A Paysages intimes ciklus második versét olvassuk. Az időjárás már megelőlegezte a tavaszt az elmúlt napokban, s lassan a naptár is követi, márciusra fordul, örömünkre. Ma esti versünk csupa zene, csupa szépség, csupa ujjongás, ahogy a föld csupa várakozás és megújulni vágyás.
TAVASZ ELŐTT
A fák az égre nyujtják mezítlen karjukat,
„Ruházzatok fel minket!” kérik a mennyeket.
„Adjatok bő ruhának lobogó lombokat,
húzzatok ujjainkra zöld selyemkesztyüket.”
A domb görbítve hátát sütkérez a napon
és szól: „Tavaszi tarka ruhámat megkapom,
zöld bársony lesz a vállam, tollas a kalapom
virágos fák tollával tollas a kalapom.”
A fázós öreg föld is új ruhájára vár
s fázón röpül az űrben, mint egy vedlett madár,
szeretne napanyjához közelebb szállni már
s meleg ölébe bújni, mint egy vedlett madár.
Kép: Borsodi Henrietta
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »