ágyazna meg. Mi a kínálati oldalt szeretnénk szélesíteni

– szögezte le a jobboldali politikus.

Z. Kárpát Dániel szerint a megépült bérlakásokban egy magyar fiatal, a mostani piaci ár harmadáért költözhetne be, míg kölcsönös megelégedettség esetén, 6-8 év után lehetővé tehetnék az érintetteknek, hogy bekerülési értéken megvásárolják az ingatlant.

A Jobbik politikusa szerint a Mi Várunk programnak az volna a célja, hogy a kormánynál elérje, hogy a lakáscélú előtakarékosság állami támogatás megszüntetése után újfent nyújtson és tegye elérhető valamilyen lehetőséget azoknak, akik előtakarékoskodni kívánnak, hiszen – mint mondta – tudjuk, hogy nagyon sokan a CSOK önrészét is hasonló módon szedték össze.

Egyre nehezebb az egyetemistáknak az elhelyezkedés

Magyarországon komoly problémát jelent a vidékről Pestre felköltöző fiatalok lakhatása, amely miatt sok fiatal rendkívül kellemetlen élményekben részesülhet. Mint ismert, csak Budapesten 35 ezer kollégiumi férőhely hiányzik, amely ráadásul leginkább a szegényebb családok tanulni vágyó gyermekeit érinti.

Egy 21 éves egyetemista, Andrea mesélt nekünk arról, hogy „naiv borsodi lányként”, úgy egyezett meg szóban egy VIII. kerületi lakás kibéreléséről, hogy azt nem tekintette meg. Mint kiderült, költözése napján, amikor megérkezett az új lakásba, akkor gyérebb bútorzattal és rosszabb állapotban találta, mint a Facebook-on található fotókon. Mindezen felül, még a bérlemény ára is 10 ezer forintot hirtelen emelkedett. Mivel teljesen ismeretlen volt neki a város, így kénytelen volt belegyezni és aláírni az albérleti szerződést, mert attól tartott, hogy máshol nem találna magának lakhelyet. Tovább tetézte a problémákat, hogy időközben több alkalommal is „váratlan költségek” merültek fel, amely miatt az egyetem mellett, jóval több diákmunkával sikerült kigazdálkodnia kínkeservesen az albérlet árát.

„Amikor először felkerültem, nem hittem a szememnek. Miskolcon 40-50 ezer forint volt egy átlagos albérlet, itt meg egy garzonlakásért is elkérnek 100 ezret. Óriási csalódás volt az első lakásom, életemben nem láttam még ennyi csótányt. Jó lecke volt ez számomra, már jóval körültekintőbb vagyok.”

Máté már egy másik utat választott, ő úgy döntött, hogy inkább kollégiumban fog élni. Mindössze 14 ezer forintért él egy kollégiumi szobában. Igaz szerencséje is volt, ugyanis többszörös túljelentkezés ellenére sikerült bekerülnie oda.

Nálunk például csak az tud ennyiért bent lakni, aki államilag támogatott képzésre jár, aki önköltséges, annak nem jár normatíva, így emelt díjat kell fizetniük

– emelte ki Máté.

Állítása szerint egy régi munkásszállót alakítottak át kollégiummá, ahol a WC és a mosdóblokk is közös és nem túl higiénikus.

„Két szintes az épület és az infrastruktúrájával bőven akadnak gondok. A felső szinten télen megfagynak a bentlakók, nagyon rossz a fűtési rendszer, sokan hozzák a konvektorokat, amiket hivatalosan nem lehetne tűzveszélyességi okokból, ez viszont a szintén rossz elektromos hálózatot terheli le, előfordult, hogy “kifüstölt” az elektromos szekrény. Az épület egyik oldalán a nyílászárók is nagyon régiek, a poloskainvázió alatt gyakorlatilag a zárva lévő ablakokon is ki-be mászkáltak a poloskák.”

Máté szerint nagyon nehéz megfelelő albérletet találni (főleg, ha számlaképesnek kéne lennie az ingatlannak). Már egy garzonlakás bérlése is annyiba kerül Budapesten, hogy abból hitelt lehetne törleszteni. Hozzátette, hogy amíg egyetemista, addig marad a megfizethető kollégium, utána meg reméli, hogy meg tudja teremteni a hitelfelvételhez szükséges környezetet.

Sipos Ferenc Norbert szerint azért nem áldoznak túl sokat a kollégiumok fejlesztésére, mert így is mindenki tisztában van azzal, hogy óriási a kereslet rájuk. A legtöbb vidéki fiatal számára szinte csak az megfizethető. Nagyon sok egyetem van, amelynek nincs saját kollégiuma. Javarészt, akik Budapestre felkerülnek, azok albérletbe, vagy ún. egyetemista lakásokba költöznek. Az egyetemi tanulmányokat ezért a legtöbben diákmunkával egészítik ki, amely jelentős terhet ró a fiatalokra, főleg vizsgaidőszakban.

Sipos szerint egy bérlakásprogram jelenthetne hosszú távon megoldást a fiatalok lakhatási problémáira, mivelhogy a legtöbb fiatal az első munkahelyén nem tud annyit keresni, hogy egyedül fenn tudjon tartani egy albérletet, ezért vagy közösködik, vagy a szüleinél ragad sokáig.

„Egy olyan program kidolgozására volna szükség, amelynek köszönhetően a pályakezdő fiatalok hónapról hónapra félre tudnak tenni egy saját lakás megvételéhez vagy egy esetleges bérlakás megvásárlásához.”

– tette hozzá.


Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »