A kormány alszik, a néppel senki sem törődik…

Igaz, nem ropogós, de egy újszülöttnek minden vicc új. Az alábbi tanmese is fényesen igazolja, hogy a magyar tényleg a humor népe, amiért minden őt ért fájdalmat és keserűséget feloldani igyekszik benne.

Magyar Menedék - Ősmagyar

A kisfiú kérdezi az apját, hogy mi a politika?
Az apja leülteti, és példákkal elmagyarázza:
– Figyelj, fiam! Én hozom haza a pénzt, tehát én vagyok a KAPITALIZMUS. Anyád ügyel a pénzre, tehát ő a KORMÁNY. Nagyapád ügyel arra, hogy minden rendben legyen, tehát ő a SZAKSZERVEZET. A bébiszitter a DOLGOZÓ OSZTÁLY, és mi mindannyian azért dolgozunk, hogy Te, a NÉP jól érezd magad, és minden rendben legyen. A párhónapos kisöcséd pedig a közös JÖVŐNK.

A kisfiú elraktározza a hallottakat, és elmegy aludni.
Éjjel arra ébred, hogy az öccse „telerakta a pelenkáját” és sír. Felkel, és szólni akar az anyjának, de az olyan mélyen alszik, hogy nem bírja felkelteni. Bemegy szólni a bébiszitternek, de a szobában látja, hogy az apja éppen hempereg vele az ágyban, miközben a nagyapja kukucskál be az ablakon. Senki sem veszi észre, hogy ő is ott van, így visszamegy aludni.

Másnap kérdezi az apja, hogy el tudja-e mondani a saját szavaival, hogy mi is az a politika. A kisfiúnak eszébe jutnak az éjszaka látottak, s így szól:

– A politika az, amikor a kapitalizmus kihasználja a dolgozó osztályt, amit a szakszervezet csak tétlenül bámul. A kormány alszik, a néppel senki sem törődik.


Forrás:hunhir.hu
Tovább a cikkre »