A kutya ugat, a karaván halad

Érdekes tendencia a magyar újságírásban, ahogy a külföldi kritikákat tálalni szokás. Amióta Orbán Viktorék Brüsszellel „szabadságharcot” vívnak, és dübörög a keleti nyitás, a baloldaliak ügyesen átvették az atlantista, európai pozíciókat. A Fidesznek így a keleties és tekintélyelvű jelzők jutottak. S mivel a Nyugat a közvélemény szemében a mai napig szalonképesebb, ezért az innen érkező kritikák fajsúlyosabbnak tűnnek, akár egy amerikai elnökjelölttől, akár egy kisvárosnyi lakosságú törpeállam vezetőjétől származnak. Ezt az előnyt a baloldali sajtó évek óta okosan használja fel a kormány egyre nyomasztóbb médiafölényével szemben. Mint például amikor a második Orbán-kormány idején tálcán nyújtották a nyugati orgánumoknak megfelelő értelmezési keretet Budapest lépéseihez, vagy amikor – jellemzően választások előtt – még nyugati jobboldali politikusok is a magyar kormány ostorozásával próbálták magukat demokratikusabbnak láttatni saját választóik előtt.

A kvótareferendum kapcsán két csörte is nagyobb nyilvánosságot kapott: Szijjártó Péteré a brit BBC-vel, és Kovács Zoltán kormányszóvivőé az amerikai CNN-nel. A külügyminisztert egyebek között a kormány propagandafüzete miatt teremtette le a BBC veterán műsorvezetője. Evan Davis közölte: nevetséges, amit a kiadvány állít, hogy Nagy-Britan-niában léteznek úgynevezett no-go zónák, ahová az őslakos britek nem merik betenni a lábukat, mert a törvények helyett a bevándorlók szabályai uralkodnak. Érthető Davis sértettsége, mi sem lennénk boldogok, ha egy külföldi propagandafüzetben Budapest szerepelne hasonló térképeken. Ugyanakkor a műsorvezető érvelése – miszerint ha Szijjártó járt Londonban, sőt szereti is a várost, nem állíthatja, hogy léteznek ilyen területek (vagyis „ha nem láttad, nem is létezik”) – elfogadhatatlan. Függetlenül attól, hogy vannak-e ilyen zónák Londonban, vagy hogy Szijjártó miért rendőrségi jelentésekre hivatkozott, amikor a no-go zónákról épp a rendőrségi passzivitást bíráló civil Gatestone Institute készített jelentést.

Kovács Zoltánt a CNN műsorában vették elő, miután a volt budapesti amerikai nagykövet felvezetésképpen lediktatúrázta hazánkat a népszavazáson leadott 98 százaléknyi nem szavazat miatt. A műsorvezető valószínűleg úgy gondolta, itt van ez a kis kelet-európai ország, ahol jobboldali kormány van és rosszul bánnak a menekültekkel, tehát meg kell őket leckéztetni. Értelmezés kérdése, hogy ez sikerült-e: szerintem a kisgyerekes migránsok és a László Petra-incidens bejátszásával illusztrált, agresszív műsorvezetői közbeszólásokkal tarkított adásban a kormányszóvivő keményen állta a sarat.

Előítéletes, felkészületlen vagy a magyar kormányt nem kedvelő nyugati újságírók persze mindig vannak. Ami igazán sajátos viszont, ahogyan egyes magyar médiumok tálalják ezeket a vitákat: mintha egy közutálatnak örvendő kisiskolást teremtett volna le a tanító. Megkapta, megérdemelte – ez az üzenet, függetlenül attól, így volt-e, vagy sem. A brit műsorvezető felháborodhat a no-go zónák miatt, London véleménye fontos, egy amerikai nagykövet szájából még az elnökválasztás finisében is csak az igazság szólhat. Ellenben hazánk diktatúrázását, fasisztázását magyar részről csak tekintélyvesztett belpolitikai célú kapálózás számon kérni. És különben is: az amerikaiak, a britek, a németek erősebbek és mindenekfelett nyugatiak. Egy jobboldali magyar kormány már csak ezért is jobb, ha csendben marad. S ha mégis hangot ad tiltakozásának, éppen ezért nem érdemel figyelmet, akár igaza van, akár nem: a kutya ugat, a karaván halad.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 10. 07.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »