A jóisten és a pápa útjai kifürkészhetetlenek?

A jóisten és a pápa útjai kifürkészhetetlenek?

A magyar kultúrharc örökké fortyogó üstjébe legutóbb egy amerikai katolikus hírportálon megjelent cikk dobott újabb cupákot. A National Catholic Register elsőként írt arról, hogy Ferenc pápa szeptemberi, magyarországi látogatása során egyetlen magyar közjogi méltósággal sem kíván találkozni.

Az eucharisztia talán a katolikus egyház egyik legszentebb misztériuma, Jézus Krisztus testté lényegülése és fizikai megjelenése a szentmisén talán a legcsodásabb titkok egyike, hiszen Szent Ágoston tengerparti története a Szentháromság felfoghatatlanságáról az úrvacsora szentségére is áll. Ezt a szentséget ünneplik az idén szeptemberben 52. alkalommal megrendezett Eucharisztikus Kongresszuson Budapesten. Azt már korábban tudni lehetett, hogy Ferenc pápa a Kongresszus záróeseményeként szentmisét pontifikál a Hősök terén, majd hivatalos, többnapos látogatást tesz Szlovákiában, ahol biztosan találkozik a kormányfővel és Zuzana Čaputová köztársasági elnökkel is. További programja azonban nem ismert.

A katolikus hírportálon egy bizonyos Edward Pentin tollából megjelent cikk alapállítása az volt, bár a magyar egyházi lobbi mindent megpróbált, Ferenc pápa hajthatatlannak mutatkozik, a záró szentmise után autóba ül, és meg sem áll Pozsonyig. Budapesten járva tehát nem találkozik Áder János köztársasági elnökkel és Orbán Viktor kormányfővel sem. A cikk ugyan nem mondta ki egyértelműen, hogy a találkozás Magyarország és a magyar kormányfő menekültpolitikája miatt nem jön létre, de lengyel médiumok a megjelenés másnapján már arról írtak, politikai okok és a választás közelsége miatt határozott így a szentatya.

Ide egy zárójeles, a magyar sajtóban alig emlegetett tényt azért érdemes beszúrni. Nem ez lenne (vagy lett volna) az első eset, hogy a pápa a választások közelsége miatt hasonló döntést hoz. Ferenc korábban maga beszélt arról, hogy 2017-es, novemberre tervezett chilei látogatását a közelgő választások miatt halasztotta el.

Ma már látjuk, hogy a pápa inkább vélt, mintsem valós döntése ugyanazon okból váltotta ki a jobboldali konzervatívok dühét, amiért a progresszív liberálisok elismerését. Isten földi helytartója látszólag politikai alapon határozott. Látszólag…

Mielőtt rátérnénk a kirobbant vita részleteire, érdemes feltennünk a kérdést: önmagában az, hogy Ferenc szeptemberi látogatása alkalmával hatványozottan több időt tölt el Szlovákiában, mint Magyarországon, meglepetés, esetleg sértés-e a magyar hívekre nézve? Nem az! Azt, hogy a pápa pontifikálhatja majd az Eucharisztikus Kongresszus zárómiséjét, már tavaly óta tudjuk (biztossá idén márciusban vált), ahogy az is régóta ismert, Ferenc pápa nem hivatalos pápai látogatásra érkezik Magyarországra, Szlovákiába azonban igen. Fájhat ez a magyar katolikus híveknek, de maga a döntés már jóval korábban megszületett, mint a National Catholic Register cikke.

Ma már természetesnek tűnik, hogy a pápai látogatás intézménye hozzátartozik a szentatya hétköznapjaihoz, holott ötven-száz évvel korábban az ilyesmi egyáltalán nem volt gyakori, s nemcsak azért, mert nem volt hozzá megfelelő közlekedési eszköz. Sokatmondó tény, hogy 1802 óta VI. Pál volt az első pápa, aki (a hatvanas évek derekán) elhagyta Olaszországot. Előtte egyetlen pápa sem járt például a tengerentúlon, Afrikában vagy Ázsiában.

Az utazások „divatja” tulajdonképpen II. János Pálhoz köthető, ő egymaga többet utazott, mint az összes korábbi elődje, Péterig visszamenőleg. Utódja, XVI. Benedek hajlott kora miatt már jóval kevesebb útra vállalkozott, és mostanában Ferenc is egyre többet emlegeti, hogy 84 évesen már nem bírja az ilyen utakkal járó megterhelést.

Ferenc pápa éppen egy Irakból hazafelé tartó repülőgép fedélzetén megrendezett sajtótájékoztatón beszélt arról, hogy szeptemberben Budapestre repül, de – s ezt külön kihangsúlyozta – „nem az országot” látogatja meg, hanem „a szentmisére jön”. Ferenc ezután azt mondta, „Pozsony csak két órányira van autóval Budapesttől. Miért ne látogassam meg a szlovákokat?”

Hírdetés

A pápai látogatások kérdése egyébként nemcsak Közép-Európában tárgya a politikai vitáknak. Saját szülőhazájában, Argentínában is rengeteg bírálat érte Ferencet. „Patriafóbiával” vádolták, ugyanis a legutóbbi dél-amerikai látogatásai alkalmával egyszer sem ment el Argentínába, sőt, magát a kérdést is nyitva hagyta, tervez-e még valaha a szülőhazájába látogatni. „Ott éltem 76 évet, csodálkozom, hogy még nincs elegük belőlem” – mondta az ominózus sajtótájékoztatón.

Lehet ugyan háborogni, hogy a szlovákoknak három-négy nap jut Ferenc pápa idejéből, a magyar híveinek pedig csak néhány óra, de fölösleges. Az már más kérdés, érheti-e az egyházfőt bírálat a felvidéki magyar hívek problémáinak és kéréseinek elhanyagolása miatt (lásd Fóthy János hetilapunkban megjelent cikksorozatát a magyar püspökségért vívott küzdelemről, vagy az Esterházy János boldoggá avatásáért indított eljárás viszontagságait), s hogy őszinték legyünk, erre a kérdésre mi sem tudnánk egyértelmű választ adni. Annyit mindenképpen érdemes leszögezni, érdemi előrelépés a magyar püspökség ügyében sem a minden tiszteletet megérdemlő II. János Pál, (aki például úgy látogatott el Romániába, hogy nem járt Csíksomlyón), sem a konzervatív hívek által nagyra becsült XVI. Benedek ideje alatt nem történt.

Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy Ferenc pápa megszólalásai nem nélkülözik a politikát. A menekültkérdés vagy a homoszexuálisok kapcsán tett néhány furcsa kijelentést, bár az utóbbival kapcsolatban legnagyobb botrányt okozó nyilatkozatát teljesen félreértették, sőt, tudatosan manipulálták. Egy videóinterjút úgy vágtak össze, mintha Ferenc arról beszélne, hogy a homoszexuálisok gyermekvállalását is engedélyezni kellene, holott a szentatya arról beszélt, nem szabad kitaszítani a homoszexuálisokat a családokból, illetve arról, jogi okok miatt támogatja „bejegyzett élettársi kapcsolatukat”. E két gondolatot egy ügyes vágó úgy szerkesztette egymás mellé, mintha a pápa a homoszexuálisok örökbefogadásáért szállna síkra.

Más kérdés, hogy a szentatyának vannak ennél jóval nehezebben magyarázható kijelentései és cselekedetei. A migráció kapcsán rendszeresen mond a valóságtól elrugaszkodott dolgokat, ahogy az is nehezen emészthető, hogy kubai látogatásakor az ateista, kommunista Fidel Castróval találkozik, majd halálakor részvéttáviratot is küld. Ferenc egyébként már megválasztása előtt ellentmondásos figurája volt a katolikus egyháznak. Az argentin katonai junta idején a helyi jezsuita rend vezetőjeként, illetve Buenos Aires püspökeként tanúsított, fogalmazzunk úgy, passzivitása tele van kérdőjelekkel. A pápa többször elmondta, azok az idők a mai napig kísértik őt.

Érdekes volt látni, mennyire gyorsan és tipikusan reagált a magyar sajtó az elmaradó „kézfogás” hírére, úgy, hogy tulajdonképpen egyetlen tekintélyes, bár nyíltan kritikus újságíró állította azt, a szentatya nem találkozik Magyarország kormányfőjével. A jobboldali sajtó egy része újra boldogan „liberális pápázott” (a Mandiner volt talán az egyetlen üdítő kivétel), még az is felmerült, meg kellene kérni Ferencet, inkább ne jöjjön Magyarországra.

Hangsúlyozzuk, ha Ferenc pápa valóban úgy döntene, hogy politikai okokból nem hajlandó találkozni Orbán Viktorral vagy Áder Jánossal, kétségtelenül megérdemelné a kritikát. Néhány nappal ezelőtt azonban kiderült, ilyesmiről szó sincs. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia hivatalos közleményében azt írta, „a szentmisét megelőzően a tervek szerint külön találkozni fog a magyar állam vezetőivel, Áder János köztársasági elnökkel, Orbán Viktor miniszterelnökkel, a kormány tagjaival, és más magas rangú állami vezetőkkel.” Úgy tűnik, indokolatlan volt tehát a felháborodás. A baloldali-progresszív megmondóemberek és politikusok képmutatásának szemléltetésére azonban kiválónak bizonyult.

Röhejes volt, hogy a máskor oly lelkes szekularisták hajbókolva üdvözölték Ferenc pápa „karakteres kiállását”. A jól idézhető ostobaságok kimeríthetetlen tárházául szolgáló Amerikai Népszava például azt írta, „a pápa nem legitimálja az Orbán-rezsimet, mint ’keresztény’ államot”. Olyankor tehát, amikor a pápa „nekünk” tetsző politikai nyilatkozatot tesz, hirtelen felértékelődik a katolikus egyház szerepe, a progresszió és a demokrácia fontos szereplőjévé válik, rezsimeket legitimálhat vagy taszíthat a történelem szemétdombjára. Aztán ha véletlenül hitet tesz a hagyomány, a családi értékek, a vallás fontossága és a gyermekek védelme mellett, vissza lehet küldeni oda, ahová szerintük való, a múlt sötét árnyai közé.

Platón óta különböző formákban, de él a gondolat, amely szerint ahogyan az óra létezése bizonyítja az órásmesterét, úgy bizonyítja a világ a Jóisten létezését. Hogy a pápa látogatásából politikai hasznot remélők létezése mit bizonyít, annak eldöntését inkább az olvasóra bíznánk.

Megjelent a Magyar7 2021/24.számában.

 


Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »