A HÉT VERSE – Radnóti Miklós: Vénasszonyok nyara

Későnyáresti képeket fest a költő, gyönyörködik, s versbe írva átadja, tanítja nekünk is ezt békés rácsodálkozást.

VÉNASSZONYOK NYARA

(Esti mosolygás)

Farkával csöndesen mozog
tóban a hal s aludni kész,
orrát iszapba dugja és
napjának multán mosolyog;

totyog vidámka sorban ott
tizenhárom kicsi kacsa,
s arany farán viszi haza
billegve a mai napot.

Sötétül lassan a piros
s ami soká maradt fehér,
az is már látod, feketéll,
mint e verstől a papiros.

Hírdetés

(Altató)

Göndöríti fodrászó szél
felhőink így estefele
s a kacsanyom vízzel tele,
csipke a tócsa szélinél.

Minden göndör lesz és arany,
lomb s a lomb közt a zöld dió,
szundi madárka tolla; s jó,
hogy nemsokára este van.

Az asszonyod már szendereg,
sötétség üt körül tanyát
s a kerten telihold jön át,
mint egy riadt, pufók gyerek.

(1934. augusztus 18.)

Fotó: Borsodi Henrietta

Magyar Kurír


Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »