A HÉT VERSE – Dsida Jenő: Pünkösd

A HÉT VERSE – Dsida Jenő: Pünkösd

Dsida Jenő versével kívánunk áldott pünkösdöt minden kedves olvasónknak! Egyúttal felidézzük II. János Pál pápa negyven évvel ezelőtt, pünkösd vigíliáján Varsóban oly nagy erővel mondott imáját: „Urunk, küldd el hozzánk Szentlelkedet, küldd el hozzánk Szentlelkedet, hogy megújítsa a föld arcát!”

Pünkösd

Ujjong a lelkem, s telve van örömmel:
Ma érkezik a régvárt vendég!

Bár liliom-palástot
Vehetnék vállaimra
S elébe úgy mehetnék
Hogy szűzfehéren üdvözöljem Őt! –
Bár tüzrózsákat, égő sziveket
Szórhatnék szét a nagy világon,

Hogy illatot és szineket
És imákat találjon,
Amerre jár! –
Bár lenne szívem ünnepi
Zsolozsmát zengő, nagy harang,
Mely szétkiáltja örömét,
Hogy csengjen-bongjon tőle a határ!

Hírdetés

Pedig, kit várok, csak egy kis madár,
Remegő szárnyu, hófehér galamb! –
– – De benne ég az örök Láng,
A szent tevésre ihlető nagy Isten!
Szemén pünkösdi tüzek nyelve csap ki
S igy tekint le ránk!

Csak egy pihenő, hófehér galamb!
De Őt imádom, amíg élek,
S előtte hullok térdre egyedül
Parányi semmiségem
alázatos mély érzetében
Mikor felettem átrepül:
Mert Ő az Ur és Ő a Lélek!

S tőle várjuk fényes újulását
A föld szinének,
Ő hozzá csap fel ezer ének
Ostromlón zugva pünkösd hajnalán:
Oh jőjj el! Jőjj el! – – – –
Halld meg világ a titkot:
Ma eljön hozzánk! – – – –
Ujjong a lelkem s telve van örömmel!

                                                       (1929)

Fotó: Borsodi Henrietta

Magyar Kurír


Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »