A kvótareferendum tétje és a baloldal nagy problémája

A kvótareferendum tétje és a baloldal nagy problémája

Elképesztő bejelentések érkeztek a napokban migránsügyben az Európai Bizottság háza tájáról: kiderült, hogy szinte teljes mértékben alávetették magukat Soros György amerikai dollármilliárdos akaratának, aki nemrég adta elő az elképzeléseit egy európai parlamenti bizottság meghallgatásán.

Ezek lényege a bevándorlók folyamatos, szervezett befogadása, ehhez különböző pénzforrások hozzárendelése, amelyeket az unió kohé­ziós alapjából és agrártámogatásaiból vennének el, illetve adókat vetnének ki és hiteleket vennének fel. Mindez főként a közép- és kelet-európai országokat sújtaná. Soros szerint egy tagállamok feletti menekültügyi hivatalt kellene létrehozni, amely önállóan, a tagállamok megkérdezése nélkül döntene a migránsok beengedéséről (mert erről van szó).

A bizottság meghajolt e javaslat előtt. Ám korántse gondoljuk, hogy ezzel az unió pusztán Soros Györgynek vetette alá magát. A Juncker-féle Európai Bizottság nem egyszerűen Soros Györgynek adja meg magát, hanem a mögötte álló pénzügyi-gazdasági világelitnek. Teszi mindezt az Európai Bizottság itt, a szemünk láttára, látványosan, sőt pimaszul őszintén. Az unió már nem ura a döntéseinek. A tervezett koncepció legsúlyosabb pontja kétséget kizáróan az a Sorostól származó javaslat, hogy egy közös menekültügyi hivatal felállításával a bevándorlási és migránskérdésben minden jogkört elvonnának a tagállamoktól.

Ha jobban belegondolunk, ez valóban sarkalatos kérdés. Ha ugyanis ezek után egy tagország nem szabhatja meg, nem döntheti el, kik élhetnek a területén, és kik nem, hányan jöhetnek be az országba, és hol van a határa a befogadásnak, akkor valóban megszűnik a szuverenitás. Mondjuk ki: egy közös, tagállamok fölé emelt, centralizált migránsügyi döntéshozatal óriási lépést jelentene egy európai szuperállam megteremtéséhez.

A bizottság (és a mögötte álló világelit) szándéka most már eléggé világosan látszik, azt pedig már jó ideje tudjuk, hogy Brüsszelnek esze ágában sincs megkérdezni az európai polgárok véleményét az ő terveik felől, mint ahogyan nem teszik azt számos más kérdésben, többek között a tervezett Egyesült Államok–EU kereskedelmi és beruházási egyezmény (TTIP) ügyében sem.

Ebből viszont az fakad, hogy az október 2-i, a kötelező betelepítés elutasítását célzó népszavazás különleges politikai jelentőséget kapott. A népszavazás fontossága eddig is nyilvánvaló volt, hiszen ennek révén üzenhetik meg az EU-nak a magyar állampolgárok, hogy ragaszkodnak hazánk önálló döntési jogához menekültügyben. Ugyanakkor Brüsszel a fent említett legutóbbi bejelentéseivel önmaga emelte feljebb a referendum tétjét. Innentől kezdve nem pusztán arról van szó a népszavazás kapcsán, hogy ragaszkodunk az önálló migránspolitikánkhoz, és nem fogadunk el semmilyen, a bizottság felől érkező fenyegetést vagy oktrojációt, hanem már arról is, hogy milyen unióban akarunk élni: egy koncentrált szuperállamban avagy a tagállamok szuverenitására és egyenlőségére épülő, alulról építkező laza szövetségben.

Kiemelt jelentősége van tehát annak, hogy a népszavazás érvényes és eredményes legyen. Mi kell ehhez?

Először is vegyük észre, hogy a kozmopolita globális körök szándékait egy az egyben követő baloldal nem kis gondban van. Természetesen azt szeretnék, ha a népszavazás kudarcba fulladna, de jól tudják azt, hogy nincs esélye az igen győzelmének (annak tehát, hogy szabad kezet adjunk az unió­nak betelepítésügyben és lemondjunk szuverenitásunk jelentős részéről). Nem igazán mernek az igen mellett kampányolni és részvételre buzdítani a híveiket, mert tisztában vannak azzal, hogy az emberek egyértelmű többsége a nemhez áll közel, tehát ahhoz, hogy megőrizhessük önálló döntési kompetenciánkat migránsügyben. Ha a részvételre és igenre buzdítanák a választókat, akkor ahhoz járulnának hozzá, hogy a népszavazás közelebb kerüljön az érvényességhez, tehát az ötven százalék feletti részvételhez.

Mi következik ebből a baloldalnak? Kínjukban leginkább a népszavazás bojkottjára, a távolmaradásra szólítanak fel, hiszen az egyetlen esélyük az, ha kevesen mennek el október 2-án, vasárnap szavazni, és akkor a referendum, illetve az Orbán-kormány politikai kudarcáról beszélhetnének. Hiszen ha a nemek elsöprő többségbe kerülnének, de a részvétel, mondjuk, 30-40 százalék körül maradna, akkor arról papolnának hetekig, hogy csak a választók kisebbsége követi a Fideszt és a kormányt. Ebből fakad, hogy a választóknak roppant tudatosan kell eljárniuk: fel kell ismerniük, hogy az ország, a nemzet alapvető érdekét szolgáló nemet nemcsak helyeselni kell és egyetérteni vele, hanem felelős honpolgár módjára ezt aktívan ki is kell nyilvánítani – azaz október 2-án el kell menni szavazni, ez most valóban állampolgári kötelesség!

2008-ban pontosan tudta mindenki, hogy az úgynevezett háromigenes népszavazás sem csak a három kérdésről szólt, hanem a Gyurcsány-kormány menesztéséről is. 2016 októberében sem csak a migránsügyről van szó, hanem hazánk szuverenitásának megvédéséről. 2008-ban a részvétel ötven százalék fölött volt, elsöprő fölénnyel győztek az igenek, és a Gyurcsány-kormány két év múlva csúnyán megbukott. Most legalább akkora a tét, ha nem nagyobb. A közös, többségi választói szándék akkor érvényes és eredményes volt. Egyszer már sikerült tehát: ezt kell megismételni!

Fricz Tamás, magyaridok.hu
A szerző politológus


Forrás:erdely.ma
Tovább a cikkre »