A HÉT VERSE – Radnóti Miklós: Razglednicák

A HÉT VERSE – Radnóti Miklós: Razglednicák

Razglednicák, vagyis képeslapok, képes levelezőlapok; a 75 éve meggyilkolt Radnóti Miklós utolsó versei. Az utolsó út, az erőltetett menet állomásait őrzik, egészen végig, a sír széléig. Az első vers még a hitvesnek szól, a másodikban gyönyörűszép pásztori képet kapunk, reményt… Aztán nem marad semmi, csak félelmetesen pontos jelentések azokból a rettenetes időkből. Rettenetes erejű képek.

RAZGLEDNICÁK

1

Bulgáriából vastag, vad ágyuszó gurul,
a hegygerincre dobban, majd tétováz s lehull;
torlódik ember, állat, szekér és gondolat,
az út nyerítve hőköl, sörényes ég szalad.
Te állandó vagy bennem e mozgó zürzavarban,
tudatom mélyén fénylesz örökre mozdulatlan
s némán, akár az angyal, ha pusztulást csodál,
vagy korhadt fának odván temetkező bogár.

1944. augusztus 30. A hegyek közt

2

Kilenc kilométerre innen égnek
a kazlak és a házak,
s a rétek szélein megülve némán
riadt pórok pipáznak.
Itt még vizet fodroz a tóra lépő
apró pásztorleány
s felhőt iszik a vízre ráhajolva
a fodros birkanyáj.

Hírdetés

Cservenka,1944. október 6.

3

Az ökrök száján véres nyál csorog,
az emberek mind véreset vizelnek,
a század bűzös, vad csomókban áll.
Fölöttünk fú a förtelmes halál.

Mohács,1944. október 24.

4

Mellézuhantam, átfordult a teste
s feszes volt már, mint húr, ha pattan.
Tarkólövés. – Így végzed hát te is, –
súgtam magamnak, – csak feküdj nyugodtan.
Halált virágzik most a türelem. –
Der springt noch auf, – hangzott fölöttem.
Sárral kevert vér száradt fülemen.

Szentkirályszabadja,1944. október 31.

„Mint akit szárny emel” – Radnóti Miklós halálának 75. évfordulójára című írásunkat ITT olvashatják.

Magyar Kurír


Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »