Dobos László elnök: „Folytatni szerettük volna elődeink munkáját. Kiadványaink népszerűsége magáért beszél, ezrek az előfizetőink otthonról is, és az elszármazottak köréből is. Az előfizetők névsora minden kiadványunkban megtalálható. Akik 30 éve előfizetőink voltak, ma már unokáiknak fizetnek elő a történelmi, néprajzi tárgyú munkákra.”
Jász ünnepségen – archív
Alapításának századik és újjáalakulásának harmincadik évfordulóját ünnepelte az elszármazott és az otthon élő jászságiakat összekapcsoló Jászok Egyesülete Budapesten, a Hadtörténeti Intézet és Múzeumban. A Jászok Egyesületének elnökét, Dobos Lászlót kérdezte a Gondola.
– Elnök úr, miközben a Trianon csapásai alatt megrogyott ország igyekezett talpra állni, a Budapesten élő jászok 1921-ben elhatározták, hogy létrehoznak egy olyan szervezetet, amely gyámolítja a fővárosba került jász fiatalokat. Ez a szervezet miért volt fontos magának a fővárosnak is a művelődési színek gyarapítása révén?
– Abban az időben mindennaposak voltak az utcai véres verekedések, a főváros csatatérré vált. Az öreg jászok mérsékelték a pezsgő vérű jász ifjúságot, intették őket a becsületre, az utcai randalírozásoktól való távolságtartásra. Ösztökélték őket a tanulásra, a szülőföldhöz való kötődés közösségi megélésére. Polgárokká akarták őket nevelni, személyes példamutatással. Céljuk volt megtartani őket jásznak, itt, a fővárosban is. Ezzel új színt hoztak a főváros közéletébe. Később otthon, a Jászságban évente, sorra-rendre szervezték a farsangi jászbálokat, az egykori nemes jász hagyományok szerint.
– A rákosista terror alatt, 1946-ban a feloszlatás lett a sorsa e szervezetnek is, mint annyi másiknak. Miből érezhette meg a diktatúra vezére, hogy hiába jászok, ők is magyar hazafiak?
– 1946 még csak az önkény előszobája volt. Előbb a szervezet vált célponttá. A közösségi lét autonóm formái, az egyesületek ellenállhattak volna a diktatúra gőzhengerének. El kellett őket taposni. 1950-ben Czettler Jenő jogász, akadémikus, a szervezet elnöke került az ÁVÓ karmai közé. Életútja, keresztény szellemisége szálka volt a hatalom szemében. Egy műperben ítélték el. Börtönkórházban halt meg, a 301-es parcellába temették.
– Az egyesület 1991-ben alakult újjá, azzal a céllal, hogy összekapcsolja az elszármazottakat és az otthon maradottakat, azóta is kiadványokat jelentet meg, rendezvényeket szervez: a következő Jász Világtalálkozót például 2022-ben rendezik meg Jánoshida önkormányzatával közösen. Mi érzékelteti, hogy az otthon maradottak is gazdagodnak az egyesület erőfeszítései révén?
– Folytatni szerettük volna elődeink munkáját. Kiadványaink népszerűsége magáért beszél, ezrek az előfizetőink otthonról is, és az elszármazottak köréből is. Az előfizetők névsora minden kiadványunkban megtalálható. Akik 30 éve előfizetőink voltak, ma már unokáiknak fizetnek elő a történelmi, néprajzi tárgyú munkákra. Rendezvényeink látogatottsága kiemelkedő, az otthon élők is rendszeres vendégek a fővárosi összejöveteleken. Büszkén hirdetjük: adósai vagyunk szülőföldünknek. Megpróbálunk valamennyit – erőnk szerint – leróni ebből az adósságból. Intézményes keretet adunk a jász kulturális értékteremtésnek.
Dobos László – jttv.hu
– A díszünnepségen adták át az egyesület elismerő okleveleit és a Jászságért Díjakat is. A 2020. évi Jászságért Díjat a kuratórium megosztva Körei-Nagy József jogász, gépészmérnöknek és feleségének, Körei-Nagy Katalin ügyvédnek ítélte oda, a 2021-es díjazott Dávid Sándor fafaragó népi iparművész. Ez a jász elismerés hogyan emeli a kitüntetettek országos tekintélyét?
– A díjakat testvérszervezetünk, „A Jászságért” Alapítvány adományozza. Az ezúttal díjazottak sokat tettek azért, hogy a jászok becses kulturális örökségét a Jászság határain túl is megismertessék. Kétkezi művészi munkával, előadásokkal, újságcikkekkel, hagyományőrző fellépésekkel végezték ezt a szolgálatot. Önzetlen, áldozatkész törekvéseik példaértékűek. A díj összege – nettó 1.000.000 forint – pedig magáért beszél.
Molnár Pál
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
