Szeptember 16-án, pénteken délben fogadta a Vatikánban Ferenc pápa a Szigorúbb Fegyelmű Reformált Ciszterciek, vagyis a trappisták rendje nagykáptalanjának mintegy kétszáz résztvevőjét, akik ezen a héten találkoztak Assisiben. A Szentatya beszédében a jövő építéséhez a bibliai álmodás formáját ajánlotta: álom a közösségről, a részvételről, a misszióról és a képzésről.
A trappisták rendi nagygyűlésének első fordulójában megválasztott új főapátot köszöntve a pápa elismerőleg szólt arról, hogy kinevezése után rögtön meglátogatta a rend tizenkét tartományát. Szűz Mária „sietve útrakeléséhez” hasonlította a Szentatya a trappista főapát igyekezetét. Ez a „sietve cselekvés” a Szentlélek indíttatására legyen példa számunkra is. „Nekem különösen is tetszik – mondta Ferenc pápa –, hogy a Szűzanya sietve úton van, ő megérti ezt a nyelvezetet”.
Az új trappista főapát a vizitációja során „összegyűjtötte a helyi elöljárók álmait”. Ferenc pápát megérintette ez a kifejezés, hiszen ő is álmodni akar pozitív értelemben, nem utópisztikusan, hanem terv szerint. Ugyanis itt nem az egyén álmairól van szó, sem a főapátéról, hanem megosztásról, a közösségekből eredő álmok „gyűjteményéről”. Ezek pedig a következő módon foglalhatók össze: álom a közösségről, a részvételről, a misszióról és a képzésről. A pápa ennek a négy álom módszerét pontosította, mely számára a Szent Ignác-i lelkiségből fakad, másrészt pedig közös Szent Benedek és Szent Bernát iskolájának a szemlélődésével. Arról van szó, hogy ezeket az álmokat Krisztuson keresztül értelmezzük, az evangéliumon keresztül azonosítjuk magunkat vele, és elképzeljük – objektív, szemlélődő értelemben –, hogyan álmodta meg maga Jézus ezeket a valóságokat: a közösséget, a részvételt, a küldetést és a képzést. Valójában ezek az álmok olyan mértékben építenek minket mint személyeket és közösséget, amilyen mértékben azok nem a mieink, hanem az övéi, vagyis Jézus álmai, amelyekbe mi betársulunk a Szentlélek által. Ekkor nyílik meg a lelki keresésnek egy szép és hálás tere, melyben Jézus álmait keressük, vagyis azokat a legnagyobb vágyakat, melyeket az Atya szított az ő istenemberi szívében.
Beszéde további részében Ferenc pápa e Jézus-álmok visszhangjait osztotta meg a trappista nagykáptalan tagjaival.
A közösségről szóló álom Jézus főpapi imájában olvasható, amikor az Atyjához szól: „Atyám, én megosztottam velük a dicsőséget, amelyben részesítettél, hogy eggyé legyenek, amint mi egy vagyunk, én bennük, te bennem, hogy így ők is teljesen eggyé legyenek, s megtudja a világ, hogy te küldtél engem, és szereted őket, amint engem szerettél” (Jn 17,22–23). Ez az ige segít, hogy Jézussal együtt álmodjunk apostolainak közösségéről, hogy „a mi közösségeink közösségben legyenek az övéivel”. A pápa fontosnak tartotta pontosítani, hogy ez a közösség nem egyformaság, azonosság, hanem abban áll, hogy együtt vagyunk kapcsolatban Krisztussal, és benne az Atyával a Szentlélekben.
A részvételről szóló álom kapcsán Ferenc pápa Jézus figyelmeztető szavából indult ki, mellyel apostolait inti: „Ti ne hívassátok magatokat rabbinak, mert egy a ti mesteretek, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok. Atyának se szólítsatok senkit a földön, mert egy a ti Atyátok, a mennyei. Tanítónak se hívassátok magatokat, mert egy a ti tanítótok, Krisztus” (Mt 23,8–10). Ebben Jézus álmát láthatjuk egy olyan testvéri közösségről, amelyben mindenki az Atyával való közös gyermeki kapcsolat talaján áll, és abban Jézus tanítványaként vesz részt. Különösen a megszentelt élet közössége lehet Isten országának jele, tanúságot téve a részvételen alapuló testvériség stílusáról, ahol a testvérek korlátaikkal együtt Krisztus kegyelmében bízva mindennap az együttélést választják.
Jézus álma az evangélium szerint az Egyház missziós jellegéről így hangzik: „Menjetek, tegyetek tanítványokká minden népet és kereszteljétek meg őket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében” (Mt 28,19–20). Ez a megbízatás mindenkit érint az Egyházban. Nincsenek karizmák, amelyek misszionáriusok, mások pedig nem azok. Az Egyháznak adott minden karizma a világ missziós evangelizálását szolgálja, bár természetesen különböző módon, Isten „fantáziája” szerint – szögezte le a pápa. – A kolostorában imádkozó szerzetes éppúgy kiveszi a részét az evangélium hirdetéséből, hogy megtanítsa a földön élő embereket arra, hogy van egy Atyánk, aki szeret minket és ezen az úton járva haladunk a mennybe. A kérdés számotokra így hangzik: „A Szigorúbb Fegyelmű Reformált Ciszterciek is a kilépő Egyház része?” A pápa válasza: „Igen, úton lenni, a kilépő Egyház útján.” Arra emlékeztette a szemlélődő szerzeteseket, hogy „az evangelizáció minden formájánál az elsőség mindig az Istené” és hogy
Utolsó témaként a pápa a képzésről szóló álmot érintette: Jézus gondjába veszi az apostolokat, türelmesen neveli őket, külön elmagyarázza nekik a példabeszédek értelmét, személyesen is tanúságot téve a tanításáról, mint például a lábmosáskor: „Példát adtam, hogy amit én tettem, ti is tegyétek meg” (Jn 13,15). Küldetése végén a Szentlelket bízza rájuk, hogy ő fejezze be az apostolok képzését: „Még sok mondanivalóm volna, de nem vagytok hozzá elég erősek. Hanem amikor eljön az Igazság Lelke, ő majd elvezet benneteket a teljes igazságra” (Jn 16,12–13). Végül a négy álom összegzését Ferenc pápa abban jelölte meg, ahogy azok valójában mind az „életszentségről szóló álomban” rejlő lehetőségek.
Forrás: Vatikáni Rádió
Fotó: Vatican News
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
