A klasszikus fotográfia egyik utolsó mestere távozott

A klasszikus fotográfia egyik utolsó mestere távozott

Mélyen barázdált, ráncos idős férfi réved tétován maga elé, mintha számot vetne egész eddigi életével. A parasztság egészének szomorúsága tükröződik tekintetében. Tóth István fotóművész leghíresebb képe ez, a Nehéz út volt. Az 1949-ben készült Ilyen az élet című képének modelljét örökítette meg újra ezen a felvételen. A gyász ellenére lírai finomság, harmóniakeresés itatja át a világhíres művész képét.

Tóth István érdemes művész és Balázs Béla-díjas fotográfus, a Magyar Fotóművészek Szövetsége alapító tagja kilencvenhárom éves korábban elhunyt.

Nyáregyházán született 1923. július 26-án. Kisgyermekként költözött családjával Ceglédre, élete végéig szorosan kötődött ehhez a városhoz. Tóth István eredetileg hajószakács akart lenni, de mivel szülei nem, bírták sokáig finanszírozni tanulmányait, vaskereskedőnek állt. A világháború után, hogy megörökítse családját, szerzett magának egy fényképezőgépet, aminek működéséről semmit nem tudott. Ahogy akkor még azt sem sejthette, hogy a fotótörténet megkerülhetetlen része lesz néhány évtized múlva.

Autodidakta módon sajátította el a szakma alapjait, az ötvenes években már alkalmazott fotográfusként a kecskeméti Zöldségtermesztési Kutató Intézetben kapott állást, makói hagymát, kalocsai paprikát, ceglédi gyümölcsöt és zöldséget fotózott közel ötven éven át. Ugyanolyan művészi színvonalon, ahogy később emberi sorsokat ábrázolt. A társadalom peremvidékének lakóinak jó ismerője volt, fotózott bányákat, ipari nagyüzemeket, faluvégi cigánysorokat, mégsem vált dokumentarista fotográfussá. Mindig vigyázott arra, hogy felvételei őszinték, igazak legyenek., elutasította a hazugságot. Vallotta, a jó portrénak nem csak annak a lelkét, személyiségét kell tükröznie, akit ábrázol, hanem az alkotóét is. Érzékeny portrésorozatokat készített a korának legnagyobb művészeiről, Barcsay Jenő, Borsos Miklós, Czóbel Béla, Déry Tibor, Illyés Gyula, Szász Endre tekintetét őrzik képei.

Bár ő volt az első magyar fotós, aki nemzetközi kiállításra színes képet küldött, mégis nagyon hamar kiábrándult az ilyen felvételekből. Önmagát fényírónak tartotta, a fekete-fehér világ ismerőjének.

Több mint 2200 nemzetközi kiállításon, 52 országban mutatták be fotográfiáit, 337 nemzetközi díjat nyert el. New Yorkban 1980-ban vehette át a fotóművészet Oscar-díjának számító az „Évszázad Kiváló Fotóművésze” díjat. Tóth István élete utolsó két évtizedében már nem fotografált, a festészet felé fordult, gyerekkora emlékeit örökítette meg, a tanyavilágot.

Halálával a klasszikus fotográfia egyik utolsó mestere távozott. Tóth Istvánt Cegléd város és a Magyar Fotóművészek Szövetsége saját halottjának tekinti. Temetéséről később gondoskodnak.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »