A lőcsei honvédszobor színe és visszája

A lőcsei honvédszobor színe és visszája

A portálunkon is beszámoltunk arról, hogy a Sine Metu polgári társulás újraöntette az 1848-49-es szabadságharc egyik jelentős eseményének, a branyiszkói győztes ütközetnek emléket állító egykori lőcsei honvéd szobrot, hogy azt a későbbiekben a szepességi városban újraállítsa.

Egyetlen, bár összetett mondat, s szinte mindegyik állítása egy-egy olyan részletet takar, amelyek talán külön-külön is számot tarthatnának az olvasó érdeklődésére. Olvasóink és a tágabb közönség előtt talán a legismertebb ezek közül a Sine Metu társulás, illetve annak vezetője, Orosz Örs, akik saját elmondásuk szerint, egyéb tevékenységeik mellett már több mint egy évtizede műemlékvédelemmel is foglalkoznak. Így jutottak el a lőcsei Szepességi Múzeumba, ahol rátaláltak a honvédszobor néhány részére.

A magyar szabadságharc során Görgei tábornok hadtestéhez tartozó Guyon ezredes csapatai 1849 februárjában áttörtek a Tisza felé vezető úton a Branyiszkói-hágót ellenőrző osztrák Deym tábornok túlerőben levő csapatain. Guyon egységei így egyesülni tudtak a Tiszánál állomásozó fő hadtesttel. Ez volt az egyik kiindulási pontja a győzelmeket hozó „tavaszi hadjáratnak”.  A Branyiszkói-hágó Lőcsétől mintegy 30 kilométerre található, s az ütközetben jelentős számú szlovák nemzetiségű honvéd is harcolt Guyon csapataiban.

A győztes branyiszkói csatának mintegy húsz évvel később, az osztrák -magyar kiegyezés után, emléket kívántak állítani, s a szoborállítás fő támogatója, mai szóval szponzora, az a Csáky László gróf volt, aki maga is részt vett a szabadságharcban. A szobor eredetileg a hágónál került volna felállításra, ám a sajtó és a közvélemény hatására ez megváltozott, és Lőcse főterére került, ahol 1876 májusában, ünnepélyes keretek között avatták fel.

A szobor alkotója a helyi Neuschl-Faragó József szobrász volt.

Ahogy azt Mária Novotná, a lőcsei Szepességi Múzeum igazgatónője írja „Közterületeinket emberemlékezet óta emlékművek díszítik, amelyek a társadalom identitását szimbolizálják, azokat az egyéneket és eseményeket ábrázolva, amelyekkel azonosulni tudnak. Ezért válnak általában a köztéri emlékművek a történelmi és politikai változások első áldozataivá, és nem volt ez másként az emlékezetes 1918-as évben sem.”

Az első világháború utáni impériumváltás, a Csehszlovák Köztársaság megalakulása elsöpörte ezt a szobrot is.

Ahogy az igazgatónő írja „Szlovákiában is szemet szúrt minden olyan emlékmű, amely a hungarus hazaszeretetre emlékeztetett.”

Hírdetés

Továbbá olvashatjuk, hogy a szlovákiai hatóságok március 15. ünneplését is betiltották, ami főképpen azokon a helyeken, ahol a szlovák öntudat nagyon alacsony vagy nulla szintű volt, éles összeütközéseket váltott ki a régi és az új rend képviselői között. Ezek a konfliktusok nem ritkán áldozatokat is követeltek. Lőcse szlovák vezetője jobbnak látta, ha bedeszkáztatja a szobrot. A szobor ledöntését nem is a szlovákság képviselői, hanem a városba érkező cseh Sokol-csapatok hajtották végre 1919 augusztusának egyik éjjelén, a rendelkezésre álló dokumentumok alapján saját elhatározásból.

A szobordöntés óriási fölháborodást váltott ki a helyi őslakosság körében, az ügy vizsgálata mégis úgy alakult, hogy nem a szobrot ledöntő cseh legionáriusok, hanem az azon felháborodó és ezt kifejezésre juttató polgárok közül 47-et rendszerellenes izgatás miatt elítéltek. Több helyi hivatalnok még sztrájkba is kezdett. A büntetéseket végül Masaryk elnök 1920-as amnesztiája oldotta fel.

Az amnesztia után viszont a több darabra tört szobrot nem újították fel. Annak talapzatára egy ideig egy virágtartó kelyhet, mint a cseh „kelyhesek” mozgalmának jelképét helyezték el. A szobor néhány darabja a Szepességi Múzeumban őrződött meg, erre leltek rá Orosz Örsék, és a megmaradt darabok alapján kezdeményezték a szobor újraöntését. A honvédszobor talapzatán 1949 óta viszont a virágtartó kehely helyett már a nagy szlovák nemzetébresztő, Ľudovít Štúr szobra áll.

Ahogy portálunkon Fábián Gergely kollégánk részletesen megírta, az újraöntés folyamata után a mintegy háromtonnás szobor Gombaszögre kerül, s itt várja a lőcsei fejleményeket.  A Sine Metu polgári társaság ugyanis még 2019 nyarán Lőcse városának támogatását kérte ahhoz, hogy a szobrot és annak új talapzatát a város központjában felállítsák. A Sine Metu társulás kérvényében is világossá tette, hogy NEM a mostani Štúr-szobor helyére pályáznak, sőt, még a Štúr-szobor talapzatára sem tartanak igényt, bár az eredetileg a honvédszobor piedesztáljaként szolgált. Az Orosz Örs vezette társulás két alternatív helyet javasolt a honvédszobornak.

Lőcse város vezetése 2019 őszén kikérte az Eperjesi Kerületi Műemlékvédelmi Hivatal állásfoglalását a szobor újraállításával kapcsolatban. A Műemlékvédelmi Hivatal mindkét helyszínt kifogásolta, és ezért a javaslatot nem támogatta.

A műemlékvédelem elutasító álláspontja után egy városi képviselői indítvány alapján a helyi önkormányzat törölte a 2019 szeptemberi ülés napirendjéről a szoborról való vitát. Azóta a honvédszobor ügye ad acta került, azaz Lőcse városa érdemben nem foglalkozott a kérdéssel. A portálunknak nyilatkozó Eva Chalupecká városi képviselő, a kulturális bizottság elnöke a meghatározásban tovább ment és kijelentette, hogy 2019 novemberében úgy döntöttek, hogy nem támogatják a szobor ügyét. Erről a döntésről viszont írásos dokumentumot nem láttunk, s a portálunknak nyilatkozó Orosz Örs is úgy tudja, „csak” a napirendről vették le a témát, s bízik benne, hogy az előbb-utóbb ismét aktuális lehet.

Ugyanő a korábban hivatkozott cikkben úgy nyilatkozott Fábián Gergely kollégánknak, hogy „A szobor eredeti helyének 150 méteres körzetében több telektulajdonossal is megállapodást kötöttek, bíznak benne, hogy az újraállításra legkésőbb 2022 folyamán sor kerülhet, addig a gombaszögi Bebek Rezidencia területén lesz látható. “

Meglátásunk szerint sok múlik majd azon, hogy Lőcse mostani lakosai szemében mennyire válik kizárólag magyar tartalmat hordozó művészeti alkotássá a szobor; vagy a helyreállítás kezdeményezőinek sikerül-e egy színvonalas tájékoztatási kampány keretében úgy bemutatniuk ezt az alkotást, mint az egykori bécsi udvar elnyomása ellen felkelők közös ügyének szimbólumát? A szepességi város lakossága körében ottjártunkkor, 2021 júniusában ugyanis már csak két olyan helyi polgárról sikerült tudomást szereznünk, aki anyanyelvi szinten beszéli a magyart.   

Itt tart tehát napjainkban a lőcsei honvédszobor újraállításának ügye. Amennyiben új információk látnak napvilágot, arról az olvasóinkat tájékoztatni fogjuk.

(Az irásban részletek olvashatók Mária Novotná: Prípad honvéd c. munkájából.)


Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »