A labda mindenekfelett

A labda mindenekfelett

Puskás Ferenc és csapattársai a pályán kívül is megszállott játékosok voltak; egyik legjobb szórakozásuk az volt, hogy egy apró pénzérmét úgy próbáljanak arrébb rúgni, hogy talpuk ne érjen a földhöz. Talán ők sem gondolták volna, hogy más pionírok is akadnak majd, akiknek a megszállottsága nyomán évtizedekkel később új sportágak fejlődnek ki a labdarúgásból.

A labdarúgásban több mint 150 éve fektették le az alapszabályokat, de a mai napig születnek döntések apróbb szabálymódosításokról, hogy a modern kor és a változó körülmények igényeit is kielégítse a játék. Ami viszont még jobban jelzi a focira való mindenkori igényt, az a belőle kifejlődő új sportágak születése.

Kialakulása óta a legnagyobb tömegeket megmozgató sport a labdarúgás, ez nem kérdés. A XX. század első felében mindegyik kontinensen kialakult valamilyen formában a szervezeti háttere. Az első világbajnokságot 1930-ban rendezte meg Uruguay, amelyet meg is nyertek a házigazdák, és nem is meglepő, hogy a kis dél-amerikai országhoz kötődik a futball kispályás változata, a futsal is.

Pelétől Guardioláig

A 30-as években Uruguayban és Brazíliában elsősorban az ifjúság versenyeztetésére találták ki, és a mai napig elemi szerepet tölt be a mediterrán és a dél-amerikai országok sportéletében. A nagypályás labdarúgás mellett kiegészítő sportként 14 éves korig rendszeresen futsalt játszatnak a spanyol, portugál és brazil növendékekkel, ez pedig jócskán meglátszik azon, hogy ez a három ország dominálja a nemzetközi futsaltornákat, vagyis nagyon sokan néznek professzionális szemmel a sportágra, nem pedig fejlesztő, a focit kiegészítő lehetőségként.

Csak hogy a legnagyobb neveket említsük, Pelé, Ronaldinho, Ronaldo és Neymar is kispályázott gyermekként, ahogy a jelenlegi spanyol válogatott nagy százaléka is. A pontos és gyors passzolás, a labdabirtoklás és a technikai képességekre fordított extra figyelem a XXI. század legsikeresebb futballklubjának, az FC Barcelonának a szellemiségét idézi meg, ugyanakkor az említett jellemzők mind a futsal alapját képezik. Pep Guardiola, a Barcával két BL-címet is nyerő spanyol szakember előszeretettel használta nagypályán a futsalban bevett, szűkített játékterekre alapozott, előre megtervezett játékot, amelynek eredménye, hogy csapatai eldugják a labdát az ellenfél elől.

Futball és futsal kapcsolata, mint látható, talán a laikusként elgondoltnál is szorosabb. Ettől függetlenül Nyugat-Európában évtizedek óta önálló szakágként, profi keretek között szerveződött meg a futsal, Magyarországon pedig ha nem is rohamléptekkel, de szisztematikusan próbálják követni a nyugati mintát. Hazai megítélése a sportágnak persze a közelében sincs nagy testvérének, a labdarúgásnak, noha már a 60-as években népszerű volt a magyar találmányú minifutball, amely az aranycsapat játékának hagyományait vitte tovább kispályán.

Drucskó Zoltán, a Magyar Labdarúgó-szövetség futsalbizottságának elnöke szerint az utánpótlás-nevelés a futsalban is kulcskérdés, de szinte sosem késő átcserélni a stoplist teremcipőre. Drucskó Dróth Zoltán esetét hozta, aki jelenleg a legjobb magyar futsaljátékos. A 27 éves Dróth egész gyermekkorában „hagyományos” labdarúgó-karrierre készült, és még 19 évesen is egyszerre nagypályázott megyei szinten, és futsalozott az újonnan megalakult győri csapatban, amikor utóbbira tette le a voksát. Számos hazai bajnoki cím után, jó válogatottbelii teljesítményének is köszönhetően 2015-ben leigazolta a kazah Kajrat Almati, a futsal Bajnokok Ligája címvédője. Kellő tehetség és alázat mellett akár felnőttkorban is megváltozhat az ember élete, ha szakít az anyasportággal.

Dróth Zoltán (pirosban) a Magyarország – Belgium vb-selejtező mérkőzésen a győri Magvassy Mihály sportcsarnokban 2015. december 10-én. Nem kispályás. Illetve mégis Fotó: Krizsán Csaba / MTI Irány a part!

A futsalnál jóval később, az utóbbi évtizedekben alakult ki, de legalább olyan dinamikusan fejlődik a strandlabdarúgás. A homok, a napsütés és a tengerpart bűvöletében kialakult strandfoci lényegében a kispályás labdarúgás egzotikus kültéri változata. Gyorsan növekvő népszerűsége ezzel is magyarázható.

Izsvák Zsolt sportolóként röplabdás volt, majd sportvezetőként is a röpisek kötelékében dolgozott, később pedig a strandröplabda hazai felfuttatására koncentrált. De elmondása szerint nagyon hamar rájött, hogy a labdarúgás népszerűségével semmi nem veheti fel a versenyt, és valamilyen módon mindenki a focilabda közelében akar lenni. Így volt ezzel ő is, és a strandlabdarúgásban rejlő lehetőségeket nem szerette volna kiaknázatlanul hagyni a kilencvenes években, jelenleg pedig az MLSZ-be betagozódott strandlabdarúgó-szövetség elnöke.

A sportág Brazíliában, a riói Copacabanán született meg, 1992-ben rendezték az első hivatalos versenyt, pár évvel később pedig Európában is egyre szervezettebbé váltak a keretei. A hazai strandlabdarúgás igen szép eredményeket tudhat magáénak, az európai ranglistán jelenleg hetedikek vagyunk, az MLSZ-szakágain belül pedig bevallottan a strandfoci fejlődik a leggyorsabban. Izsvák az U20-as magyar válogatottal Szentpéterváron vett részt egy edzőtúrán beszélgetésünkkor, de az idén például már Dubait is megjárták a fiatalokkal, akik között 18 éves gimnazista fiúk is vannak.

„Kialakulhatna egy brand, amely az intelligens, fiatal, nyelveket beszélő, saját sportágukban világszínvonalon teljesítő strandlabdarúgókról szólna, akik már tizenévesen bejárhatják a világot.”

Tapasztalatai szerint viszont nagyon kevesen ismerik el itthon komoly sportágként a strandfocit, holott rendkívül komoly fizikai igénybevételt és labdás koordinációt igényel. Korántsem arról van szó, hogy pár haver két sörrel lemegy rugdosni a homokos strandra, márpedig hazánkban még mindig sokak fejében él ez a kép.

A tavalyi strandfoci vb 10 legszebb találata:

Az edzőképzés fontosságára Izsvák is felhívta a figyelmet, mondván – ahogy a labdarúgásban, úgy a futsalban és a strandlabdarúgásban is – csak komoly szakmai képzést kapott edzőkkel lehet eredményeket elérni, de mindehhez nem kevés pénzügyi ráfordítás is kell, mert „20-30 ezer forintért senki nem adja fel az egzisztenciáját”. Magyarországon jelen pillanatban még mindig rengeteg alkalmatlan, hivatástudat nélküli ember dolgozik a labdarúgásban, akik „többet vesznek ki a közösből, mint amennyit beletesznek”.

A hazai futball egészét érintő problémakörök ellenére a strandlabdarúgás rendkívül vonzó lehetőség akár itthon, akár külföldön. Játékosként lehetőség a hírnévre, a világjárásra, nézőként pedig lehetőség egy nem átlagos sportélményre, hiszen például a Copacabana, de akár a siófoki aranyparton felépített strandfociaréna a legkevésbé sem egy steril, négy fal közé beszorított élményt garantál.

Golf lábbal? Na, ne már…

Jelentős mértékben különbözik az imént érintett sportágaktól a footgolf, amelyet a golfpályán, ütő és golflabda helyett hagyományos futball-labdával és lábbal űznek szerte a világon. Friss találmány ugyan, de médiamegjelenéseit tekintve kifejezetten jól menedzselt, izgalmas játék, amelynek elsődleges magyarországi szervezőjét, Gelencsér Gábort kérdeztük. Szerinte a footgolf legnagyobb erénye az, hogy kortól és nemtől függetlenül űzhető.

Egy kis kóstoló:

Nem igényel speciális fizikai erőnlétet, nincsenek ütközések a golfpályán, és ellentétben a labdarúgással, a futsallal és a strandlabdarúgással, egy nyugdíj előtt álló ember is megtalálhatja benne a sportolás örömét, és ugyanolyan sikerélménye lehet egy versenyen, mint egy harminc évvel fiatalabb játékosnak. Mindezt erdők és tisztások találkozásánál, természetközelben teheti meg, ezzel pedig a footgolf egy igazi zöldsportág, hiszen például a strandfocinál az erős nyári napsugár folyamatos veszélyt jelent. Persze a kisoroszi footgolfpályán is érheti meglepetést az ember, ugyanis a tavak és az erdők melletti pályán népes szúnyograjok is hozzájárulnak a természetközeliség élményéhez. A térdzokni mellett ajánlott szúnyogriasztó kenőcsöt is magunkkal vinni.

Érdekes vonatkozása a footgolfnak, hogy talán több köze van a másik anyasportághoz, a golfhoz. Alapvetően egy nyugodt, arisztokratikus szabadidősportról van szó, amely közben barátságok, de – Gelencsér elmondása szerint – nem egy esetben fontos üzleti kapcsolatok is kötődnek, a klubélet pedig a sportág indulása óta kísérője a versenyeknek. Magyarországon jelenleg három állandó footgolfpálya áll rendelkezésre, és több mint tíz egyesület létezik, de ezek a számok folyamatosan nőnek. Ahhoz, hogy legitimitását igazán elnyerje a sportág, szükség is van a létszámbeli gyarapodásra – mondta Gelencsér.

Hazánk egyébként az egyik meghatározó résztvevője az új sportágnak, hiszen a footgolf 2009-es hollandiai indulása után 2010-ben már megalakult az első magyar footgolfegyesület Gelencsér Gábor elnöklésével, 2012-ben pedig hazánkban rendezték meg az első világbajnokságot, amelyet honfitársunk, Lengyel Béla nyert meg. A footgolf még nem áll olyan előkelő helyen a labdával játszott sportok hierarchiájában, azonban Magyarországon már előkelő rajongótábora van. Dzsudzsák Balázs és Juhász Roland is volt már nem hivatalos reklámarca a játéknak, de Fehér Csaba, volt válogatott futballistánk is el van ragadtatva a footgolftól, amely elmondása szerint valójában egy kellemes kirándulás labdával.

Litmanen is imádja az „asztalifocit”

Szót kell ejtenünk egy másik olyan labdarúgáshoz kapcsolódó sportról, amelynek erős magyar vonatkozásai vannak. A teqballt két éve két magyar fiatal, Borsányi Gábor és Huszár Viktor találta ki, ebből is kiderül, hogy az egyik leginkább gyerekcipőben járó sport kis felsorolásunkban. Talán pontosabb definícióként szolgál a szabadidős játék, amely egyben edzőeszközként is funkcionál. Huszárék pontos matematikai és fizikai számítások alapján elkészítették a világ első teqboardját, amely gyakorlatilag egy lekerekített, íves végekkel átszerelt pingpongasztal. Ennek célja az, hogy a labda minden esetben a játékosok felé pattanjon. Lábbal és fejjel továbbíthatjuk a játékszert az ellenfél térfelére, a cél pedig az, hogy ő ne tudja visszajuttatni azt a miénkre.

Borsányi Gábor akcióban:

Az egyesben és párosban is játszható teqball az asztalitenisz és a lábtengó hibridizációja, egy első hallásra egyszerűnek tűnő sport, amelyhez azonban rendkívül nagy koncentráció és technikai képzettség szükséges. Nekem is volt szerencsém kipróbálni a játékot egy nyári zenei fesztivál alkalmával, ami talán rámutat arra, hogy a teqball esetében egy gondosan kitervelt, PR-eszközöket tudatosan használó játékról beszélünk, amely egyben szórakozás és látványosság.

Kétéves pályafutása alatt a teqballt Jari Litmanentől Ronald Koemanon át a Premier League-es Southampton gárdájáig számos híres külföldi labdarúgó és szakvezető kipróbálta. Létezése egyelőre inkább egyfajta exkluzív sportélményt jelent, de mivel egy potenciálisan közönségkedvenc labdajáték, a későbbiekben szinte biztosan fognak teqballegyesületek és -tornák alakulni. Huszár Viktor őszinte és bizakodó, az álma az, hogy éveken belül bekerüljön az olimpiai sportok mezőnyébe.

Ha visszautazunk pár száz évet képzeletben, és az első mérföldköveitől vizsgáljuk a labdarúgás történetét, azt mindenképp megállapíthatjuk, hogy az innovációra való igény és a bátor ötletek folyamatosan alakították a sportot, amely az utóbbi évtizedekben szó szerint kinőtte magát a hagyományos keretei közül, és világhódító útnak indultak leszármazásai is. A labda ugyanúgy gömbölyű, mindegy, melyik féltekén és milyen talajon játsszák. Magyarországon pedig az itt felsorolt sportágak űzésére megvan a lehetőség, s mivel az emberek legnagyobb része valamilyen módon a labda közelében szeretne lenni, ezt megteheti szórakozásból, hobbiszinten, de komoly karrier-ambíciókkal is.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »