A függetlenségtől a szétesés réméig

A függetlenségtől a szétesés réméig

Látványos katonai parádéval ünnepli ma függetlenségének 25. évfordulóját Ukrajna. A Kijev központjában felvonuló tankok, az erődemonstráció díszletei mögött azonban egy nacionalista őrületbe kergetett, ugyanakkor elszegényedő, komoly gazdasági gondokkal, korrupcióval, a szuverenitása megvédésével küszködő, széteséssel fenyegetett ország képe sejlik fel.

Megdöbbentő eredményt hozott az egyik ukrán internetes portál szavazása. Az ünnep kapcsán a Korreszpondent.net által feltett kérdésre a válaszadók több mint fele azt válaszolta, hogy egyáltalán nem büszke ukrán állampolgárságára. Mindez még akkor is elgondolkoztató, ha tisztában vagyunk Ukrajna politikai, etnikai megosztottságával. Néhány éve ugyanis még Doneckben is büszkén állította szinte mindenki, hogy oroszul beszél, de ukrán állampolgár. A helyzet azonban az elmúlt jó két év alatt gyökeresen megváltozott. Ukrajna elveszítette a Krímet, lényegében nincs befolyása a harcoktól szétdúlt Donbasz nagy részére, s mintha csak Samuel Huntingtonnak a civilizációk összecsapásáról szóló tézisét akarná igazolni, az ország keleti és nyugati része között egyre mélyülő kulturális, mentális szakadék húzódik. A függetlenség kikiáltása után negyedszázaddal Ukrajna a szuverenitásáért, az ország egyben tartásáért küzd.

A helyzetet bonyolítja, hogy Ukrajnán keresztül nemcsak civilizációs törésvonal húzódik, hanem az ország geopolitikai értelemben is két pólus között őrlődik. E tekintetben az elmúlt 25 évben kisebb-nagyobb kitérőkkel, de következetesen követte a még a függetlenségről szóló egykori népszavazás jelszavát, s folyamatosan távolodott el Moszkvától. Az egyik legnagyobb probléma ezzel, hogy a földrajzi, geopolitikai realitásokra fittyet hányva túlságosan is eltávolodott keleti szomszédjától. Kijev ráadásul egyértelműen kinyilvánította ugyan nyugati elkötelezettségét, ám sok tekintetben a senki földjén maradt, optimistább olvasatban a nyugati pólus perifériáján tengődik, s belátható időn belül sem az európai, sem pedig az atlanti integrációra nem számíthat.

Ha az elmúlt 25 év mérlegét nagy vonalakban meg akarjuk vonni, el kell ismerni, hogy Ukrajna nagy utat járt be, de ennek ellenére egyik válságról a másikra bukdácsol. Több mint két évtized múltán is egy helyben toporognak az ország versenyképessé tételéhez elengedhetetlen reformok, drámaiak a demográfiai trendek, az IMF kimutatása szerint az egy főre jutó 1790 eurós átlagjövedelemmel pedig a kontinens második legszegényebb országa. Ezért súlyos felelősség terheli az egész politikai elitet, amely Kravcsuktól Porosenkóig az oligarchák bábja vagy maga is oligarcha. Nem meglepő ezek után, hogy a két Majdanban is csalódott ukránok 76 százaléka látja úgy, hogy az ország rossz irányba halad

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 08. 24.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »