A Kreml már 2018-ra figyel

A Kreml már 2018-ra figyel

Nyilvánvaló és elvitathatatlan győzelmet aratott Oroszországban a Kreml pártja. Az Egységes Oroszország tarolása igazolja, hogy a társadalom többsége nem akar változást, aki pedig igen, az nem lát reális alternatívát a rendszer leváltására. A hatalom már nyugodtan készülhet a 2018-as elnökválasztásra, de egy pillanatra sem feledheti, hogy a rendszer Vlagyimir Putyinra épül, az ő népszerűsége azonban 2024-ben aligha örökíthető át automatikusan.

Fiktív választásokról ír a Wall Street Journal azon elmélkedve, hogy miként lehet Oroszországban demokráciát építeni valódi ellenzék nélkül. A lap a társadalom hangulatát teljesen figyelmen kívül hagyva kizárólag a hatalom mesterkedésének tulajdonítja az Egységes Oroszország elsöprő győzelmét. Ennél jóval árnyaltabban látják a képet még a Kremllel nem szimpatizáló orosz elemzők is. Nem a hatalmi hátszélnek tulajdonítja a „jegyinorosszok” sikerét Valerij Szolovej, aki szerint az Egységes Oroszországra szavazók a jövőtől félve a biztosat választották a bizonytalan helyett. A politológus az ellenzék teljes fiaskójának okát abban látja, hogy egyáltalán nem tudtak mozgósító erejű, vonzó jövőképet felvázolni, ami egyúttal azt is jelenti, hogy Putyin és csapata náluk jobban ismeri és érti az orosz társadalmat. Szolovej úgy látja, a részvételi arányon ugyan lehet fanyalogni, ám tény, hogy a Kreml teljes felhatalmazást kapott politikájának folytatására, az ellenzéknek pedig be kell látnia, hogy választások útján belátható időn belül nem juthat a hatalom közelébe. Az elmúlt másfél évtizedben kiépített, neokorporativisitaként leírható, mindenekelőtt az elnök népszerűségére és a társadalom paternalista érzelmeire épülő politikai rendszer tökéletesen működik. S mint a mostani választások, pontosabban az ezt megelőzők igazolták, képes a belső megújulásra, az új realitásokhoz igazodásra. Képes saját táborát mobilizálni, miközben az elégedetlenek apolitikussá válnak. A Krím visszatérésének effektusa felsorakoztatta mögé a társadalom döntő többségét, s lehetetlen helyzetbe hozta az ellenzéket. Bár ez sem tarthat örökké, a „patrióta forradalom” hullámán a rendszer stabilitása még az életszínvonal esését, a gazdaság átalakításának lassúságát is kibírja.

A választások után a figyelem már egyértelműen 2018, az elnökválasztás felé fordul, sőt több elemző már 2024-re tekint, amikor Putyinnak majd át kell adnia a hatalmat. Azt szinte mindenki biztosra veszi, hogy Putyin két év múlva ismétel – miért is ne tenné, hiszen a belpolitikai helyzet stabil, az általa kezdett geopolitikai játék pedig még tart –, ám ez a mostani választásokkal egyetemben csak egy lépés a rendszer átmentése felé. Erre az átmenetre koncentrálva állapítja meg a Kremlt nem egy esetben bíráló Vlagyiszlav Inozemcev is, hogy Putyin bizony sikeres. Külpolitikája ugyan veszélyek sorát rejti, de Oroszország globális, a Nyugatot idegesítő tényező, a sokat temetett orosz gazdaság sem omlott össze. Mint fogalmaz, a hűtőszekrény nem győzte le a televíziót. Az ellenzék szétesett, Moszkván és Szentpéterváron kívül szinte nem is látszik, Mihail Hodorkovszkij elnökválasztási ambícióit is csak lemondó mosoly kíséri.

Az igazi kihívás már régen nem a hatalom megtartása, hanem a hatalmi rendszer rugalmassá tétele. Életkori okoknál fogva a mostani ciklusban meg kell újulnia a pártrendszernek, hiszen az udvari ellenzék, a „szelep” éppúgy a berendezkedés része, mint a hatalmi párt. Ugyan a demobilizáció most jól, túl jól is sikerült, azért a társadalom kezd túlságosan elszakadni a hatalomtól, s ez kihathat a stabilitásra. A legfőbb kérdés már most a karizmatikus vezető legitimációjának átmentése, az utód felépítése, a rendszer felkészítése arra, hogy 2024 után Putyin nélkül is működjön.

 

Ukrán tiltakozásVarsó Ukrajna szuverenitását szem előtt tartva nem ismeri el a krími szavazás eredményét, természetesen Kijevben is elítélték, hogy megtartották azt. Lapunkhoz eljuttatott írásában Ukrajna magyarországi nagykövete, Ljubov Nepop ennek kapcsán megállapítja, az orosz választás megtartása a Krímben újabb bizonyítéka annak, hogy Moszkva nem tartja be a nemzetközi jogot. Mint fogalmaz, ez a soron következő teszt, amellyel Oroszország ellenőrzi, hogy a nemzetközi közösség beletörődik-e a bekebelezésbe. A nagykövet reményét fejezi ki, hogy a nemzetközi közösség reakciója bizonyítani fogja Oroszországnak, az erőszak továbbra sem dominál a nemzetközi jog felett. (MN)

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 09. 22.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »