A baloldali értlemiségiek által szerzett becstelen, immorális előnyök és kiváltságok – s velük a (Fekete Gyula szavával jellemezhető) „nemzetundoros” beidegződések – gyakran túlélték a rendszerváltozás fordulatát – fogalmaz Bertha Zoltán a Tokaji Írótáborra készülve.
Az irodalomtörténész egy korábbi írótáborban – tokajiirotabor.hu
Bertha Zoltán irodalomtörténész „harangzúgásos” magyar irodalomról tart előadást az 50. Tokaji Írótáborban. Őt kérdezte a Gondola.
– Tanár úr, a hétfőn kezdődő találkozón sok szó esik az írótábor fél évszázados históriájáról. Hogyan változott meg e különleges művelődési, művészeti rendezvény jellege 1990 után?
– Elsősorban kibővült: a résztvevők lélekszáma olykor a kétszázat is elérte, de mindenképpen jóval száz fölé emelkedett. S a programok is gyarapodtak: újabban már színházi előadások, verses-zenés műsorok, felolvasóestek is szerepelnek a kínálatban — és számtalan egyéb alkalom a találkozásra, beszélgetésre, eszmecserére. S a borkóstolásra is, hiszen Tokaj mint a világörökség része a nemes nedűivel is nemzeti kincsünk. S ilyenkor a bor fővárosa az irodalom fővárosává is válik egyben. 1990 után kezdődött a gimnázium udvarán az irodalmi park kialakítása is, s ma már számos történelmi nagyságunk, klasszikusunk emléktáblája őrzi és sugározza ragyogó szellemi-irodalmi hagyományaink értékvilágát — Balassi Bálinttól napjainkig. Egy-egy szellemóriásunk születésének évfordulóján — Németh László, Illyés Gyula és mások életművét méltatva — színes konferencia-formában igyekeztünk iránymutató példaképeink jelentőségét felmérni. És nemzetközi, közép-európai összefüggésekben is kitágult a látóhatár: a 2020-as trianoni évfordulóra való megemlékezéseket például 2021-ben olyan táborozás követte, ahol környező („visegrádi”) országok jeles személyiségei is távlatos előadásokat tartottak. De a megújulások, a felfrissülések, a változások nem halványíthatják el azt a nemes tradíciót sem, amely a tokaji írótábort olyan különlegessé tette, már félévszázada is: hogy a legtágabb értelemben vett magyar népi írói mozgalom örökségére támaszkodva az ezeréves keresztény-nemzeti magyar kultúra, irodalom meghatározó és jellegadó identitáseszményeire összpontosít minden körülmények között, s a magyarság, a magyar nemzeti kultúra megmaradásának ügyét szolgálja és képviseli folyamatosan és megingathatatlanul.
Tokaj címere – wikipedia
S teszi ezt minden tematikus megkötöttség, megcsontosodás nélkül — hiszen a nemzeti sorskérdések tárgyalásától a legújabb stílusirányzatok, áramlatok, folyóiratok legkülönbözőbb jellegzetességeinek a feltérképezéséig: végtelenül széles ez a gondolati skála és a kitekintő látókör. Ezért is örvendetes a mindenkori fiatal magyar írók nagyszámú jelenléte is — a rendszerváltás után, immáron évtizedek óta. Örökség és újítás szép egyensúlya, a hagyományok változása és a változások hagyománya: ez jellemzi és varázsolja ma is élővé, elevenné Tokajt.
– A magyar kultúrában máig élő szocializmusról is szó esik a mostani találkozón: ez az örökség hogyan hallatszik át a harangzúgáson?
– A velünk élő Trianon analógiájára a velünk élő kommunista tehertételekről is kell beszélnünk, valóban, mert ha – Juhász Gyulát idézve: „Istenért, hazáért éltünk ezer évet, / Miatyánk, ne hagyd el árva magyar néped, / Örök életével, hadd dicsérjen téged!” — szüntelenül könyörgünk erkölcsi, vallási, nyelvi, kulturális önazonosságunk megtarthatóságáért, s ezért a hívó és a vészjelző harangot is annyi sokan és sokszor kongatták íróelődeink: akkor arról is számot kell adnunk, hogy miképpen mérgeződött, fertőzödött a magyar irodalmi élet is (a társadalmival együtt) az előző rendszer bűneivel. Hogyan kellett megküzdeni az emberséget és magyarságot mindig egynek tekintő írástudóinknak azzal a szörnyű és relativizálhatatlan, bagatellizálhatatlan sorsnyomással és gonosz hatalmi törekvések összességével, amelyet a kommunista diktatúra jelentett. S még azzal is, hogy akkor szerzett becstelen, immorális előnyök és kiváltságok — s velük a (Fekete Gyula szavával jellemezhető) „nemzetundoros” beidegződések — gyakran túlélték a rendszerváltozás fordulatát, s valódi igazságtétel híján olykor megint nemzeti elkötelezettségű gondolkodók kerülnek méltatlan (a „nacionalizmus”, a „kirekesztés” stb. rágalmait hangoztató) vádak célkeresztjébe. Azt remélhetjük ugyanakkor, hogy a lélekemelő harangzúgás mint kulturális identitásunk magasztos kifejezője lassan mégis erőteljesebbé válik, és nem engedi eluralkodni a rosszindulatú támadásokat.
A Tokaji Ferenc Gimnázium: az egykori tokaji vár alaprajza szerint megtervezett iskola az írótábor hagyományos helyszíne – szoborlap.hu
A nemzeti közösség mint kultúrateremtő energiaforrás sem akkor nem apadt el, amikor a kommunisták gyalázták (hamis nemzetköziséget harsogva) tévelygéssel, elavultsággal magát a nemzeti létformát, sem pedig most nem apadhat el, amikor szintén meghaladott életkeretként aposztrofálják a nemzetköziségre, a nemzetfölöttiségre felesküdött okoskodók és megmondóemberek.
– A finisszázson domborművet avatnak a 100 éve született Fekete Gyula író, valamint Antall István rádiós szerkesztő emlékére. A magyar irodalomban mennyire fontos az elődök emlékének elevenen tartása?
– Éltető erő minden igaz magyar költő, író, gondolkodó emléke — s az egész magyar kultúra alapüzenete: hogy „az emberiségnek éppen magyar mivoltunkkal tartozunk” (József Attila szerint), s hogy a „magyarság szükség és érték az emberiség s az emberiség csillagokhoz vezető útja számára” (Adyval szólva). Fekete Gyula is a magyar megmaradás eszméjének az őrálló apostola volt, s a tokaji írótábor vezéralakja, „spiritus rectora” is egyben, és a rendszerváltás egyik motorja. A magyar nép fokozott demográfiai zsugorodásának évadán az ő javaslatait is meg kell fogadnunk — hogy a magyar élet folytatása soha ne kerüljön veszélybe.
Fekete Gyula: 100 éves lenne – origo
Ezért nemcsak emlékeznünk kell rá és a többiekre, hanem azt is megfigyelni és aszerint cselekedni, amit vallottak, vállaltak és hirdettek. Antall Pista barátunk például a rádióban kivételes hozzáértéssel, szakadatlan hűséggel, évtizedekig, az egyetemes (s az elválasztó, szétszaggató, csonkító országhatároktól és a szétszóródástól függetlenül egységes) magyar irodalom teljes színképét szem előtt tartva, annak csodálatos gazdagságát prédikálta — és mutatta meg elhomályosulhatatlan hitelességgel ország-világ számára. A szellem fényjelzőiként tisztelhető és követendő elődök emlékezetének ébren tartása: mindenkori, létérdekű erkölcsi parancs. Annak tudatosítása, hogy (Dániel próféta szavaival) akik sokakat igazságra tanítottak, ragyogni fognak örökkön örökké, miként a csillagok.
Molnár Pál
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
