„A gyermek legjobb érdeke és az osztott nevelés tapasztalatai” – Családjogi konferencia, 2019, Málaga, Spanyolország

„A gyermek legjobb érdeke és az osztott nevelés tapasztalatai” – Családjogi konferencia, 2019, Málaga, Spanyolország

A 2019. december elején Spanyolországban, Malagában több nemzet apajogi- férfijogi szervezeteinek közreműködésével, illetve elvi támogatásával családjogi konferencia került megrendezésre. Magyarországot Dr. Kiss Csaba, az Apaszív Gyermekjogi és Családvédelmi Egyesület vezetője képviselte, aki magával vitte számos magyar apajogi-, férfijogi szervezet (Elvált Apák Érdekvédelmi Egyesülete, Férfihang Civil Társaság, Valódi Egyenlőségért Civil Társaság) támogató állásfoglalását és üdvözletét is. A konferencia részleteiről kérdeztük Dr. Kiss Csabát.

Kik hívták össze a konferenciát?

Egy németországi székhelyű szervezet, az International Council on Shared Parenting (ICSP) (https://www.twohomes.org). Évente egy konferenciát tartanak a világ valamely pontján. Idén Spanyolországban a Malaga-i egyetem jogi kara adott helyszínt a nemzetközi rendezvénynek.

Mi volt a konferencia célja?

Az osztott, illetve váltott nevelés elérésének támogatása az EU tagországokban és természetesen bármely más országban, továbbá a világ több pontjáról érkező elméleti és gyakorlati ismereteket igyekeztünk megosztani egymással. A szabályozással kapcsolatos gyakorlati lehetőségeket vizsgáltuk és a döntéshozók felé eljuttatandó ajánlás kidolgozásáról egyeztettünk.

Milyen konkrétabb várakozással néztél a konferencia elé?

A hazai jogalkotás és így a jogalkalmazás is az 1950-60-as évek joggyakorlatát követi. Egy 2016-os Ptk.-módosítási kezdeményezésben a közös szülői felügyelet bírói fenntartását kezdeményeztük válás, illetve különköltözés esetén is. Ez a javaslat lényegében az elmúlt 30 évben folyamatosan felhozott, régi érvek alapján került elutasításra. A kormányzatok nem kívánnak a korral haladni ezekben a kérdésekben. Olyan alapvető emberi jogokat engednek a XXI. században megszüntetni, mint a gyermekek joga a szülői neveléshez és a szülő joga a gyermeke neveléséhez. Annak ellenére, hogy ezek valójában nemzetközi egyezményekben is biztosított alapjogok. A magyar és az európai férfiszervezetekkel együtt abban reménykedem, hogy talán a nemzetközi hangok felrázhatják a jogalkotást és a közvéleményt abból a tarthatatlan helyzetből, amely számos országot, így hazánkat is jellemez.

Az említett korábbi Ptk.-módosítási javaslatot kik nyújtották be, mi volt a tartalma, mi lett a sorsa?

Az EU-ban és más országokban (Belgium, Szlovákia, Ausztria, Svédország, Franciaország, stb.) jól működő családjogi jogrendszerek, állami szabályozások jó gyakorlatait és a társadalomtudományok új kutatási eredményeit is tartalmazta a törvénymódosítási javaslat, amelyet a Dr. Illés Blanka ügyvéd által vezetett Páneurópa Jogász Unió Családjogi Szekciója, a Dr. Hegedűs István ügyvéd által vezetett Elvált Apák Érdekvédelmi Egyesülete és az általam képviselt Apaszív Gyermekjogi és Családvédelmi Egyesület nyújtott be az Igazságügyi Minisztérium magánjogi jogalkotásért felelős helyettes államtitkárságán.

A 2014-ben hatályba lépett új Ptk. módosítására tettünk javaslatot a kormánynak, amely a szülői felügyeletet szabályozó részletekre vonatkozott. A régi Családjogi törvénykönyv úgynevezett “gyermekelhelyezési” szabályai az új Ptk-ba maradéktalanul átültetésre kerültek, lényegében csak az eljárást nevezték meg másképpen: “szülői felügyeleti jog rendezése”. A szabály és az erre épülő joggyakorlat változatlan, annak ellenére, hogy az alaptörvénnyel és elfogadott nemzetközi egyezményekben nevesített jogokkal ellentétes. Amennyiben vita van a házastársi, illetve élettársi kapcsolat életközössége megszűnése után a gyermekek nevelése vonatkozásában, úgy a bíróság az egyik szülőt jogosítja fel a felügyeletre és ezzel párhuzamosan a másik szülőt (és vele együtt a gyermeket is) jogfosztottá teszi. A Ptk.-módosítási javaslatban olyan változtatást kértünk, hogy alkalmas szülők esetén ne szűnjön meg egyik szülő nevelési és gondozási joga sem, kötelezzék együttműködésre őket.

A személyes konzultációkat követően a Dr. Kövesné Dr. Kósa Zsuzsanna (Kúria) által vezetett kodifikációs bizottság elutasító javaslatot bocsátott ki, és ezért a kormány nem tárgyalta módosító javaslatunkat. Tehát a napirendre felkerült, de a jogalkalmazó Kúria családjogi tanácsa továbbra is azt az álláspontot képviselte és képviseli, – szemben a hazai és nemzetközi jog- és társadalomfejlődéssel, a tényleges társadalmi és gyermekjogi érdekkel és az alapvető emberi jogokkal –, hogy az együttműködni látszólag nem tudó szülők közé a gyerekeket “ne dobja be” a bíróság, inkább maradjon az 50-60 éves gyakorlat a bíróságokon. Amely gyakorlat köztudomásúlag jogfosztottá teszi az ún. különélő szülőt, elveszi a gyermektől a szülőjét (és a gyermek másik családját), bármilyen felróhatóságtól, nevelési alkalmasságtól, a gyermek és a saját szülője szeretetteljes kapcsolatától függetlenül.

Hírdetés

Dr. Kósa bírónő egy riportban arról értekezett, hogy a Kúria gyakorlata 50-50%-os elhelyezési arányt mutat az apai és anyai szülői felügyeleti jogok vonatkozásában, azaz szerinte nincs eltolódás a nemek között. Ez valótlan adat és a hatályos szabályok szerint a gyermek szülői felügyeleti jogát érintő ügyek elenyésző százaléka érkezhet be a Kúriára, mivel a rendkívüli jogorvoslat (felülvizsgálat) ilyen ügyekben széles körben a jogszabály által kizárt. Mivel az ügyek kis százaléka jut el a Kúriára, így a társadalmi folyamatokra kevés ráhatása marad a legfelsőbb bírói szervnek, és az egyoldalú bírói döntések nem egyenlítődhetnek ki az alsóbb fokú bíróságok gyakorlatában.

A másik komoly probléma, hogy a Kúria összeshez képest csekély ügyszáma miatt a jogegységesítési feladatait sem tudja ellátni a legfelsőbb bírói szerv ezen a jogterületen, és az eltérő fejlettségű országrészek ítélkezési gyakorlata között égbekiáltó különbségek vannak. A birosag.hu portál csatolt ábrája alapján megmutatkozik, hogy a civilisztikai ügyek több mint 1/3-át teszik ki a családjogi ügyek, amely ügyeknek több mint 90%-ában lehetnek érintettek gyermekek, különösen a Ptk.  kényszerítő erejű rendelkezése folytán a kötelező “elhelyezés” miatt.

Tehát a jogalkotás még mindig strucc-politikát folytat, a jogalkalmazó bíróság pedig – ismerve az intézményrendszer teljes alkalmatlanságát (gyámügyi, és gyermekvédelmi rendszer) – gyermekek és szülők, rokonok, barátok százezreinek elszakításában vállal tevékeny szerepet, futószalagon gyártott ítéletekkel és 50-60 éves, túlhaladott elvek és idejétmúlt jogszabályok alkalmazásával. Az alapjogokkal ellentétes jogszabályokra és az ezen nyugvó, múltban ragadt bírói gyakorlatra hivatkozva a társadalmi változásokkal nem halad a bírósági ítélkezés. A bírói kar a társadalom megreformálását és a szülők együttműködésre bírását így nem vállalja fel, avval a hivatkozással, hogy ez nem a feladata. Ez előbbi közvetlenül helyénvaló is, azonban az sem lehet a feladata, hogy felelősség nélkül szakítson szét családokat és így torz társadalmi folyamatokhoz járuljon hozzá rossz jogszabályokra és joggyakorlatra hivatkozva.

Amíg alkalmas és gyermeknevelési igénnyel kölcsönösen fellépő szülők közül a teljes nevelést kisajátítani kívánó egyik szülőt a jogszabályokra hivatkozással a bíróság teljhatalommal ruházza fel és nincs kötelezve a bíró a közös szülői felügyelet fenntartására mindkettő szülő alkalmassága esetén, addig lesznek vitázó és kisajátító szülők. A bíróságok cinikus és álszent indokolása szerint ezt a szülők maguknak köszönhetik, hogy nem tudnak felelősen viselkedni, jóllehet a válások/élettársi kapcsolatokból született gyermekek szülői felügyeleti jogának rendezése iránit perek 70-80%-át az anyák kezdeményezik.

Remélhető-e hogy az európai apaszervezetek, férfiszervezetek összefognak és sikeresek lesznek?

Az összefogás lehetséges, mivel a problémák sok országban azonosak. Még mindig érzelmi indokok döntenek ebben a jogágban, és az együttműködésre kötelezés sikeres példáit sok állam nem hajlandó követni, azt nem akarja felvállalni a politika, annak ellenére sem, hogy társadalmainkban megjelent már több olyan generáció, amely hallatja a hangját. Azonban fejlettebb demokráciákban sem működnek kifogástalanul a gyermekvédelmi rendszerek és elszomorító előadásokat hallottunk nagy népességű nemzetek gyakorlatából is. Az összefogás segíthet, de ezek a szabályok tagállami hatáskörben mozognak, minden államban külön kell áttörni a hallgatás és negligencia falait.

Mely szervekhez fordulhatnak problémáikkal az apaszervezetek az EU-ban?

A teljes spektrumra most nem térnék ki ebben az interjúban. Mivel ezek tagállami kérdések, kötő erővel az egyes államok joga rendelkezik. Civil összefogás útján nemzetközi szervezetek testületei felé mindenképpen fordulhatnak, amennyiben a nemzetközi egyezmények ezt lehetővé teszik. Épp a politikai és intézményi függetlenség az egyik előnye az ICSP testületnek is. A nemzetközi összefogás lehet az, amely a nemzetközi szervezetek és a nemzeti kormányok figyelmét felhívhatja erre az égető kérdésre. Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése 2015-ben kiadott egy ajánlást, hogy a tagállami bíróságok fordítsanak kiemelt figyelmet az apák jogegyenlőségére, azonban kötelező erővel ez sem rendelkezik, így aztán érdemi következménye hazánkban sem volt.

Amerikában néhány tárgyalási sikert elértek a férfi és apajogi szervezetek, például Dr. Warren Farrel, férfijogi aktivista és pszichológus a Szenátusban is meghallgatást nyert. Lesz aki az EU-ban hasonlóképpen leül az itteni állami szervekkel?

Jó felvetés, de a tagállami hatáskör miatt ez nem valószínű, és jelenleg más, a politika fősodrába tartozó kérdésekben sincs konszenzus. Esetleg áttételesen jelenhet meg az EU, illetve a nemzetközi közösség előtt egy ilyen kezdeményezés. Az EU gyermekjogi ütemterve (2011) felkérte az uniós intézményeket és a tagállamokat, hogy erősítsék meg elkötelezettségüket és fokozzák erőfeszítéseiket a gyermekjogok védelme és előmozdítása érdekében. Erősebb fellépésre lenne szükség az EU Szerződések, az Európai Unió Alapjogi Chartája és az ENSZ gyermekjogi egyezménye gyermekjogokra vonatkozó rendelkezéseinek tiszteletben tartása érdekében. A civil kezdeményezések ezt hivatottak elősegíteni. Ezért is kezdeményeztük, hogy az ICSP konferencia állítson össze egy ajánlást az érintett nemzetközi intézmények, kormányok és szervezetek számára, amelyben kezdeményezi a gyermekjogok társadalmi változásokhoz igazodó rendezését. Mindenképpen méltányolandó alapkövetelése a férfiaknak, hogy válás illetve különköltözés esetén ne ideológiai döntések szülessenek, következésképpen, amikor semmilyen alkalmassági ellenvetés nem merül fel, illetve nem igazolható, akkor érintetlenül, korlátozások nélkül kerüljön megőrzésre a tényleges szülő-gyermek kapcsolat, ne korlátozzák a gyermekek és apáik alapvető jogait, így a szülői jogait.

A magyar igazságügyi miniszter és a kormány szülői felügyeleti jog és kapcsolattartás felülvizsgálatával kapcsolatos nemrégiben napvilágott látott videójára a gyermekjogvédő milyen választ kínál, a konferencia tapasztalataival?

A decemberi győri erőszakos bűncselekményt követő kormányzati elhatározást, a szülői felügyeleti jog és a kapcsolattartás a nők és gyermekek védelme érdekében történő felülvizsgálatát politikai nyilatkozatnak tartjuk. Nyílt levéllel fordultunk társszervezeteinkkel összefogásában a kormányzathoz, hogy a fenti konferencia témája mögött húzódó hazai jogsértő gyakorlat és alapvető jogokkal összeegyeztethetetlen jogszabályi háttér (Ptk, gyermekjogi jogszabályok) felülvizsgálata, valamint a nemzetközi jó gyakorlatok figyelembe vétele, a szülői együttműködés jogszabályi kötelezése képezze a jogalkotói és felülvizsgálati kormányzati munka gerincét. A hazai gyermekjogi és szülői felügyeleti jogok érvényesítésének radikális újragondolása és kiegyenlítése szükséges, a tragikus bűncselekményektől függetlenül. A konferencián a szakértők egyetértettek abban, hogy a 60-80 éves, idejétmúlt gyakorlatok megváltoztatásra szorulnak, a jelenleg „különélő szülők” osztott nevelésre jogosultak, ezt el kell ismerni.


Forrás:ferfihang.hu
Tovább a cikkre »