Az elmúlt időszakban egymást érték a nagy jelentőségű csúcstalálkozók, amelyek közül a két leglényegesebb kétségkívül G7-es és a madridi NATO-csúcstalálkozó. Mindkettő esetében olyan lépések történtek, amelyek sajnos nem arról árulkodnak, hogy csökkenne a nemzetközi feszültség a világban, sokkal inkább az eszkaláció felé mutatnak. Sőt, nem légbőlkapott kijelentés volt Szergej Lavrov orosz külügyminiszter részéről, amikor egy új vasfüggöny leereszkedéséről beszélt.
Közben nő a feszültség a Suwalki-folyosónál, a lengyel-litván-fehérorosz-orosz területek összeérésénél, amerikai és orosz katonák kóstolgatják egymást Szíriában, észak-keleten bővül a NATO két tagállammal, Fehéroroszországot bevonhatják az ukrajnai háborúba, és továbbra sem beszél senki békéről, de elképesztő mértékű fegyverkezésbe kezdett mindenki, ráadásul gyorsítják a tempót. Mindez csak a jéghegy csúcsa, ha a konfliktus nem is, diplomáciai előszele már elkezdett szétterjedni a világban.
Szövetségeseket keres a nyugat. Ki hova áll?
A G7-es csúcson a legnagyobb figyelmet az a bejelentés kapta, hogy szankciókat róttak ki az orosz aranyra, amivel lényegében a rubelt akarják gyengíteni. Jóval lényegesebb volt azonban az, hogy a csúcsra mely országok kaptak meghívást vendégként: Argentína, India, Indonézia, Szenegál és Dél-Afrika.
A meghívottak összetétele részben azt tükrözi, hogy Európa görcsösen igyekszik alternatív energiabeszállítókat keresni, mivel egyre nagyobb a valószínűsége, hogy Oroszország el fogja zárni a gázcsapokat, és akkor az európai gazdaság az összeomlás szélére kerül.
Argentína hivatalosan felajánlotta, hogy az “orosz gáz stabil és megbízható helyettesítő-beszállítója lesz” Európának, és élelmiszerellátója a világnak. A gond az, hogy az anrgentín földgázlelőhelyek infrastrukúrája nincs kiépítve, így valódi alternatíva még sokmilliárd euró befektetés és több év után lehet.
Németország Szenegálnak tett ajánlatott az afrikai ország földgázlelőhelyeinek feltárása és kitermelése támogatására. India pedig egy évtizednyi jegelés után ismét megnyitotta az EU-val közös szabadkereskedelmi megállapodás tárgyalásait. A teljes képhez azonban hozzátartozik, hogy India mindemellett olcsón jut hozzá ahhoz az orosz kőolajhoz és energiahordozókhoz, amelyekről Európa teljesen önként mondott le. Persze az sem zárható ki, hogy a kereskedelmi megállapodás keretében aztán Indiában finomított orosz olajat fogunk importálni, nyilván jelentős közvetítői és szállítása felárért.
Vagy egy másik, a nyugati gazdasági térrel konkurens országcsoport is, a BRICS, amely Brazíliát, Oroszországot, Indiát, Kínát és Dél-Afrikát foglalja magába. Ebbe a csoportba kapott meghívást nemrég Argentína, és a G7-es csúcson nyilván azért vehetett részt, hogy a Nyugat lebeszélhesse a meghívás elfogadásáról.
Hasonlóképpen Indonézia is azért szerepelt a G7-es vendéglistán, hogy lebeszéljék Oroszország meghívásáról a legközelebbi G-20-as csúcsra.
Látszik, hogy a Nyugat és Oroszország is keresi a potenciális szövetségeseket, és egyes országok ezt arra használják fel, hogy előnyt kovácsoljanak a nemzetközi helyzetből. Argentína például jó eséllyel jelentős nyugati tőkére és az európai mezőgazdasági piac megnyitására pályázhat.
NATO-csúcs: új stratégiai dokumentum, új veszélyek
Nem nyugodhatunk meg a madridi NATO-csúcs eredményétől sem. A legfontosabb változás, hogy 12 év után módosították a szövetség stratégiai dokumentumát, amelyben immáron Oroszország mint “legjelentősebb és legközvetlenebb fenyegetés” szerepel a NATO-tagállamok békéjére nézve.
Ennek ellenére nem került bele a dokumentumra Oroszország “keményebb elrettentésének” célja, ugyanakkor nem tesz említést a NATO-Oroszország szerződésről, csupán leszögezi, hogy megtartja a kommunikációs csatornákat Moszkva felé, ami azért a dokumentum lényegi természetének megőrzését jelenti.
A nyelvezet azonban rendkívül keményre sikerült. A stratégiai dokumentum 2010-es változat még “stratégiai partnerséget” épített volt Oroszországgal, az új verzió már azt írja, hogy “Moszkva kényszer, felforgató lépések, agresszió és annexió eszközeivel törekszik befolyási övezetek létrehozására és közvetlen ellenőrzésére”, miközben “hagyományos, kiber- és hibrid eszközökkel a NATO és a NATO partnerei ellen lép fel”.
Mivel az USA számára Kína jelenti a legfőbb kihívást, és a látszattal ellenére Washington figyelme sokkal inkább a Dél-kínai-tengerre, és nem a Fekete-tengerre szegeződik. Ezért kerülhetett bele a dokumentumba Kína “stratégiai kihívásként”, illetve a Távol-Kelet, mint olyan terület, amely a NATO kiemelt figyelmét élvezi.
Felfejlődik a NATO Európában
Ami Európát illeti, ott a Szövetség komoly katonai változásokra készül, ami enyhén szólva is irritálhatja az oroszokat.
Még egy lényeges részlet, a 2022-es stratégiai NATO-koncepció megerősíti a 2008-as bukaresti csúcstalálkozó döntését, miszerint Ukrajna és Grízia egy napon NATO tagok lehetnek. Márpedig épp ezért robbant a háború.
Az igaz, hogy a dokumentum nem említ határidőt ezen országok tagfelvételére, ám a puszta célzás is nyilván irritálja Oroszországot. Ráadásul, ez a tétel mindkét fél számára eszköz lehet arra, hogy politikai ürügyet találjon a konfliktus eszkalációjára.
Szintén nagyon érdekes változtatás, hogy a dokumentumba bekerült, hogy a támadó jellegű kibertevékenység egyedi vagy kumulált formája, illetve az űrbéli hadműveletek szintén okot adhatnak a NATO-alapszerződés 5-ös cikkelyének aktiválására. Vagyis ha egy szövetségest támadás ér, az az egész Szövetség elleni támadásnak minősül. Ez a kitétel egyértelműen Oroszország és Kína ellen irányul.
Körkép.sk, stratfor
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
