A magyar, akinek köszönhetően a helikopter a levegőbe emelkedett

A magyar, akinek köszönhetően a helikopter a levegőbe emelkedett

Százhuszonöt éve, 1891. március 31-én született Asbóth Oszkár, a helikoptertervezés magyar úttörője. Az Asbóth-helikopterek – az AH1-AH4 típusok együttvéve – összesen 182 repülést végeztek, 29 órát és 7,5 percet voltak a levegőben, de a magyar légügyi hatóságok érdeklődését nem keltették fel. 1930-ban azonban az AH4-et kipróbálta egy léghajózással foglalkozó angol kapitány, és az ő javaslatára 1935-ben a brit Légügyi Minisztérium szerződést kötött Asbóthtal az AH5 típus megtervezéséről.

Az Arad megyei Pankotán (ma Pancota, Románia) jött a világra Asboth Oszkár néven – így jegyezte műveit, és ez áll a sírkövén is, bár az irodalomban Asbóth néven emlegetik. Már középiskolásként rajongott a repülésért, de nem a levegőbe emelkedés érzésének gyönyörűsége, hanem az azt lehetővé tevő műszaki-technikai megoldások érdekelték. Nem az iskolapadban ülve, hanem autodidakta módon, a gyakorlatban szerezte meg szakmai ismereteit.

Tizenhat éves korában francia lapok hasábjain látta meg a légcsavart, amelynek fejlesztése egész életére rabul ejtette. Két évvel később, szűkös anyagi körülmények között építette meg első biplánját (kétfedelű repülőgép), amely 10 méter magasra emelkedett, s amelyért a bécsi hadügyminisztérium dicsérő oklevelét is kiérdemelte. Huszonegy éves volt, amikor 1912-ben Magyarországon elsőként kapott engedélyt “repülőgépkészítési ipar” űzésére. Merészen tervezett, cégével a török piacot is meg akarta hódítani, de a koncessziót végül a franciák szerezték meg.

Az első világháborúban az osztrák-magyar repülőcsapatok fischamendi kísérleti telepén korának legjobb hatásfokú légcsavarjait fejlesztette ki, a licencdíjak révén jelentősen javult anyagi helyzete. Itt került kapcsolatba a PKZ néven emlegetett Petróczy István, Kármán Tódor és Zurovecz Vilmos mérnökhármassal, akik a nehézkes és sebezhető megfigyelőléggömböket felváltani hivatott helikoptereken dolgoztak. A PKZ-helikopterek közül a második változat az Asbóth-féle légcsavarral már képes volt (kipányvázva) fél órán át 50 méter magasan lebegni, de a katonai bemutatón oldalhúzás miatt belengett, leesett és összetört.

Asbóth 1917 nyarán részt vett az első magyar légcsavargyár (ELMA) létrehozásában, de a Monarchia veresége után minden repülőgépet, motort és légcsavart meg kellett semmisíteni, így jobb híján a hajózás felé fordult. 1921 őszén motorcsónakhoz készített 3 méter átmérőjű hajócsavart, amellyel a jármű 70 km óránkénti sebességgel száguldott, és a feltaláló már a Budapest-Bécs közötti rendszeres hajójárat beindításán gondolkozott. Megélhetését biztosítandó hajócsavargyártó üzemet alapított, de továbbra is a helikopterépítésen törte a fejét.

1928-ra készült el az ellentétes irányban forgó, két merev, kivételesen jó húzóerejű légcsavarral ellátott, acélcső vázszerkezetű AH1, amely 1928. szeptember 9-én emelkedett a levegőbe a Rózsadomb mögött, egy füves réten. A kerekek helyett labdákon álló gép kilenchengeres, 120 lóerős motorjával helyből, merőlegesen szállt fel, és 10 méter magasan 10 percen át lebegett. Ez volt az első szerkezet, amely nemcsak függőlegesen szállt fel a pilótával, hanem huzamosabb ideig egy helyben lebegett nagyobb magasságban. A jármű azonban a merev légcsavarral nem tudott stabilan repülni, hiába helyezett el Asbóth a gép oldalai mentén függőleges fémlemezeket.

Az Asbóth-helikopterek – az AH1-AH4 típusok együttvéve – összesen 182 repülést végeztek, 29 órát és 7,5 percet voltak a levegőben, de a magyar légügyi hatóságok érdeklődését nem keltették fel. 1930-ban azonban az AH4-et kipróbálta egy léghajózással foglalkozó angol kapitány, és az ő javaslatára 1935-ben a brit Légügyi Minisztérium szerződést kötött Asbóthtal az AH5 típus megtervezéséről. A szerkezet elkészült, de a második világháború kitörése miatt már nem volt mód a beüzemelésre, a tervezőnek el kellett hagynia Angliát.

Magyarországra visszatérve Asbóth felhagyott a kísérletezéssel, 1949-től haláláig az Újításokat Kivitelező Vállalat szakértőjeként dolgozott. 1956-ban kiadták Az első helikopter, a következő évben a Géprepülés című könyvét. 1960-ban Kossuth-díjra terjesztették fel, de a kitüntetés átvétele előtt, 1960. február 27-én Budapesten meghalt.

Az 1950-es évektől Magyarországon a helikopter feltalálójaként ünnepelték, de halála után átértékelték szerepét. Az azonban kétségtelen tény, hogy a PKZ-helikopterek kifejlesztésekor ő tervezte és készítette el a légcsavart, az általa konstruált helikopterrel repült először ember Magyarországon, az ő helikoptere volt az első, amely a pilótával együtt függőlegesen felszállt, és huzamosabb ideig nagyobb magasságban, egy helyben, stabilan lebegett, ezért elvitathatatlan úttörő szerepe a helikopterfejlesztés történetében.


Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »