2021 novemberében jelent meg A főzőkanáltól a nagymama titkáig című kiadvány, amely érsekkétyi recepteket gyűjt össze.
Az ételkülönlegességek receptjeit felhalmozó gyűjtemény ötlete az érsekkétyi Egyházi Alapiskola és Óvoda falai között fogant meg. Az oktatási intézményben évente Almanapot tartanak; amint arról az iskola pedagógusa, Molnár Tímea beszámolt, 2020-ban sem volt ez másként:
Mivel intézményünk számára fontos a hagyományőrzés, úgy gondoltuk, hogy az egészségnapot egybeköthetjük a hagyomány ápolásával. Feladatul tűztük ki, hogy a nagymamákat megszólítva minden tanuló lapozza fel az otthoni receptes füzetet, s a megtalált almás recepteket hozzák el az iskolába, hogy megpróbáljuk megvalósítani azokat. Ekkor jött az ötlet, hogy ezeket a régi recepteket össze kellene gyűjteni, s mindenki számára elérhetővé tenni.”
Ahogy azt kérdésünkre az iskola igazgatónője, Štefankó Alexandra megfogalmazta (a nagyanyáink által leírtak alapján) a búzaszemtől egészen a malac farkáig minden van benne:
A levesektől kezdve az édes-sós süteményeken, a kelt kalácsokon, réteseken keresztül a sültekig mindenből írtunk egy kis ízelítőt. A receptes füzetek nagy része az 1900-as évek elején íródott.”
Mint mondja, a község idősebb lakosaival beszélgetve arra is fény derült, hogy a disznótoros májleves kétyi leves; igaz, napjainkban már máshol is főzik, de a gyökerek Kétyhez vezethetők vissza.
Az anyaggyűjtés izgalmas folyamata során az iskola közössége, a gyerekek, a pedagógusok, az alkalmazottak, az iskolabarátok voltak megszólítva. Mindenki megkereste a nagymama, a dédmama receptes füzetét, s megosztották azt a Csemadok érsekkétyi alapszervezete elnökeként is tevékenykedő Molnár Tímeával, aki szerint a megsárgult füzetlapok titkos családi recepteket is rejtettek. Ezeket összehasonlította, majd a legtöbbször előfordult süteményeket és főzeményeket az Egyházi Alapiskola közösségével el is készítették és lefotózták.
Érdekes volt a szövegek nyelvezete, helyesírása vagy egy-egy kifejezése. A látottakat nem írtam át. Mindnek meghagytam az eredeti változatát, így a régen használt »mértékegységeket«, a csipet, a marék és a szemre szavakat is. Abban bízom, hogy a »szakszavak« nem merülnek feledésbe, s élő múzeumként őrzik meg nyelvjárásunk szépségeit”
– tette hozzá a pedagógus.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
