A láthatatlan ember

Farkas Flórián eltűnt a nyilvánosság elől. Rendezvényeken nem szerepel, sajtótájékoztatót nem tart, családja rendőrt hív a holléte felől érdeklődő újságírókra (ez történt legalábbis a minap Szolnokon lapunk munkatársaival). Vagyis éli a visszavonult politikusok csendes, feltűnésmentes életét. A dolog egyetlen szépséghibája, hogy legjobb tudomásunk szerint Farkas Flórián nem vonult vissza: ma is a Fidesz országgyűlési képviselője, továbbá romaügyekért felelős miniszterelnöki biztos. Több lábon álló – s így vélhetően többfelől honorált – közszereplőről lévén szó, kicsit különös ez a szemérmes tartózkodás, amikor a közfigyelem épp felé fordul. De érdemes-e meglepődnünk ezen, ha újabban a kormányzati kommunikációért felelős miniszter is a legnagyobb titokban tart sajtótájékoztatót, nehogy kellemetlen kérdéseket kapjon?

Ha már Rogán Antal szóba került, nem árt gyorsan leszögezni, hogy hatósági intézkedésnek kitett kollégáink nem kihívóan közösségellenes magatartás tanúsítására alkalmas joghurttal, hanem csupán diktafonnal érkeztek Farkas Flórián házához. Többek között azt szerették volna megkérdezni tőle, vajon miért nem jelent meg a Csalás Elleni Európai Hivatal (OLAF) meghallgatásán. A hivatal emberei egyébként arra lettek volna kíváncsiak – már megint ez az örök kíváncsiskodás! –, miért nem épült meg a híd, amely a munka világába, illetve az út, amely a szakmaválasztáshoz vezet. Bár tudjuk, hogy a kormány uniós pénzekből történő híd- és útépítésben igencsak jeleskedik, az ezen a címen futó roma felzárkóztatási programok megbuktak. Csak Farkas Flórián nem bukott meg – az uniós pénzek felhasználásának gyakorlata miatt Köpeczi-Bócz Tamás államtitkárt menesztették (a rossz nyelvek szerint Farkas helyett).

Azzal, hogy a fideszes képviselő egyik pillanatról a másikra eltűnt a nyilvánosság elől, mondhatni láthatatlanná vált, több probléma is van. Ezek közül még a kisebbik a kormánypártnak a nyilvánossághoz való sajátos viszonya. Persze ez sem mellékes: az emberben csak felvetődik, hogy két tanácsadás között a miniszterelnök miért nem szegezi neki a kérdést, hogy te, Flórikám, miért is nem mentél el az OLAF meghallgatására, hogy ott magyarázd a bizonyítványt? Hiszen az nemcsak a tiéd, hanem a mi bizonyítványunk is. És ha nem tudtad volna megmagyarázni, tulajdonképpen mit is keresel még itt? Persze lehet, hogy elhangzanak efféle kérdések, és Farkas Flóriánnak van is rájuk épkézláb válasza. Csakhogy ha van, azt igazán megoszthatná a sajtóval is, még ha erre – bokros teendői közepette – nem is biztatja külön a miniszterelnök.

Ez tehát a kisebbik probléma, de csak attól kisebb, hogy akad nála nagyobb. Ez pedig az, hogy a jelek szerint nemcsak Farkas Flórián, hanem a képviseletére bízott roma kisebbség is láthatatlan. Mi más magyarázná, hogy annyira nincsenek a kormányzat látókörében, hogy még az sem tűnik fel senkinek: a felzárkóztatásukra szánt pénzek mások zsebében landolnak? Korábban még lehetett sejteni, ki a felelős az integrációjukért, a mélyszegénységből való kiemelésükért, de amióta a felelősség kérdése másként vetődik fel, mindenki egymásra mutogat. Egy biztos: minél inkább láthatatlanok azok, akik a romákat képviselik, annál tapinthatóbb lesz a társadalmi feszültség.

A vicc az egészben, hogy ez nem vicc. Gyakorlatilag egy időzített bombán ül a magyar társadalom, a hatástalanítására kapott (pénz)eszközök viszont kézen-közön eltűntek. Aki ezért felelős, annak már rég a visszavonult politikusok csendes, feltűnésmentes életét kellene élnie. Például Márianosztrán.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 08. 05.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »