A kommunista titkosszolgálat volt tagjai még mindig élvezik a szolgálati nyugdíjukat

A kommunista titkosszolgálat volt tagjai még mindig élvezik a szolgálati nyugdíjukat

Radovan Krčmárik Pravdában megjelent írásában azzal foglalkozik, hogy a kommunista titkosszolgák a rendszerváltás után 31 évvel még mindig élvezik átlagot jóval meghaladó szolgálati nyugdíjukat, miközben áldozataik sok esetben szegénységben élnek. A jelenlegi kormány ugyan változtatást ígért, erre azonban egyelőre nem került sor, állapítja meg a szerző.

Mint írja, a probléma megoldása régóta várat magára. A volt politikai foglyok és mindazok, akiket a régi rendszer ellenségének tekintett és üldözött, csak alantas munkát végezhettek, ahol a fizetésük is alacsony volt, ami később megmutatkozott a nyugdíjaikon is.
A volt állambiztonság kötelékében dolgozók viszont átlagon felüli fizetést kaptak és szolgálati nyugdíj járt nekik, így az ő járadékuk és az általuk megfigyelt, vegzált emberek nyugdíja közötti különbség több száz euró is lehet.

Ez csak annyiban teljesült, hogy a parlament megszavazta, a kommunizmusellenes tevékenység veteránjai egyszeri, 1989 eurós szimbolikus nyugdíj-kiegészítést kapjanak. Ezzel együtt ötről tíz euróra növelték a nyugdíjpótlékukat minden szabadságkorlátozásban eltöltött hónap után. Ez a papokra és a szerzetesekre is vonatkozik, akiket a kommunista hatalom 1950-ben letartóztatott.

Miért nem nyúltak hozzá viszont a volt állambiztonságiak szolgálati nyugdíjához, holott politikai akarat volt rá? Mint a szerző Anna Andrejuvová (OľaNO) parlamenti képviselő szavai nyomán rámutat, a probléma ott gyökerezik, hogy a Nemzeti Emlékezet Intézetének (ÚPN) ehhez a mai napig nem állnak rendelkezésére a szükséges adatok. A volt állambiztonság tisztjeinek személyi iratait a szövetségi belügyminisztérium tartotta nyilván, melytől a szlovák belügyminisztérium és egyéb biztonsági szervek vették át ezeket.

Az adatok egyeztetése érdekében több intézmény együttműködésére lenne szükség, mivel a szlovák állambiztonságiak iratai például még mindig a cseh biztonsági egységek archívumában vannak, s amíg ezek nem állnak rendelkezésre, nem lehet megállapítani, hogy hány volt „estébés“ él valójában Szlovákiában és hányan kapnak szolgálati nyugdíjat, ezért a nyugdíjuk csökkentése összetett problémát jelent.

Andrejuvová feltételezése szerint ha a ÚPN megkapná az összes anyagot, a parlament a második félévben már foglalkozhatna az üggyel és nem kizárt, hogy többet is tehetnének a rendszer áldozatai érdekében. „Mivel az áldozatok és családtagjaik közül egyre kevesebben vannak életben, hiszen 75 százalékuk több mint 80 éves, bárminek, amit elfogadunk, pusztán szimbolikus értéke lenne, inkább a múlt rendezését jelentené“ – mondta a képviselő.

Arra, hogy a volt állambiztonságiak ne élvezhessék magas nyugdíjukat, több sikertelen kísérlet volt korábban is. A volt politikai foglyok szövetsége 2010-ben Iveta Radičovához fordult, de nem járt eredménnyel, majd 2014-ben és 2015-ben az OľaNO tett erre javaslatot, s a Smer ellenállásába ütközött. Az egyik ellenérv az volt, hogy a kommunista hírszerző szervek tagjai szolgálati nyugdíjának kifizetését már a bársonyos forradalom után korlátozták, azok, akiknek a szolgálati viszonya 1970 januárjától 1990. május 10-ig terjedő időszakban fejeződött be, 1990 szeptemberében elvesztették szolgálatinyugdíj-jogosultságukat, azonban voltak kivételek.

Hírdetés

Azt, hogy a rendszer bukása után nem egyformán jártak el velük szemben, az ÚPN is megerősíti. „Szigorúan jártak el azokkal szemben, akiknek a feladata az úgynevezett belső ellenség elleni harc volt. Más állambiztonsági egységek tagjai, például akik a megfigyelést, a hírszerző munkát végezték, vagy a kormány „védelmét” biztosították, átmentették magukat a rendőrséghez vagy egyéb biztonsági szervekhez” – közölte Miklovič.

Ugyanakkor megdöbbentő, hogy Szlovákiában még mindig nem rendezték a kommunista titkosrendőrség tagjainak szerepét, akik ellen a keleti blokk több országában eljártak, s a titkosszolgálatnál töltött éveiket levonták a szolgálati nyugdíjba beszámított időből és megszabták ennek a nyugdíjnak a maximális értékét is, sőt Magyarországon például teljesen megvonhatják a szolgálati nyugdíjukat – közölte Miklovič, hozzátéve, hogy nem jártak közülük sikerrel azok sem, akik bírósági úton tiltakoztak a döntés ellen.

A volt politikai üldözöttek szövetsége bírálja azt is, hogy a nyugdíjpótlékot csak az úgynevezett kommunistaellenes küzdelem veteránjainak ismerték el, nem az összes politikai fogolynak. Ezt a státuszt ugyanis az ÚPN ítéli meg sokszor olyanoknak is, akik a valóságban nem fejtettek ki semmilyen ellenállási tevékenységet a kommunista rendszerrel szemben, elég volt, hogy tagjai voltak az úgynevezett műszaki segédzászlóaljnak (PTP), vagy erőszakkal elhurcolták őket a Szovjetunióba.

„Egyszerűen kitaláltak egy kategóriát és besoroltak oda 70-80 szerzetest, akikből ellenállót kreáltak. Ez a törvény diszkriminatív. A kommunizmus áldozataiból, akik talán nem is érdeklődtek a politika iránt, ellenállókat csináltak“ – vélekedett az egyikük.

Andrejuvová szerint ez a meghatározás azért született, hogy a politikai foglyok között megkülönböztessék azokat, akik soha nem működtek együtt a rendszerrel. Példaként Gustáv Husák valamikori köztársasági elnököt említette, akit az ötvenes években koncepciós perben elítéltek és bebörtönöztek.

Ez tehát hosszú menet lesz, és sokan meg sem érik a végét. A szervezeten belül már csak 126 politikai foglyot tartanak nyilván, hármukat a Gulagra hurcoltak, 116-an pedig műszaki segédzászlóalj tagjai voltak. Akiket ez érint, többségben a volt bebörtönzöttek özvegyei. Szlovákiában a legidősebb volt politikai fogoly 97, a legfiatalabb pedig 57 éves. A kommunizmus áldozatai közül mára kevesen maradtak életben, ide lenne tehát lépni az ügyükben, szögezi le befejezésül a szerző.

Ami a számadatokat illeti, 1989-ben Szlovákiában közel 1100 titkosszolga működött, az 1964-től 1989-ig terjedő időszakra az ÚPN-nek 4631-et sikerült azonosítania, akiknek a névsorát nyilvánosságra hozta weboldalán. 1989-ben egy állambiztonsági hadnagy fizetése 3500 korona volt, egy századosé 4000 korona, míg a csehszlovák bruttó átlagkereset abban az időben 3142 korona volt.

(NZS/Felvidék.ma/Pravda)


Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »