Mindenesetre, a kormányválság a lehető legrosszabbkor jött. A járvány Olaszországban is tombol, eddig 80 ezer ember halálát okozta, és a második világháború óta nem látott recesszióba rántotta le a gazdaságot.
Renzi hivatalosan amiatt borította a kormányegységet, mert nem tudott megállapodásra jutni Giuseppe Conte kormányfővel az uniós újjáépítési alap Olaszországra eső részével. Nem kevesebb, mint 209 milliárd euróról van szó, ami elképesztően nagy összeg. Renzi többek között olyan követelésekkel állt elő, hogy Conte hívjon le az eurozóna külön mentőalapjából 36 milliárd eurót az egészségügy megtámogatására – ezt az alapot azonban minden uniós tagállam igyekezett eddig elkerülni, mert előre nem látható feltételekkel járhat.
Az elemzők szerint az olasz kormányválság lényege a személyi konfliktus kicsúcsosodása Giuseppe Conte és Matteo Renzi között. Úgy vélik, hogy Renzinek esze ágában sincs borítani a kormányt, sokkal inkább olyan szintre akarja csökkenteni Conte mozgásterét, hogy befolyással lehessen a döntéseire. Szó mi szó, hatalmas pénzekről kell dönteni, és Conte állítólag igyekszik csökkenteni annak veszélyét, hogy egyesek parlamenti politikai manőverekkel befolyásolják a források irányát.
A CNBC közlése szerint állítólag Renzi azért is érezte elérkezettnek az időt, mert az EU kihátrált Conte mögül az uniós újjáépítési alap prioritásai kapcsán. Ez magyarázatot adna Renzi időzítésére is: a 209 milliárd eurós uniós mentőcsomag-szelet merítése nem indulhat meg érdemben addig, amíg a nemzeti parlamentek nem ratifikálják a feltételeket. Márpedig Renzi és pártja, az Italia Viva nélkül a Conte-kormánynak nincs meg a szükséges többsége.
Azt sem szabad elfelejteni, hogy Conte nem a jelenlegi baloldali-liberális kormány miniszterelnöke volt. Őt eredetileg egy olyan kormány miniszerelnökének választottak meg, amelyben még Matteo Salvini-féle Liga is szerepelt. A 2018-as választások után egy évvel a kormány felbomlott, a Liga ellenzékbe vonult, az eredetileg bevándorlásellenes Öt Csillag Mozgalom pedig lepaktál a Demokratapárttal létrehozva egy, az EU-nak igencsak tetsző balliberális tömböt. A Demokratapártból aztán tavaly szeptemberben lépett ki a több babérra vágyó Renzi, és új kormánypárt alakult Italia Viva néven.
Conte egyik párthoz sem tartozik, gyakorlatilag a kormány ötödik erejeként funkcionál, és jelenleg igen népszerű – járvány és válság ide vagy oda. Sopkan a baloldali Andreottiként emlegetik, utalva a legendás kereszténydemokrata olasz politikusra, Giulio Andreottira, aki a hetvenes évek nagy kormányválságai idején is a stabilitás tartóoszlopa tudott lenni. És bár baloldali, nem mondható róla, hogy kérdés nélkül követné a mainstream vagy Brüsszel parancsait – például nem volt hajlandó állást foglalni Joe Biden mellett az amerikai választások előtti kampány során.
Miért nem hiszik az elemzők, hogy Renzi megbuktatná a kormányt? Egyszerűen azért, mert kizárólag az ellenzék tudna rajta nyerni. Az elmúlt két év felmérései szerint a kormánypártok még járvány nélkül is elvesztenék a választásokat. Az ország legerősebb politikai ereje a Matteo Salvini-féle Liga, és elég szavazatot jósolnak a Forza Italiának és az Olasz Testvériségnek is, hogy megszerezzék a leadott voksok felét. Közben pedig Renzi új pártjának mindössze 3 százalékot adnak az ügynökségek.
Az előrehozott választás önmagában is lutri a jelenlegi körülmények között, hiszen ki tudja még, milyen kockázatokkal járna egy egész országra kiterjedő, tízmilliókat megmozgató politikai esemény.
Harmadszor pedig: nehéz elképzelni, hogy Renzi átengedné egy olyan kormánynak a 209 milliárd euró feletti döntés jogát, amelynek ő nem része.
Körkép.sk
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
