A k.u.k. helyett k.l.k.

A régi k.u.k. helyett most a k.l.k.-t kaptuk a sorstól. A császári és királyi vezető helyett most a kommunista-liberális-kozmopolita eszme-rendszer eszetlenségeivel birkózunk, ezt erőltetnék ránk a felkent okosok, a mindentudó, idegen vérből valók. Mert mi magunktól nem tudjuk az utat, amióta kihalt az Árpád-házi királyok sora, azóta csak néha jut ki nekünk egy-egy Nagy Lajos, Hunyadi Mátyás, Rákóczi.

Miért vagyunk ilyen szerencsétlenek, miért kellett nekünk a Habsburg-házi tolvaj-gazemberekkel találkozni, aztán Kun Béla-Rákosi-Kádár kommunista triót megszenvedni és most a demokrácia ürügyén a homokos – pedofil – vérfertőző utca fenyegetettségeivel találkozni?

Mért nem hagy békén bennünket a világ, jól ellenénk az Extra Hungariam non est vita, Magyaroszágon kívül nincs élet légkörében. Bár az a Hungária elveszett, a Trianon utcában ellopták háromnegyedét a tótok, oláhok és társaik, amíg mi belebonyolódtunk a világ dolgaiba.

Csak egy kis darab maradt meg a Hungáriából nekünk, a tolvajok ismét csak barátaink lettek az EU-ban, mint ahogy elvtársaink voltak a béketáborban. Micsoda sors jutott nekünk, Istenem! Be vagyunk ékelődve a szláv – német – oláh haramiák közé, akik azt lesik, mikor lehet ismét harapni egyet a megmaradt kicsi országunkba.

És akkor itt ez a mocsok k.l.k. eszmerendszer, ezt akarják megetetni velünk az újabb időkben! Erről szól a média és ez lesz az európai ember ideál, közben elsatnyul a fehér faj, eldobja a kanalat lassan. De hát itt a pénz, az összerabolt világ pénze, ebbe a moslékba fullad bele a rablók társadalma.

A Római Birodalom bukása, Szodoma és Gomora pusztulása után valami új keletkezett, ezt vetíti előre a mai világ kínlódása is.
Hogyan tudnánk kimászni ebből a nemkívánatos helyzetből, amely a végső pusztulást hordozza az út végén?

Nem támaszkodhatunk senkire és semmire, sem rokonunk, sem ismerősünk nincs a történelemben. Magunk vagyunk. Ez egyfelől jó is: nem kell méregetni magunkat az egy alomból jövőkhöz.
De azért veszélyes is, mert körös-körül a veszett kutyák lesnek ránk,és a nagy hatalmak, a Nagyhatalmak rajtunk töltötték ki kicsinyes bosszújukat: megmutatjuk, hogy mi vagyunk a nagyok, az ilyen törpék táncoljanak, ahogy mi fütyülünk, az áldóját!
Nem voltunk kicsik soha, most erőszakkal megkicsinyítettek!
A belső árulókból sem volt hiány, és ezek újra termelődnek, nőnek, mint a bolond gomba.
A tisztaság, az emberi lét valódi értelme vajon felül tud kerülni a mocskon, a megalázottságon, az elnyomáson?

A magyar nép, még ha árván is küzd a fennmaradásért, tud-e annyi erőt gyűjteni, hogy megkapaszkodjon valamiben és virágzásnak induljon, mint hajdan a történelem zivataros időszakában?
Hinnünk kell, hogy sajátos küldetése van a magyarságnak és nemcsak hinni, hanem tenni is kell ezért!
Minden magyar a maga területén dolgozzon becsülettel és a választott vezetői igazi vezetők legyenek. Ez a kulcsa a jövőnek, a megmaradásnak, a fennmaradásnak! Józan gondolkodással felül tudunk kerekedni a mocsok világán, és a tiszta emberi lét meg fogja hozni maradékainknak a boldog jövőt.

Ahogy a tatárjárás után, a török, a német fenyegetettség állandó Demoklész kardja alatt is meg tudtunk maradni, most is erőpróba előtt áll nemzetünk. Ne hagyjuk el magunkat, bízzunk és tegyünk a jövőért! Maradjunk emberek ebben az embertelenséget preferáló világban.

Legyünk magyarok a hitben és az akaratban!

Erdélyi János

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

Kategória:Publicisztika


Forrás:internetfigyelo.wordpress.com
Tovább a cikkre »