A két sereg véletlen találkozása hozta el az amerikai polgárháború legvéresebb csatáját

A két sereg véletlen találkozása hozta el az amerikai polgárháború legvéresebb csatáját

„Szörnyű látvány volt! Halott katonák, felpuffadt lovak, összetört ágyúk és lőszerszekrények, kézifegyverek ezrei” – emlékezett vissza évtizedekkel később a gettysburgi csata után szeme elé táruló látványra a kisváros lakója, a 15 éves Tillie Pierce. A pennsylvaniai városka mellett 1863. július 1-től július 3-ig zajló, az amerikai polgárháború kimenetelét sorsdöntően befolyásoló ütközetet a polgárháború legvéresebb csatájaként tartják számon.

Az Egyesült Államok történetének legnagyobb, hazai földön vívott háborúját a szabad munkaerőt foglalkoztató, fejlett északi és a döntően rabszolgatartó, ültetvényes gazdálkodást folytató déli államok vívták.

A konfliktusnak gazdasági, politikai és ideológiai okai egyaránt voltak: az északiak elvi alapon és józan megfontolásból is ellenezték a rabszolgatartást, mert úgy vélték, hogy az hátráltatja a gazdaság fejlődését, emellett az északiak a szövetségi kormány, a déliek az egyes államok hatalmának növelését akarták.

Jóllehet Észak népességben és gazdasági erőben felülmúlta a Dél összesen 11 államát, a háború kezdetben a rendkívül tehetséges Robert E. Lee tábornok vezette déliek sikereit hozta. Az előjelek finoman szólva sem voltak kedvezőek az északiak számára.

Csapataik sorra vesztették el a csatákat, a polgárháború hadszíntere saját területükre tolódott át, a közvéleményben pedig uralkodóvá vált a békepárti hangulat. Az uniós erők újabb vereségével akár a főváros, Washington felé is megnyílhatott volna az út a déliek előtt.

Robert E. Lee tábornok erői és George G. Meade tábornok Potomac hadserege egy véletlennek köszönhetően találkozott egymással. A déliek június 30-án egy dandárt küldtek ki utánpótlás – főként a folyamatos hiánycikket jelentő csizmák – beszerzésére.

Hírdetés

Az alakulat Gettysburg felé tartott, amikor észrevett egy, a városka felé közeledő északi lovas csapatot. A déliek másnap nagyobb erőkkel tértek vissza, és kezdetét vette a sorsdöntő ütközet.

Az északiak védekező taktikája sikeresnek bizonyult a túlzottan magabiztos déliekkel szemben. Július 3-án a konföderációs csapatok gyalogsági rohammal próbálták áttörni a Temető-dombon felsorakozó védelmi erőket, ám a támadás kudarcba fulladt.

A vereséggel Lee tábornok verhetetlenségének mítosza szertefoszlott, miután pedig az északiak másnap bevették Vicksburgot, a Mississippi melletti utolsó déli erősséget, a katonai kezdeményezés végképp az Unió kezébe került át.

A déliek vesztesége a gettysburgi csatában mintegy 28 ezer főt, az uniós csapatoké 23 ezret tett ki (a halottak száma mindkét oldalon mintegy 3 ezer fő volt). Az ütközetnek egyetlen polgári áldozata volt. A húszéves Jennie Wade-et július 3-án kenyérsütés közben találta szíven egy eltévedt golyó.

„Nyolcvanhét évvel ezelőtt ősatyáink egy új nemzetet teremtettek e földrészen, mely szabadságban fogant és azon elképzelés által vezéreltetett, hogy minden ember egyenlőnek teremtetett” – mondta Lincoln, miután 1863. november 19-én újra összegyűltek a csata egykori helyszínén és megszentelték a nemzeti temetővé alakított területet.

Az itt elhangzott 272 szó az Egyesült Államok történetének egyik legfontosabb elnöki beszéde lett; Lincoln úgy emlékezett a csatára, hogy az nem csak az Unió egyben tartása miatt volt mérföldkő, hanem mert fontos eszmék kiteljesítését is szolgálta.


Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »