A látás kultúrája (Szerdai Gondolatok 2) 2020.02.19

Mai evangélium:

Betszaidába értek. Egy vakot hoztak eléje és kérték, hogy érintse meg. Megfogta a vak kezét, s kivezette a faluból. Itt nyállal megkente a szemét, rátette a kezét, s megkérdezte tőle: „Látsz valamit?” Az felnézett, s így szólt: „Embereket látok, olyan, mintha a fák járkálnának.” Ezután ismét a szemére tette a kezét, erre tisztán kezdett látni, és úgy meggyógyult, hogy élesen látott mindent. Erre hazaküldte, de előbb figyelmeztette: „A faluba ne menj be!”Mk 8, 22-26

Hírdetés

Vajon Jézus miért az kérdezte a látni vágyó vaktól, hogy „Látsz valamit?” Kérdezhette volna azt is, hogy „Látsz?”, vagy azt, hogy „Mit látsz?”, sőt: „Látsz engem?”. Bizonyára olvasóimnak eszébe jut még jó néhány további lehetséges fogalmazás. Ezek mind azt tanúsítják, hogy igen összetett jelenség és tevékenység a látás. Néhai Charles Darwint ámulattal töltötte el érzékszervünk tökéletessége. „A gerinces állatok szeme az egyik legbonyolultabb szerv az állatvilágban. Az evolúcióelmélet támadói, a kreacionisták és az intelligens tervezettség hívei ezért gyakran hivatkoznak rá, mint olyan szervre, amely “nyilvánvalóan nem jöhetett létre a természetes kiválasztódás útján” – írja Pesthy Gábor.[i] Érdemes elolvasni, mert arra hívja fel a figyelmet, hogy az evolúció folyamán az egyszerűtől az összetett felé haladunk, és ezért téves az érvelés, melyet az ún. intelligens tervezettség (ID) szószólói, így Michael J. Behe biokémikus népszerűsített. Behe úgy érvel, hogy „az élő szervezeteknél – akárcsak az élettelen tárgyaknál – visszafelé lebontva a szerkezetet eljutunk egy olyan szintre, amely tovább már nem egyszerűsíthető. Ha ezután bármely alkotórészt elvesszük, akkor az adott szerv vagy szerkezet működésképtelenné válik. Ebből következne, hogy az evolúció nem hozhatott létre bonyolult funkcionális szerveket (mivel azok átmeneti formái működésképtelenek lettek volna), csak valamiféle “intelligens tervező”. Különös, de a fenti szöveg, amely amúgy egy csodálatos gyógyítás története, alátámasztja az evolúciós elméletet.  Nemde a vak előbb csak foltokat látott („mintha a fák járkálnának”), csak aztán újabb kézrátétel, azaz külső beavatkozás után nyeri el azt a komplex látásmódot, ami fajunk sajátja. Az évmilliós fejlődés zajlik itt le „gyorsított felvételben”, úgymond„ szemünk láttára”. Pedig mi nem vagyunk szemtanúk, de az Írás képessé tesz nem csak a jelenet, hanem a mögöttes előtörténet, sőt az egész történelem felidézésére, Mert emlékezetünkkel, azaz a szellemmel is látunk. Akár a láthatatlant is. Itt az ideje, hogy újra értelmezzük a XIX. század naiv mondatát: „Hiszem, ha látom”. A Photoshop korában nem ajánlatos, hogy ezt szó szerint értelmezzük. Különösen nem úgy, hogy valójában azt akarjuk mondani, hogy „csak akkor hiszem, ha látom.”

Ui. Születésnapi ajándékként kérem az Úrtól, hogy a következő negyedszázadban javuljon látásom és rálátásom.…

[i] https://www.origo.hu/tudomany/20090306-a-szem-osszetettsege-is-a-termeszetes-kivalsztodas-eredmenye.html


Forrás:ulrichblog.wordpress.com
Tovább a cikkre »