A jó pénzgazdálkodás: szerezzetek barátokat!

Évközi 25. vasárnap – Gondolatok az evangéliumhoz (Lk 16,1–13)

A mai evangéliumban Jézus a hűtlen intézőről szóló példabeszéden keresztül akar tanítást adni a pénzhez fűződő viszonyunkra vonatkozóan. Miután ez az ember eltékozolta ura vagyonát, és ezért számot kell adnia gazdálkodásáról, most ismételten megkárosítja őt. Annyira ismerős ez a történet, mintha nem is az evangéliumot hallanánk, hanem egy mai korrupciós esetről számolna be a rádió, amikor a vagyonkezelő a ténylegesnél alacsonyabb összegű tartozást igazoló dokumentum kiadásával a tulajdonost újólag megkárosítja. Váratlan és meghökkentő, hogy Jézus ezt az embert teszi meg pozitív példának, aki vagyonkezelőként elsikkasztotta a cég vagyonát, majd tovább növelte a csőd mértékét, abban a reményben, hogy az adósok ezután már neki lesznek hálásak.

A példabeszédben Jézus természetesen nem azért dicséri az intézőt, mert becstelen, hanem mert szorult helyzetében világosan látja, mit kell tennie saját boldogulása érdekében, és képes is arra, hogy azt megvalósítsa. Jézus valójában ugyanúgy elmarasztalja a hűtlen intéző tettét, mint Ámosz próféta azokat a kereskedőket, akik a mérleget meghamisítva tisztességtelen haszonra tesznek szert. Az előre menekülésnek ezt a tisztességtelen útját ma is széles körben alkalmazzák.

Hírdetés

Sokkal kevésbé tapasztalható meg viszont ez a leleményesség egy másik nagy vállalkozásban, akkor, amikor az örök üdvösség megszerzéséről van szó. Jézus ezért mondja, hogy a hűtlen intéző okosan járt el. „A világ fiai a maguk módján okosabbak a világosság fiainál.” Nem a csalárdságot, nem a taktikázást és a becstelenséget, hanem csakis az okosságot dicséri nála, és ezt hiányolja a világosság fiainál, akik, ha hozzá hasonlóan leleményesek lennének, a hamis mammon segítségével könnyűszerrel megszerezhetnék az üdvösséget. Jézus tehát a haszonszerzést nem ítéli el önmagában, sokkal inkább az üdvösség szolgálatába akarja állítani azt.

A mai vasárnap fontos üzenete tehát az anyagi javak birtoklására, okos és hűséges felhasználására vonatkozik. Nem szabad, hogy a mulandó javakra nagyobb gondot fordítsunk, mint az örök javak elnyerésére. Jézus szerint úgy kell tekintenünk a javainkra, hogy azok nem hozzánk, hanem valójában Istenhez tartoznak, mi csak az intézői vagyunk. Ezért nem önző módon, nemcsak a saját érdekeinkre figyelve, hanem mások javát is szolgálva, okosan és hűségesen kell gazdálkodnunk velük. A javak lehetővé teszik, hogy jót tegyünk, így ezáltal üdvösségünk eszközévé válhatnak.

Jézus a hűtlen intéző leleményességére utalva így fogalmazza meg a példabeszéd lényegi tanítását és az igazi haszonszerzést: „Szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból.” Anyagi javainkat, pénzünket akkor kamatoztatjuk a legjobban, akkor használjuk fel igazán hasznosan, ha arra a napra gondolunk, amikor nekünk is számot kell adnunk gazdánk előtt a ránk bízott javakról. Egy másik példabeszédben Jézus arra is figyelmeztet, hogy a ránk bízott talentumokat nem szabad elrejteni, elásni, hanem kamatoztatni kell, hiszen ekkor járunk el jó intézőként. Egyetlen módja van annak, hogy megszabaduljunk a gazdagság rabszolgaságától: „barátokat” kell szereznünk javaink megosztásával. Így lehetünk a mammonnak urai, nem pedig szolgái: „Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.”

Ternyák Csaba


Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »