A honfoglalók egyre nagyobb területre vágynak

A régi világból nemzedékeink magukkal hozták a becsületet, a tisztességet, s a „másét ne kívánjad” elve még szent dolog volt a régi falusi világban, s a polgári társadalomban is, sőt, az arisztokrácia köreiben még inkább betartották az alapvető erkölcsi normákat.

Nem loptak, nem csaltak, nem hazudtak – igaz az urak megdolgoztatták a népet, az alattvalót, de volt egy erkölcsi, emberi magatartásra utaló rend abban társadalomban. Aki bűnt követett el, azt büntetéssel sújtották.

Hogy ne a nagyvilágból induljak ki, csak a Kárpát-haza térségéből, itt közel száz éve a bevándorolt népek (mert voltak a XVIII-XIX. századtól kezdve, hogy ne menjek vissza messzi évszázadokra) letelepedtek, hazát, házat, hatalmat, területet, szellemi értéket bitoroltak, s bitorolnak napjainkig is.

Nem az egyszerű nép, nem az, akit a sors ide-oda vetett. Ilyen mindig volt, van és lesz. Ők meg tudtak élni egy városban, egy településen – a legtöbbje beilleszkedett a helyi közösségbe – még a honiak nyelvét is elsajátítva (bár akad, aki Párkányba jött vagy 50 éve, amikor még csak magyar szó hallatszott ebben a városban, s a mai napig nem szólal meg a szomszédai nyelvén).

A vezérek, akiket a nép választott, akik hatalmat gyakorolnak, de szolgálatot, alázatot nem ismernek, ők azok, akik a modern és észrevétlen honfoglalást elindították előbb 1920-ban, majd újra 1945-től folyamatosan. Ők, akiknek olyan eszközeik voltak és vannak, hogy a nem gondolkodó magyarokkal elhitetik, hogy „itt élve csak az államnyelven érvényesülnek”.

Apropó migránsok: ha visszapergetjük az egykori Kárpát-medence történetét, Nagy-Magyarország területi egységét, s ami történt a honnal, vajon nem újkori, modern kori migráció-e, ami nálunk, Erdélyben és a többi elcsatolt területen zajlik, csak sokkal kidolgozottabb és finomabb módszerekkel?

Hát nem „kerítésdöntögetés” Párkányban a Štúr-szobor állítása? A vén Dunánál, a magyar királyi várossal, és az ország legszentebb és legszebb bazilikájával szemben, ahol szlovák történelmi jelkép eddig nem volt, s a szlovák turista gyönyörködve nézett fel a csodaszép bazilikára, mely a miénk is, és Párkány panorámáját is díszíti évszázadok óta…

Hírdetés

A közelmúltban egy zarándokúton voltam egy színtiszta magyar csoporttal, s abban elvegyülve ott volt pár magyarul tudni nem akaró, nem beszélő turista is. Annak alapján gondoltam ezt, hogy a magyar idegenvezető szövegét fordíttatták a zarándokokkal lévő magyar plébánossal. Még véletlenül sem mentek be a templomba az akkor éppen szlovák nyelvű szentmisére. Pedig jobban tették volna, mert az idegenvezető szájából minden a magyar történelem nagyjairól szólt.

S ami a legszomorúbb a hazai új honfoglalók programjában, hogy nemcsak a Matica slovenská és Kotleba pártjának emberei a megszállók megbízottjai, de csatlakozik hozzájuk – most már látványosan – az egyház is.

A Štúr szobor avatásán a helyi plébános engedélye nélkül fellépő szlovák katolikus pap nemcsak emlékművet szentelt (az evangélikus Štúr szobrát), de ünnepi szónoklatot is tartott. Éltette a nemzetet és tolmácsolta a két nyugati egyházmegye üdvözletét, köztük Ján Sokol érsekét is.

Vagy mi az, ha nem ellehetetlenítés, ha az egyetlen magyar katolikus hetilapot, a Reményt egy fillérrel nem támogatja sem az egyház, sem az állam (lásd a legutóbbi szám vezércikkét)?

Tóth Elemér 2017-ben írt verse illik ide leginkább.

ÉBREDJETEK !

(részlet, 2017)
„…hogy a fényben tobzódó termek
világától én nem leszek
se jobb, se boldogabb, barátom,
inkább csak szomorúbb, nagyon.
Mivel sorra pusztulni látom
értékeinket vastagon.
A törtetők, a semmi-lelkek
szíve nem fáj, hogy elfogyunk.
Naponta aranyat legelnek,
őket nem bántja rossz sorunk.
Lassan kopik köröttünk minden:
nyelvünk, hitünk, az iskolánk.
Tobzódnak ősi kincseinkben –
a foglalók, a mostohák.
Gondoltam, talán észbe kapnak
az urak: Miért szenvedek?!
Nem látjátok? Vége a dalnak!
Ébredjetek! Ébredjetek!”
Merre tartasz Szlovákia? Merre tartasz felvidéki magyarság?


Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »